Es"o Novemberben/2

Íme a folytatás, sajnálom, hogy ennyit késett, de sajnos nem volt rá id"om! Köszi, hogy elolvassátok, véleményeiteket továbbra is várom a boros.eszti@gmail.com e-mail címre. :D

Jó olvasást!

Kikyo odaszaladt hozzá.

-Minden rendben? -kérdezte kezét a lány vállára téve.

Kagome fölnézett a lányra, szemeiben még mindig csurogtak könnyei. A lány csak bólintott.

-Inuyasha? -nézett az eszméletlen fiúra, kérdezte másra terelve a szót.

-Rendbe fog jönni, csak nagyon legyengült-az "o szemeibe is könnyek gy"ultek. Féltette a fiút, tudta, hogy rendbe fog jönni, de még is, valami ott motoszkált a szívében. Talán soha életében nem szeretett senkit ennyire. Ekkor Inuyasha megmozdult, halkan

nyögött egyet.

-Kikyo -mondta.

A miko azonnal odarohant hozzá, levetette magát a fiú mellé, s most már örömében sírt. Kagome szép lassan felállt, s "o is oda ment. Megkönnyebbülve látta, hogy mindketten jól vannak. Kikyo hálás szemekkel nézett fel a lányra.

-Köszönöm- mondta.

A hó lassan elállt. Mindent betakart a fehérség. Végre kisütött a nap, csodálatosan szép id"o volt. Néhány óra múlva elindultak, a titkos barlang felé. Az id"o káprázatos volt, ügyet sem vetve a Kagome szívében tomboló fájdalomra.

Kikyo és Inuyasha mentek elöl, Kagome meg szép lassan ballagott utánuk.

"-Milyen szépek így együtt" -gondolta, s eleresztett egy mosolyt -Nem tudom, hogy ezt hogy bírja Sesshoumaru, ilyen magányosan. Mikor elindult már akkor sírtam. Egy pillanat alatt magányos lettem. Újra szeretném érezni, hogy itt van mellettem, hogy átölelhetem, s"ot már az is elég lenne, ha csak távolról halhatnám a hangját.

Odaértek a vízeséshez. Kagome ismét szétnyitotta a víz függönyt, szinte már nem esett nehezére.

Mikor bementek nagy meglepetésben volt részünk. Sango és Miroku egymást szorosan ölelve aludtak egy takaró alatt. A szerelmes páron semmi sem volt, csupán csak a takaró takarta el testüket a kíváncsi szemek elöl. Sango ébredezni kezdett. Kinyitotta szemeit, s rögtön meglátta a bámészkodókat. Elsikkantotta magát, és arca azonnal vörösre vált. Miroku a sikoltásra fölébredt, s egy csöppet sem zavartatta magát az alkalmatlankodók láttán.

-Sziasztok -mondta álmosan, s nagyot ásított.

-Hello -köszöntek.

-Shippo és Kirara? -kérdezte Kagome, tágra nyílt szemekkel.

-Visszamentek a faluba megkeresni Kaede-t.

Kagome megnyugodott.

-Legalább nem el"ottük -mondta, s nagyot nevetett.

Ekkor a még mindig vörös Sango megszólalt.

-Nincs kedvetek kimenni, vagy legalább elfordulni, amíg felöltözünk.

-De hát mért? -kérdezte a szerzetes ártatlanul.

-Talán téged nem zavar- kezdte nyugodtan - de engem baromira idegesít, hogy pucér vagyok -fejezte be üvöltve Sango. S egy hatalmasat kevert le a szerzetesnek.

Kagome és a többiek nevetve mentek ki a barlangból.

Mikor visszamentek mindenki teljes öltözékben volt.

-Na most meséljetek el mindent!- mondta Miroku.

Miután Kagome elmesélte, hogy mi történt, nyugovóra tértek. Bár Sango és Miroku egy csöppet sem voltak fáradtak, mivel már kipihenték az az napi fáradalmaikat.

A másik párocska egymást szorosan ölelve aludta az igazak álmát. Kagome a t"uz mellett ült.

"-Olyan magányos vagyok, persze vannak barátaim -itt a többiekre nézett - de hiányzik valami, vagy is inkább valaki. Most annyitól megnyugodnék, ha csak átölelne..." -gondolkodott, majd álomba szenderült.

(Azt hiszem, az embereknek sokszor csak annyi kell, hogy valakit maguk mellett érezhessenek, átölelhessenek. Ez egy olyan kapocs két ember között, amit látszólag könnyen fel lehet törni, de valójában az ölelések csak azt mutatják, amit az emberek szemmel nem láthatnak, csak szívükkel érezhetnek. Ez a kapocs maga a szeretet. Számomra, az ölelés egy fajta megnyugvás, egy támasz egy másik emberben. Nekem is sokszor már az is elég lenne, ha valakit átölelhetnék, ez nem sok, de nekem pont elég.)

Másnap korán keltek, s útnak indultak.

Dél fele értek el a faluba. Még mindig csak a maradványait látták az egykori házaknak. Csak egy állt, melyb"ol most lépett ki Kaede anyó. Az öreg nagyon megörült a fiataloknak. Arca boldogságot sugárzott.

