Esik a hó

Zord hideg uralkodott a téli Japánban, csíp"os hideg szél fújt. A tájat nem takarta be a csillogó hó. Kagome és Sango a csontok kútjánál beszélgettek. Kagome akkor tért vissza a saját világából.

-Végre téli szünet van -kiáltotta boldogan Kagome, s barátn"oje nyakába csimpaszkodott.
-Csak az id"o ne lenne ilyen borús -mondta szomorúan a szellemirtó lány.
-Ez engem most egy csöppet sem tud érdekelni. Holnap KARÁCSONY, aztán lassan ÚJÉV! Ma van 23.-ka ma volt az utolsó vizsgám, úgy hogy, most egy darabig pihizhetek! -hadarta vidáman.
-Nyugi Kagome, mindjárt elszállsz a boldogságtól! -mondta nevetve Sango.
-Kagome, Kagome -futott a lány felé két kis sz"orgombóc -Annyira hiányoztál már! -kiáltotta Shippo, s a lány nyakába ugrott.
-Shippo -örült meg a lány, s szorosan magához ölelte.
A kis rókakölyök remegve nézett fel a lányra.

-Fázol? -kérdezte aggódva a lány.
A kölyök csak bólintott.

-Akkor induljunk már is Kaede anyóhoz- mondta  egy mosoly kíséretében, majd Shippot berakta a kabátja alá, h ne fázzon úgy.
Kagome nagyon boldog volt, hisz már nagyon rég látta barátait és szerelmét, Inuyashát. Megkönnyebbült, hogy végre vége a félévi vizsgáinak és mindenb"ol remekül felelt, de ehhez rengeteget kellett tanulnia, így már vagy 3hete nem volt a középkori Japánban. Lassan a faluhoz értek.

-Na és, mi történt addig, amíg nem voltam? -kérdezte Kagome.
-Nos, ...-kezdte a szellemirtó lány és kicsit elpirult.
Ekkor Miroku jelent meg a távolban, s szinte futott feléjük. Mikor hozzájuk ért megfogta Sango kezét, s megcsókolta. Majd Kagoméhoz fordult.
-Szia! -köszöntötte, egy mosoly kíséretében.
-Hello! -húzta széles vigyorra Kagome a száját -Ezt miért nem mondtad Sango? -kérdezte szemrehányóan.

Míg a faluba értek folyamatosan fecsegtek. Bementek a meleg kunyhóba.

-Jó napot, Kaede! -köszönt illend"oen Kagome.
-Neked is gyermekem -mondta az anyó, s mutatta, hogy foglaljon helyet.
-Jaj, de jó meleg van itt -mondta Kagome, levette átfagyott kabátját. A kis Shippo átugrott Kaede anyó ölébe s ott boldogan elhelyezkedett, s lassan elnyomta az álom. Kagome közelebb húzódott a t"uzhöz, nagyon vacogott. Ekkor valaki hátulról átölelte.

-Még mindig fázol? -kérdezte egy mély hang.
Kagome megfordult az ölel"o karok között, hogy jól láthassa a mély hang tulajdonosát. Két hatalmas aranybarna szemmel találta magát szembe. Kagome teljes biztonságban érezte magát.
-Nem, már sokkal jobb -mondta, s oda bújt a fiúhoz. Inuyasha nagyon elpirult. A kunyhóban meghitt hangulat volt. Kaede anyó csendesen teázgatott, ölében a kis Shippo édesdeden aludt. Mellettük Sango és Miroku egymás karjaiban pihentek. Ekkor megtörve a csendet Inuyasha szólalt meg.
-Miért nem jöttél hamarabb?- kérdezte a fiú.

