Sango reggel arra ébredt, hogy valaki szorosan öleli és annak a bizonyos valakinek a keze az ő fenekén állapodott meg. Felemelte hosszú szempilláit és Mirokut pillantotta meg, amint mellette egyetlen alsógatyában édesen alszik. Elmosolyodott, majd ajkait finoman a fiú arcához érintette. Miroku elmosolyodott, mintha még aludna, de aztán hirtelen kipattantak a szemei.

-Hogy vagy?- kérdezte aggodalmasan.

-Jobban.- a lány elmosolyodott.- Köszönöm, hogy megmentettél.

-Ez természetes. Ha még egyszer meglátom, azt a szemetet, én letépem a, a…- teljesen belelovalta magát, vonásai megfeszültek, mire Sango megsimogatta az arcát.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.- súgta a fiú fülébe, Miroku elmosolyodott. Nagyon jól esett neki.

-Sango, amit tegnap mondtam, az, hogy én mindig melletted leszek,… én szeretném, ha tényleg így lenne. Nem akarom, hogy elváljunk, hogy mással legyél. Tudom, hogy szakítottál Sesshoumaruval és én is, végeztem Karennel. Figyelj, szerintem te vagy az én végzetem. Szeretlek. Kérlek, adj esélyt nekünk!- Miroku szívből beszélt, arcáról le lehetett olvasni a választól való rettegést.

Sango szemei elhomályosultak, finom kis könnypatakocskák gördültek végig az arcán.

-Én is nagyon szeretlek, Miroku, és nagyon szeretném, ha együtt lehetnénk. Szeretlek.- suttogta a végén, mire Miroku rögtön szenvedélyesen megcsókolta. Forrón ölelkeztek, és egy folytában csókolóztak, mind a ketten leírhatatlanul boldogok voltak. Miroku nagyon erősen szorította magához Sangot, soha többé nem akarta elengedni.

-Miroku, megfojtasz!- nyöszörögte Sango.

-Nem baj…- suttogta. Sango nagy nehezen kibontakozott a srác karjaiból.

-Különben is, hogy, hogy így feküdtünk egymás mellett?- kérdezte kíváncsian.

-Hát, miután elájultál, rögtön idehoztalak fel, senkinek sem jutott eszébe, hogy a másik szobába tegyelek le. Egyébként a fotelban akartam aludni, de a nevemet suttogtad, és csak akkor nyugodtál meg, mikor megöleltelek.- vigyorgott.

-Tényleg?- Sango fülig elpirult.

-Igen, még sírtál is álmodban, remélem nem okozott semmilyen sebet az az állat.

-Nem, semmi komoly.

-Mit tett veled egészen pontosan?- kérdezte finoman, nem akarta felzaklatni a lányt.

-Hát, többször megütött, behúzott a hasamba és végül fojtogatott.- mondta lassan.

-Megölöm!- a fiút ismét elfutotta a méreg, Sango kezét a karjára tette.- Megnézhetem őket?- kérdezte most már finomabban. Sango bólintott, haját eltűrte és odatartotta a nyakát. A fiú közelebbről szemlélte a kecses testrészt. Kék foltok mutatták, ahol annak borzalmas alaknak az ujjai ráfonódtak. Miroku ujjbegyeivel finoman megérintette a sebeket. ”Soha többet nem hagyom, hogy ilyen előfordulhasson! Ő az enyém, felelőségem van érte.”

-Mire gondolsz?- kérdezte Sango.

-Megmutatod a többit is?

Sango huncutul elmosolyodott. ”Te akartad!” Erre levette egyberészes fekete ruháját. Miroku szemei elkerekedtek a látványtól, lélegzetét visszafojtotta. A lány teljesen meztelen lett. Tekintetét erőszakkal a lány hasa felé fordította, és lila foltot nézte.

-Na, mit gondolsz?

