Délelőtt 10 óra, a városka lakói a forróság elől vagy strandra vagy, saját házaikba menekültek. Csak néhol lehetett egy-egy emberi alakot észrevenni.

Egy fiatal nő sétált a főúton egy pici gyerekkel kézen fogva. A nő nagyon csinosan nézett ki, derékig érő haját leengedte, tekintetét fekete napszemüveg mögé rejtette, fenekét éppen eltakaró fehéralapon kis rózsaszín virágmintás miniruhát, rózsaszín tűsarkú szandált viselt és fehér táska volt nála. A kisfiúnak világosbarna haja és kék szeme van, világoskék sort és fehér póló volt rajta. Ide-oda szökdécselve haladt a nő mellett.

-Szomjas vagy?- kérdezte a kicsit.

-Iden. Asz mondtad füjdünk is ma!- türelmetlenkedett.

-Jó, csak előbb iszunk valamit és beköszönünk az egyik ismerősömhöz. Jó?

-Oké.- válaszolt a gyerek lelkesen.

Megálltak egy gyorsétterem előtt. A nő boldogan a fiúra mosolygott, majd bementek a Fincsibe. Minden szempár rájuk szegeződött, a férfiak vizslató tekintettel bámulták a lányt. De ő mit sem törődve velük leguggolt a gyerekhez.

-Hova akarsz ülni?- kérdezte a fiúcskától.

-Oda!- mutatott a pult melletti bárszékekhez.

-Nem lesz az túl magas neked? Nem fogsz félni?

-Nem.- hangzott az egyszerű, de annál magabiztosabb válasz.

-Akkor, jó.- felrakta a kicsit az egyik székre, majd vele szemben ő is felült, gyönyörű porcelánfehér lábait keresztbevetette, (a sok férfi örömére) és az étlapot nézegette.

-Mit kérsz inni?- fordult a fiúhoz.

-Kólát és kéjek hamburgert is!

-Na ne mond!- a lány tetetett meglepődöttséggel válaszolt. A pult mögött Tori jelent meg.

-Mit adhatok?- a lány levette a napszemüvegét, barna szemeit a pincérnőre emelte.

-A fiatalúr rengeteg egészségtelen amerikai kaját rendel, én, pedig csak egy jegesteát kérek…

-Én nem eszem egészégtelen ennivalót.

-Akkor, mi lenne, ha ma inkább palacsintát ennél narancslével a hamburger helyett.

-Hát, jó lenne.- adta be a derekát, mire a nő megrendelte a menüt.

Tori bement a konyhába és Naraku rögtön hozzákezdett az étel elkészítéséhez. Miroku is épp most jött be ellenőrizni a kicsit lassú szakácsot.

-Képzeld csak, milyen dáma jött be a fiacskájával az imént!- újságolt a lány unokabátyjának.

-Hm?- csillant fel a fiú szeme.- Megnézem, hogy mindennel elégedettek-e a vendégek.

-Ó, gondolhattam volna… De ugye még emlékszel arra a nőre, akiért állítólag odavagy?

-Odavagyok érte.- erősítette meg.- Add csak!- elvette Toritól a tálcát, és már ott sem volt.

Miroku amint belépett rögtön észrevette a hölgyikét. ”A húgomnak igaza volt, ez a nő egy jelenség!”- sietett oda. Letette az ételt a vendégek elé.

-Remélem, meg lesznek elégedve vele, kisasszony.- rá mosolygott a lányra, de hirtelen olyan fura érzés fogta el.- Várjunk csak…- a lány is elmosolyodott.-… ismerlek?

-Hát, nem tudom, mennyire emlékszel még rám, Miroku.- mondta lágyan egy ismerős hang.

-Sango?! Tényleg, te vagy az?- nézte még mindig hitetlenkedve. Az a csodálatosan hosszú barna haj, a gyönyörű barna szempár, azok az ajkak…- Miroku kijött a pult mögül.

-Igen, úgy örülök.- a lány felpattant, hogy teljesvalójában megcsodálhassa a fiú.

-Ejha! Gyönyörű vagy!- pörgette meg Miroku, majd magához ölelte.- Úgy hiányoztál! Sose tudtalak volna elfelejteni!- megcsókolta a lányt, a vendégek legnagyobb döbbenetére.

-Úgy tűnik, tényleg hiányoztam!- mosolygott szerelmére.- Nekem is állandóan te jártál a fejemben! Annyira vártam már ezt a pillanatot!- a fiú karjai közé vetette magát.

A körülöttük lévő férfiak egy nagy lemondó sóhajt engedtek el.

-Mázlista!- mondta az egyik.- Ez a gyönyörű, fiatal anyuka is utánad bomlik!

-Hát, tudod, hogy…- kezdte majd, hirtelen belecsapott a felismerés.- Anyuka?!- értetlenkedve a kisfiúra nézett, aki viszonozta a pillantást.- A tiéd ez a kis gyerek?- válaszra várakozóan nézett Sangora. ”Ha ez igaz, akkor nem igaz, amit mondott! Összeállt egy másik férfival! Nem tudom, mit kellene tennem, ha…”- vergődött kétségek közt.

-Bocsánat, elfelejtettem bemutatni az egyetlen férfit, aki versenybe szállhat veled miattam.- vette a karjába a kicsit.- Ő Kevin. Kevin apukája amerikai, nála dolgoztam nyáron az Egyesült Államokban. Az anyukája két éve ment el, mikor a pici megszületett, ő japán volt. Az édesapja japán bébiszittert szerződtetett mindig hozzá, hogy az anyukája kultúráját is megismerhesse. Ha már személyesen nem tudja megtenni.- magyarázta el a dolgot a lány.- Ebben az évben én voltam Kevin dajkája, mikor mondtam, hogy hazautazok, a főnököm arra gondolt, hogy ők is ellátogatnak Japánba.- Sango szinte hallotta, ahogy ezernyi kő gurul le szerelme szívéről. Rámosolygott a látványosan megkönnyebbülő Mirokura.

-Szegény kicsike! És milyen programot terveztetek mára?- fordult Kevin felé.

-Füjdünk!- újságolta boldogan.

-És én is mehetek veletek?

-Iden!- lelkendezett a pici. Miután elfogyasztották az ételt lesétáltak a partra.