-Kaede anyó -kiáltották már messzir"ol.

Az anyó csak integetett. Ekkor Shippo kifutott a viskóból és célirányosan futott Kagome felé, "ot Kirara követte. A kis róka kölyök olyan er"ovel ugrott a lány nyakába, hogy földöntötte. Mindenki hatalmasat nevetett. Ebben a pillanatban mindenki nagyon boldog volt, ugyan Kagome szíve tele volt keser"uséggel, és hiányérzettel, most még is felszabadultan nevetett barátaival.

Kés"obb közös megállapodás után a fiúk elkezdték újjá építeni a falut. Kaede anyó, Kikyó és Kagome egy hatalmas pajzsot emeltek az épül"o falu köré, hogy csak az arra érdemesek mehessenek be a faluba. Míg a csapat hím tagjai a házakat építették, addig Kagoméék se unatkoztak. "Ok elmentek keresni a falu egykori lakóit.

Egy hónap elteltével a falu ismét a régi volt. Újra perlekedtek a szomszédok, ismét gyerekek kacaja szállt messze a földeken. Mindenki boldog volt. Kagoménak a téli szünete a vége felé járt, de azért még mindig sokat volt a középkori Japánban, nem tör"odve a szünetre adott rengeteg házi feladattal. Itt igazán jól érezte magát.

Egy nap Kikyo és Kagome járta a közeli erd"ot, szellemeket keresve. Ekkor Kikyó hirtelen megszédült. Kagome rögtön a lány karja után kapott.

-Minden rendben? -kérdezte.

-Nem igazán -felelte, s er"osen kapaszkodott barátn"ojébe -mindjárt jobb lesz. Menjünk tovább.

-Gyere, visszamegyünk. -mondta ellentmondást nem t"ur"oen Kagome.

A vissza fele úton többször is megálltak, Kikyó minden 10 fánál megállt és hányt. 1óra alatt sikerült visszabotorkálniuk a faluba. Bementek Inuyasha és Kikyó kunyhójába. Kagome lefektette a mikot és f"ozött neki egy csésze teát. Inuyasha mikor megtudta, hogy kedvese nincs jól azonnal szaladt a házukhoz. Nagyon aggódott hisz nem tudta mi van szerelmével. Kagome megállt a fiúval szembe, nem engedte tovább, az ajtónál.

-Nyugi -kezdte -nincs semmi vész, rendbe fog jönni. Most alszik, úgy hogy ne zavard. Egyenl"ore maradj kint, ülj le és nyugi! -mondta, s a kezébe nyomott egy csésze teát.

"-Nem én akarom elmondani neki az örömhírt" -gondolta Kagome, s halkan megeresztett egy nevetést.

Egy óra múlva Kikyo kilépett a házikóból, szinte már nem volt semmi baja. Inuyasha nem bírt már tovább magával, odarohant a lányhoz és megölelte. Kikyo odahajolt a fiúhoz és suttogott neki valamit.

-Ez igaz? -kérdezte a fiú.

Kikyo csak bólintott. A fiú nagyon megörült, s nevetve elkiáltotta magát.

-Apa leszek -harsogta.

Valószín"uleg egész Japán halhatta olyan hangosan kiáltozott Inuyasha.

Mindenki elámult. Kagome karba öltött kezekkel állt az ajtóban. "O is boldog volt. Ekkor Inuyasha odament hozzá.

-Te ezt már az elején tudtad mi? -kérdezte kicsit mérgesen Inuyasha.

Kagome gonosz vigyorra húzta a száját.

-Hát persze -mondta nevetve.

-És hagytad, hogy aggódjak?

-Nem ezt tettem? -kérdezte a lány egy csalafinta vigyor kíséretében.

Inuyasha gondolt egyet. Lehajolt, összegyúrt egy kis havat és megdobta a lányt.

-Hélo -kiáltotta mérgesen a lány, majd elnevette magát. De azért "o se volt rest, már nyúlt is a hóért. És fejbe dobta a hanyout. Ebb"ol aztán hatalmas hó csata alakult ki, csak a kismamát hagyták ki a dobálózásból. De "o így is, nagyon jót kacagott. Miután mindenki talpig havas volt, visszamentek a kunyhóba megszárítkozni és egy jó kis bulit csaptak a születend"o gyermek hírére. Inuyasha folyton Kikyo hasát simogatta, hátha pont akkor rúg a pici. Hiába mondták neki, hogy még túl kicsi, "o nem hallgatott a jó szóra. Hát igen, mit is várhatnánk t"ole...:D

-Érzem, hogy mindjárt rúg -mondta lelkesen Inuyasha. S erre mindenki jót nevetett.

Hetek teltek el. Egy nap Kagome elment sétálni. Ismert egy kis melegviz"u tavat. Gondolta, ha már otthon nem fürdik, akkor majd itt. Még mindig sokat gondolt Sesshoumarura, de nem ment megkeresni félt, hogy a férfi elküldené, hogy "o nem szereti, meg hasonlók. De valójában...

egyenl"ore ennyi, de hamarosan lesz folytatás :D
puszi Eszti