-Mert tanulnom kellett -mondta, s tovább ölelte a félszellemet.
-De minek tanulsz? Inkább maradnál itt mellettem!- emelte fel hangját a fiú.
Kagome hátrább húzódott a fiútól és kérd"on nézett rá.
-Vagy, valójában azzal a fiúval voltál? -kérdezte, s egyre idegesebb lett.
Kagome elámult.
-Mondd, te még is mir"ol beszélsz? -kérdezett vissza, most már "o is szinte kiabált.
"-Na ennyit a meghitt hangulatról!" -gondolta Kagome, s kicsit elszomorodott.
-Ha Houyora gondolsz "o egy nagyon kedves és okos srác -mondta -de semmi több- fejezte be, de ezt már a hanyou nem hallotta, mert kiment a viskóból.
Kagome eld"olt a földön, úgy dühöngött tovább.
"-Még is mit képzel ez magáról? Legalább meghallgathatná azt, amit mondok neki! Miért nem fogja fel, hogy engem nem érdekel más fiú, csak "o! Miért nem érti meg? Nem is értem miért érdekli, hisz nem szerelmes belém, még csak nem is tetszek neki!" -gondolta, s egy hideg könnycsepp csurgott végig forró arcán, majd behunyta szemeit és álomba szenderült.
"-Ezt az idiótát!" -gondolta Inuyasha -"Minek kell elmennie, ha nem menne folyton el, már meg találtuk volna az ékkövet és én végre teljesen szellem lennék és nem kéne vele foglalkoznom!"- gondolta.

Egy kicsit kiszell"oztette fejét és elindult vissza a kunyhóba. Bent csöndesen ropogott a t"uz. Mindenki aludt. Kagome még mindig a földön hevert, rettenetesen fázott. Inuyasha ezt észre vette, s csöndesen lépkedett hozzá. Óvatosan fölemelte, s az egyik  falhoz ment, Inuyasha falnak támasztotta hátát, s ölébe kapta a lányt. Egy takarót még magukra terített, majd "o is elaludt.

A fiú hajnalban ébredt. Kagome fejét a fiú mellkasára hajtotta, s úgy aludt. Inuyasha nézte a lányt, megsimogatta selymes b"orét. Kagome elmosolyodott. A lány nem tudta, hogy hol alszik, de érezte a fiú közelségét. S róla álmodott. Ekkor Inuyasha valami furcsát érzett, nem tudta volna megmondani mi az. Boldog volt, hogy karjaiban tarthatja kedvesét, s megnyugvást érzett. Ekkor egy n"o jelent meg az ajtóban. Mikó ruha volt rajta haja copfba fogva.
-Kövess-mondta kimérten.
-Kikyó -ámult el a fiú. Óvatosan nehogy fölébressze az alvó lányt, fölállt s a papn"o után indult.
Kagome nem sokkal ezután ébredezni kezdett. Kinyitotta szemeit. Észre vette, hogy nem ott fekszik, ahol elaludt, s meglátta magén a takarót. Fölállt, s kiment a kunyhóból álmosító id"o volt.

