Végül is egy óra múlva már lelkiismeret-furdalás nélkül tudott Inuyashával találkozni.

A fiú annál a stégnél várta, ahol az első csókuk elcsattant, Kagome szépen, komótosan sétált oda, nem akarta elsietni.

-Szia!- köszöntötte lelkesen Inuyasha.

-Hello.- Kagome rá villantotta mosolyát.- Nos, itt vagyok.- mondta miközben a fiú mellé lépett.

-Igen.- Inuyasha nagy szünetet tartott, míg összeszedte gondolatait, pedig egész nap azon járt a feje, mit mondjon, és most nem jut eszébe semmi!- Kagome, szeretném neked elmondani, hogy azzal, hogy megismertelek teljesen megváltozott az életem. Ezt nem csak úgy mondom, ez tényleg így van. Míg nem ismertelek egyhangúan éltem és naivan azt hittem, hogy egy tökéletes kapcsolatban. De ezen a nyáron rá világítottál, hogy ez korántsem így van…

-Ezzel azt akarod mondani, hogy én tettem tönkre a kapcsolatod Kikyouval?

-Nem. Én csak azt mondom, hogy te nyitottad fel a szemem. Kikyou kihasznált engem, de vak voltam észre venni, már előbb végeznem kellett volna vele. Túlságosan elnéző voltam Kikyouval, mert már régóta együtt voltunk. Nem vettem figyelembe a hibáit, de aztán találkoztam veled, aki tökéletes…

-Ez nem igaz, Inuyasha. Nekem is van rengeteg hibám, csak még nem ismersz eléggé.- ellenkezett Kagome.

-De meg akarlak ismerni.- vett egy mély levegőt.- Tudod Kagome, én teljesen beléd szerettem és szeretném, ha a barátnőm lennél. Tudom, hogy rémes volt, amit műveltem veled Kikyou miatt, szeretném, ha megbocsátanál nekem.- Inuyasha bűnbánóan nézett a lányra.

-Ez nem könnyű.- Kagome nem tudta, elhiggye-e, amit a fiú mond.- Igazad van, borzalmasan viselkedtél velem. Ha kettesben voltunk nagyon aranyos, figyelmes voltál és boldog voltam, de amint feltűnt Kikyou levegőnek néztél, konkrétan. Tudom, hogy akkor még ő volt a barátnőd, de olyanokat tettél és mondtál nekem, hogy… De ha ő megjelent, mindezt elfeledted és azt sem vetted észre, amikor sírva elrohantam, csak duzzogtál amiatt, hogy Kougánál vigasztalódom.- az emlékképek villámgyorsan villantak be.- Ó, és a legjobbat még nem is említettem! Lefektettél aztán másnap, rohantál Kikyouhoz a kórházba, aki nyilvánvalóan az egyik orgiáján betegedett meg. Tudod, az tényleg betett. Kihasználtad, hogy szerelmes vagyok beléd, amíg együtt voltunk jó volt, de aztán azt sem vetted észre, hogy létezem, csak Kikyou lebegett előtted.

Inuyasha meg se tudott szólalni, mind igaz, amit a lány mondott. És még ezek után abban reménykedett, hogy megbocsát, és együtt lehetnek?! Hiú ábránd.

-Bocsáss meg, tényleg még a szemét nevet sem érdemlem meg.- rémesen érezte magát. Szavakkal nem is lehet leírni.- Mindenben igazat adok neked. Én szeretlek, és a látszat ellenére nem akarlak bántani. Gyűlölöm magam, amiért ezt tettem veled. Azt is megérteném, ha te is gyűlölnél.

-Inuyasha, én nem tudlak téged gyűlölni. Még ezek után sem.- Kagome elsírta magát- Én végzetesen szerelmes vagyok beléd. Annyira hülye vagyok!- szipogta, mire Inuyasha a karjaiba zárta.

-Annyira szeretlek.- mondta miközben megpuszilta, és az arcát simogatta.

-Én is téged.- mosolyodott el.- És szeretnék a barátnőd lenni.

-Ó, Kagome, megígérem, hogy vigyázni fogok rád, és többé nem okozok fájdalmat.- erősen magához szorította, és csókok özönét zúdította a lányra, aminek a vége az lett, hogy Kagome nevetve harcolt az ellen, hogy meg ne fulladjon.

Megnézték a naplementét és utána haza sétáltak, hogy otthon egymásnak hódolhassanak.