Fagy�ngy

            Sango kitekintett a hull� h�ban csillog� t�jra. Halk s�haj hagyta el ajkait. Szeme itta a t�j minden sz�ps�g�t, a feh�rs�get, a nyugalmat, az �nnepet. Kar�csony est�je volt. Igazi feh�r kar�csony. Kint m�r m�teres h�lepel fedte a t�jat, gyerekek korcsoly�ztak a tavon, nevetve kergett�k egym�st majd, ha m�r f�zni kezdtek, szaladtak be a h�zba forr� te��rt. Egy�tt. Arra gondolt milyen egyed�l van, hogy mennyire hi�nyzik neki Kohaku �s a csal�dja. Pedig minden olyan idilli volt k�r�l�tte, de � m�gis boldogtalan volt. Egyed�l �rezte mag�t. F�z�san megd�rzs�lte a karj�t �s a kunyh�ban lobog� t�zre n�zett.  A t�z mellett ott hevert Miroku becsomagolt aj�nd�ka, Inuyash�nak, Kagom�nak �s Shipounak r�g odaadta. �k mind a modern Jap�nban �nnepeltek. Most gondolkozott el azon, hogy m�g sincs annyira egyed�l. Hisz itt vannak vele a bar�tai, persze ez nem olyan mintha a csal�dj�val �nnepelne, de a semmin�l t�bb. Sokkal t�bb.

            Halv�nyan elmosolyodott �s szomor� szeme is �l�nkebben csillogott.  M�g oda kell adnia a perverz pap aj�nd�k�t, persze mindezt „mal�r�k” n�lk�l. Apr� �mde felett�bb bosszant� mal�r�k n�lk�l. Furcsa, de erre a gondolatra sz�lesen elmosolyodott. Maga se tudta mi�rt tal�lja ilyen viccesnek az eg�sz helyzetet. Mindenesetre a lelke m�ly�n �r�lt a mai est�nek a szerzetessel kettesben.

            Megkavarta a t�z�n f�v� sz�szt. Finomat fognak enni. Tulajdonk�ppen �t nem k�l�n�sebben izgatta, de rem�lte, hogy meg tudja teremteni A Hangulatot. AZT a hangulatot. Romantikusat, gyeng�det, visszafogottat, lovagiasat. Nem �lmodozott a sz�ke hercegr�l feh�r lovon. � m�r megtal�lta a herceg�t, csak �t is r� kellene �breszteni a mivolt�ra.

            Ekkor kopogtattak. Hossz� �r�k �ta el�sz�r sz�lalt meg.

-         Ki az? – n�zett a csukott ajt�ra

-         �n vagyok. – egyb�l felismerte a hangot, ez csakis � lehetett. Miroku volt az. Boldogan elmosolyodott �s kedves hangon kikiab�lt:

-         Gyere be!

            Erre kiny�lt az ajt� �s bel�pett a szerzetes. V�gign�zett a l�nyon az ajkain mosoly derenget. K�nnyed mozdulattal csavarta a s�lj�t a nyak�b�l.

-         Csinosabb vagy, mint valaha. Ami  nagy sz� – majd sz�tlanul v�rta, hogy a l�ny kil�baljon a zavar�b�l �s a p�r is elt�nj�n az arc�r�l.

-         K�sz�n�m.

-         Akkor �gy n�zz ki kettesben t�ltj�k az est�t…

-         Igen. – nem igaz�n tudta mit k�ne mondania, csak tudta ez m�s lesz. Valahogy �rezte, hogy k�l�nleges este el�tt �ll. �s ett�l a gondolatt�l kezdett p�nikba esni. Nem tudta mit k�ne csin�lni, �gy h�t valami semleges t�m�ba igyekezett terelni a t�rsalg�st. – �hes vagy?

-         Att�l f�gg mire – mosolyodott el kif�rk�szhetetlen�l a szerzetes. Furcsa hangulatban volt. Sango az�rt sem vette �szre a f�lre�rthet� hangs�lyt a mondatban.

-         F�ztem, nek�nk. Rem�ltem egy�tt vacsor�zunk.