"-Hol lehet Inuyasha?" -gondolta. Megremegett a tegnapi hideg id"o nem múlt el. Körbe nézett. Két alakot látott távolodni az erd"o felé, azonnal megismerte "oket. Követte Inuyashát és a mikót. Lassan gyalogolt utánuk. Egy id"o után elértek egy tisztásra, ott megálltak, Kagome egy fa mögé bújt (ahogy azt már megszokhattuk). Onnan figyelte a beszélget"oket. Kikyó odabújt a fiúhoz, s átölelte.
-Inuyasha, én még mindig szeretlek! -mondta, s jobban magához húzta.
A fiú csak hallgatott.
-Miért nem mondasz semmit?- kérdezte a mikó.
-Neked mindig helyed van a szívemben mondta.
-Vagy is szeretsz? -kérdezte a lány.
-Szeret...-kezdte Inuyasha.
Kagome nem várta meg, míg befejezi mondatát a fiú, már ott se volt. Arcáról patakokban folytak könnyei.
"-Miért is szeretne?" -kérdezte magától Kagome -"Hisz csak egy kis lány vagyok Kikyóhoz képest!"
-Szerettelek. -mondta Inuyasha.
Kikyó elámult.
-De hát miért? -kérdezte.
-Én Kagomét szeretem, tudod "o...-kezdte Inuyasha.
-"O olyan mint én, csak fiatalabb és él, err"ol van szó igaz? -kérdezte a mikó.
-Hagyd, hogy befejezzem! Ti nem hasonlítotok, igaz a reinkarnációd, de teljesen más, mint te. -mondta -más hogy érzek iránta, mint valaha is irántad. Azt hiszem, neked valaki mást kellene keresned helyettem. Visszahozunk az életbe és hiszem, hogy találsz valakit, aki hozzád illik. -mondta.
-És ha még sem? Mi lesz velem?
-Biztosan találsz valakit!- mondta Inuyasha -Mindig jön valaki más.
-Hát legyen- adta be a derekát a lány.
-Akkor gyere!- mondta, s elmosolyodott.
Elindultak vissza.
-Azt hiszem, van is valaki, aki mellett boldog lehetnék -mosolyodott el Kikyó- Az utóbbi id"oben van egy falu, ahol nagyon sok id"ot töltöttem. Ott lakik egy fiú, akit nagyon megszerettem. Az igazság az, hogy az utóbbi id"oben elég sokat gondolok rá, szinte már én is úgy vagyok, mint te és Kagome. Csak éppen félek, hogy "o nem szeret.
-Ezzel én is így vagyok, félek, hogy nem szeret viszont, annyiszor bántottam már meg.
-Mondd el neki, hogy szereted, ennyi az egész! -mondta boldogan Kikyó.
Egész úton a falu felé, beszélgettek, rájöttek arra, hogy ragaszkodnak egymáshoz, de mint barátok és ez nagyon sokat jelentett mindkett"ojüknek.

Kagome hamar visszaért a kunyhóba, már mindenki fent volt. Gyorsan letörölte arcáról a sírás nyomait, s mosolyt er"oltetett arcára.
"-Kagome, úgy se tudsz minket átverni" -gondolta Sango -"Látom, hogy sírtál"
Nem sokkal utána megérkeztek Inuyasháék is. Kagome teljesen kiakadt.
"Miért hozta ide ezt a cafkát?"- gondolta, hamar fölpattant helyér"ol, s kirohant.
-Ennek meg mi baja? -kérdezte Inuyasha.
-Látott titeket -mondta Miroku.
-Na ne már! -mondta Inuyasha - Kikyó maradj itt és mesélj el mindent neki rendben? -kérdezte.
Kikyó bólintott, s leült közéjük. Inuyasha Kagome után szaladt. A lány már a csontok kútjánál volt, mikor a fiú hátulról átölelte.
-Mi baj Kagome? -kérdezte ártatlanul.
Kagome megfordult, s úgy válaszolt.
-Mindent láttam -üvöltötte -te szereted "ot!
-Mi? -kérdezte - Te meg azt a Houyot vagy kit szeretsz! Vagy azt a rühes farkast! -kiabált rá a lányra.
-Ezt ugye most nem mondod komolyan! -kiabált tovább Kagome.
-Ja és Kagome, ha annyira hallgatózol, akkor legalább hallgatnád végig! -üvöltött tovább.
Kagome egy elég csíp"os visszaszólásra készült.
-Amúgy meg azt mondtam neki, hogy csak szerettem és hogy most már téged szeretlek! -mondta Inuyasha.
Kagome már épp akart tovább üvölteni, amikor felfogta, mit is mondott a fiú. Kagoménak szinte "kiakadt" szeme a helyér"ol, úgy nézte a fiút. Ekkor egy hópehely szállt alá az égb"ol, mely most elvonta figyelmüket, majd újra egymásra néztek. Inuyasha nem bírta tovább a lányhoz lépett, fölemelte állánál fogva, mélyen szemeibe nézett, majd megcsókolta. Kagome kezeit a fiú nyaka koré fonta, Inuyasha magához húzta a lányt, s így csókolóztak perceken át. Az id"o megsz"unt körülöttük létezni, a felh"ok csak ontották magukból a csillogó hópelyheket, bevonva fehér "lisztjével" a földeket, az erd"oket, a házakat és a szerelmeseket.

Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Esztend"ot!:D