-Megölöm azt a szemetet!- szeméből düh volt kiolvasható. Sango megsimogatta a fiú izmos hasfalát.- Soha többet nem engedem, hogy ilyen előforduljon.- finoman megérintette a sebet, majd puhán simogatni kezdte a lány selymes bőrét.

”Te jó ég! Mit művelek? Nem tehetek róla, egyszerűen gyönyörű, akarom. De nem tudom, hogy most ez jó ötlet lenne.”- merengett magában. Nagy erőt gyűjtött, hogy meg tudja magát tartóztatni.

Sango elmosolyodott. ”Nagyon erőlködik, de látom rajta, hogy nem bírja sokáig!” A fiú ujjai tovább kényeztették a lányt. Sango hirtelen hátravetette a fejét és kéjesen felsóhajtott.

-Sa-Sango? Mit művelsz?- nyelt egy nagyot Miroku.

-Ne hidd, hogy nem látom az erőfeszítéseidet!- mosolygott.- Nagy élvezettel tanulmányozod a sebem. De én is nagyon élvezem.

-Tényleg?- vett egy mély levegőt a srác. Sango belenézett a szemeibe és elmosolyodott.

-Igen, nagyon.- Miroku csak erre várt, rögtön hanyatt döntötte a lányt az ágyon, mire Sango felnevetett. Száját a lányéra tapasztotta, szenvedélyes csókban forrtak össze.

-Nahát, nahát! Csak meg kellett adni a kezdő lökést!

-Tudod, mennyire vágyom rád?- vigyorgott a fiú.

-Hát, érzem.- a lány benyúlt a srác alsónadrágjába, ujjai a fiú kemény férfiasságára fonódtak. Miroku felnyögött, mire Sango elégedetten simogatta tovább hímvesszőjét.

-Áh! Te jó ég!- vigyorgott.- Na és én hiányzom neked?- kérdezte huncutul.

-Hát, nem is tudom…- mosolygott a lány.

-Majd meglátjuk…- vigyorodott el még szélesebben és kezei a lány tejfehér combjait simogatták, majd ujjai finoman becsusszantak a lány lábai közé.

-Ah!- nyögött fel, Miroku ujjai vadul játszadoztak, egyre nagyobb szenvedélyt szítva a lányban. Sango egész teste megfeszült.

-Ó, úgy látom, nagyon-nagyon vágysz rám!- forrón megcsókolta majd ajkai lejjebb vándoroltak a lány testén, végül a mellein állapodtak meg. Előbb lágyan nyaldosni, majd erőteljesen szívni kezdte az édes kebleket. Sango úgy érezte, nem bírja tovább, finoman megszorította a még mindig kezében lévő érzékeny hímtagot. Mirokunak elakadt a lélegzete.

-Szenvedünk, kisasszony?- kérdezte fülig érő szájjal az alatta vonagló lánytól.

-Te, te, te…- Sango mohón kapott a fiú ajkai után.

Mirokunak nem volt szíve tovább kínozni a lányt, egy erőteljes lökéssel beléhatolt és egyre gyorsabb ütemet diktálva mozogni kezdett. Miután elérték a csúcsot, izzadtan zuhantak vissza. Miroku legurult Sangoról és hosszan átölelte, most már soha nem akarja elengedni. Óráknak tűnő ideig csak feküdtek egymás mellett és próbáltak magukhoz térni. Sango egyszer csak a fiúra feküdt, Miroku elmosolyodott a lány mozdulatán, ő is ragaszkodik hozzá.

Kívülről hatalmas csörtetéssel közeledett két alak, akik kopogás nélkül benyitottak Miroku szobájába (amit talán nem kellett volna…).

-Ó!- kerekedett el Kagome szeme.- Bocs, hogy zavarunk, látom, mindketten jól vagytok. Akkor, Inuyasha tünés!- súgta vörösen a mellette álló hasonló színű barátjának, aki egy okét nyögött ki és villám gyorsan elpucoltak.

Sangoból és Mirokuból egyszerre szakadt ki a nevetés. Majd nem tudták megállni, hogy újra kezdjék az egészet.