-         �n is veled akartam t�lteni az est�t. – a f�rfi m�r �rezte, hogy innent�l kezdve valami m�s lesz. Nem egy egyszer� este lesz.

-         Akkor javaslom l�ssunk is neki – mosolyodott el kedvesen �s szedett k�t adagot. – Bocs�nat ha nem olyan j�, de nem vagyok nem szak�cs.

-         A l�tv�ny k�rp�tol minden�rt. – ez is f�lre�rthetetlen volt, �m Sango �gy d�nt�tt jobb lesz ezt f�lre�rteni.

-         �gy �rted j�l n�zz ki?

-         �gy �rtem.

            Percekig sz�tlanul ettek. Nem tudt�k mit k�ne mondaniuk. �rezt�k, hogy a m�sik is szeretn� csak azt nem tudt�k mit. Amikor v�geztek Sango �sszeszedte a t�ny�rokat �s a mosogat� d�zs�hoz vitte. Egy kecses mozdulattal belerakta az ed�nyeket. �rezte, hogy a fi� a h�t�t n�zi. Odas�t�lt a t�zh�z �s felvette az aj�nd�kot.

-         Akkor boldog kar�csonyt – �s kiss� f�l�nken odany�jtotta.

-         Ez az eny�m? –a fi� �szint�n meg volt lep�dve.

-         Igen

-         Nem hittem hogy kapok valamit –azzal neki�llt kibontani. Egy �j r�zsaf�z�r ker�lt ki a pap�r al�l.

-         �n csin�ltam. Rem�lem tetszik.

-         Soha nem kaptam m�g ilyen sz�pet –�k�lbe szor�totta a kez�t �s p�r gyors mozdulattal kicser�lte az �rv�ny k�r�l. Majd a r�git a l�ny nyak�ba akasztotta. – Ezt fogadd el. B�r nem ez az igazi aj�nd�kom. – Miel�tt a l�ny h�l�lkodni kezdett volna folytatta - Az valami m�s. Valami szem�lyesebb.

            Hossz� sz�net k�vetkezett, mindketten �rezt�k itt a pillanat. Amit�l m�s lesz a j�v�. Ami valami fontosnak a kezdete. A fi� lassan a zseb�be cs�sztatta a kez�t. L�tni lehetett ahogy  megfog valami apr� t�rgyat majd �r�knak t�n� pillanatok alatt kivette a zseb�b�l. A l�ny feje f�l� tartotta, aki barna szemeivel feln�zett.

             Egy fagy�ngy volt a fi� kez�ben. Sango tudta ez mit jelent m�gsem h�z�dott el. L�tta ahogy a fi� lehajol �s �rezte azt is hogy k�zeledik az arc�hoz. Az orruk m�r majdnem �ssze�rt amikor a Miroku megtorpant.

-         Szeretn�d? – v�laszul nem kapott m�st, csak egy hat�rozott b�lint�st. Erre a l�ny sz�j�ra hajolt �s gyeng�den megcs�kolta. Sango a szerzetes nyaka k�r� fonta a karj�t �s lehunyta a szem�t. Nem hitte, hogy a f�rfi ilyet is tud, mindenesetre �r�lt neki. Percekig cs�kol�ztak �gy, majd mikor elh�tr�ltak a fi� sz�ja kaj�n mosolyra h�z�dott.

-         Akkor ugye m�r ezt is szabad? –ezzel a l�ny mell�re tette a kez�t.

            Hatalmas d�rren�s a gyertya l�ngja is meglebben. Hogy is hihette hogy ennyire v�ltozik. Mindenesetre a l�ny sz�ja is f�lig �rt a nyakleves k�zbe. Tudt�k most m�r semmi nem t�rheti meg k�zt�k a szerelmet. Valami elkezd�d�tt, valami aminek nem lesz egyhamar v�ge, tal�n soha.

-         MIROKU!!! – nevetett Sango. Mit is v�rhatott a perverz papj�t�l.

-         Igen? – teny�r lenyomattal  az arc�n a l�nyra n�zett. Ez is egy bolond kar�csony lesz.

V�ge