Az álombörtön

/Inuyasha&Kagome/

Előszó:

Ha láttátok már az Inuyasha 60.epizódját tudhatjátok, hogy Tsubaki, a sötét papnő, szövetkezett Narakuval.Naraku nekiadta az ékkövet, hogy szennyezze be és hogy érje el hogy Kagome megölje Inuyashát.Tsubaki kígyója, Shikigami, megharapta Kagomét amikor kiszállt a kútból, ezzel megszerezve a lány vérét.Tsubaki a lány vérét rácsöpögtette a Naraku birtokában lévő ékkőre, majd megmérgezte azt.A Kagome birtokában lévő ékkövek is beszennyeződtek és Kagome testébe ágyazódtak.Ezzel írányítani tudta a lányt, azt akarta ölje meg szerelmét, de Kagome nem tette meg.Elméje győzedelmeskedett az átok felett.Ezzel azonban nincs vége.Kagoménak nagy fájdalmai vannak, majdnem belehal, de végül megmenekül.Tsubaki megszökik és bosszút forral a szerelmespár ellen…

Mint mindig, kis csapatunk ismét az ékkőszilánkok nyomában van.Már jó ideje gyalogoltak amikor Kagome felszólalt:

-Ékkőszilánkot érzek, méghozzá iszonyatos sebességgel.

-Mennyit Kagome?-kérdezte Miroku

-Öö..hármat!De nagyon közel van.-ekkor egy forgószél jelent meg a láthatáron.

-Cöhh….Már megint ez az ordas!Most végzem vele!

De mielőtt még bármit is tehetett volna Kouga már Kagoménél volt és szorongatta a kezeit.

-Szervusz én Kagomém!Annyira hiányoztál már!

-„Mi hogy az ő Kagoméja?”-gondolkodott Inuyasha.

-Hehehe…Szia Kouga…

-Vedd le róla a mocskos kis mancsod, megértetted?!-dühöngött Inu, és közben ellökte Kougát a lány mellől.

-Semmi közöd hozzá palotapincsi!!Ha jól tudom nem az asszonyod!!-ekkor lekevert egy pofont Inuyashának.

-Nyugodj meg nem is a tiéd!!!-Yashi visszaütött.

Sokáig folytatták volna a harcot, ebben mindenki biztos volt, de Kaome megálljt parancsolt a félszellemnek.

-Inuyasha!Fekszik!-amint kimondta, kutyafülű barátunk a földbe csapódott.

-Kagome…te kis…

-Kouga!Minek köszönhetjük a látogatásodat? /Sango/

-Jah igen.Csak gondoltam közlöm veletek hogy észak felé láttam Tsubakit, a sötét papnőt.Jó lesz ha vigyáztok.Úgy hallottam múltkor majdnem megölt egy papnőt.

-Mi?Tsubaki?-s látszott Kagomén hogy halálra van rémülve.

-Ne félj.Nem engedem hogy mégegyszer bántson.-ekkor Inu átölelte a már majdnem síró Kagomét, de az öleléstől megnyugodott.

-Mit művelsz te kis…de…várjunk csak!Mi az hogy mégegyszer bántson?Csak nem te voltál az a papnő Kagome?Te kis korcs!!!Hogy hagyhattad hogy majdnem megölje!

-Elég Kouga!-emelte fel hangját a lány.Nem Inuyasha tehet róla!Sőt még az életét is feláldozta volna.-mondta remegő hangon és közben szorosan hozzábújt Inuhoz.

-Rendben, de ne félj!Megkeresem azt az átkozott boszorkányt és végzek vele, azért amit tett veled.

Még mielőtt bármit is reagálhattak volna, Kouga eltűnt a forgószélben.Inuyasha és Kagome még mindig ölelték egymást.Miroku és Sango jobbnak látták ha egy kicsit magukra haggyák őket de ekkor Kagome felszisszentett a fájdalomtól.

-Kagome!Mi a baj?-aggodalmaskodott mindenki.

-Jaj ne a..a..a lábam!-rémüldözött a lány.

-Kagome mondj már valamit!Mi van a lábaddal?-borult ki Inuyasha.

-Azthiszem…a…Shikigami.-Kagome a földre rogyott és csak sírt.

-Hogy mi?!-rémüldöztek.

-Ne sírj Kagome.Most nem engedjük hogy bántson.Add ide az ékkövet! /Inuyasha/

-Miért Inuyasha?-kérdezte meglepetten a lány.

-Azért mert a múltkor is beléd szálltak és az fertőzött meg.

-Igazad van.-s már nyújtotta is át a szent köveket.

-Rendben.-Inu eltette kimonójába a darabkákat.-Most pedig induljunk.Nem hagyhatjuk, hogy az a boszorka jól felkészüljön.El kell pusztítanunk!

-Igazad van!Így meglephetjük. /Miroku/

Azzal útnak is indultak, de Shippout inkább Kaedénél hagyták, hogy ne lábatlankodjon a csata alatt.Eközben Tsubakinál:

-Nahát Kouga!Hallottam már rólad!Te vagy a farkasszellemek klánjának vezére, igaz?-gúnyos vigyor szökött Tsubaki arára.

-Igen ahogyan mondod.Most pedig megfizetsz azért amit Kagoméval műveltél.Ezt nem hagyom annyiban!!!

-Hmmm…Három ékkőszilánk van a testedben.Kell nekem!!!

-Azt lesheted!-Kouga támadásba lendült.

Tsubaki egy könnyed mozdulattal semlegesítette a farkas csapását és ellene küldte kígyóját, aki össze-vissza mardosta.Kouga ettől nagyon legyengült és végső támadásként a papnő egy varázslattal teljesen harcképtelenné tette.

-Te…átkozott..ne..merj..mégegyszer..Kagoméhoz nyúlni.-ezek voltak Kouga utolsó szavai,majd eszméletét vesztette.A sötét papnő könnyedén kivette a fiúból az ékköveket.

-Nagyszerű!Ez az ostoba épp jókor jött.Így már nemcsak azokat az ékköveket tudom beszennyezni amik annál a kis fruskánál vannak, hanem ezeket is!

Hahahaha!!(gonosz kacaj)

Ekkor érkezett meg a kis csapat is.

-Á Inuyasha!Végre itt vagytok. /Tsubaki/

-Ezt meg hogy érted!?Azt akarod mondani, hogy tudtad, hogy jövünk?

-Még szép hogy tudtam.Most pedig…

Mindenki támadásba lendült.

-Ne is gondolj arra hog bármit is tehetsz!!!-amint ezt kimondta, borzalmas érzés járta át a testét.Félelem…rettegés.Kagome sikításától lett hangos az erdő.Majd a lány a földön landolt.

-KAGOME!!!!!.kiáltotta Inuyasha és rögtön a lány felé rohant, mit sem törődve barátaival, kik a támadó szellemeket semlegesítették.

-Kagome!Kérlek szólalj meg!Kagome….

-I-Inu-Yasha…-Tsubaki összeszorította tenyerét miben a már majdnem kész ékkő, feketén vírított.-ÁÁÁÁÁÁÁ-síkított a fájdalomtól Kagome majd eszméletét vesztette.

-Kagome!!!!!Ezért megfizetsz te átkozott boszorkány!!!!Kirara figyázz rá…-súgta oda a szellemmacskának, majd előrántotta a kardját.De mielőtt bármit is tett volna…

-Mond!Honnan vetted az ékkövet amivel megfertőzted Kagomét?Az övéével nem csinálhattad!!Válaszolj!

-Rendben!Pillants csak egy kicsit a hátam mögé.

-Már értem-szólt a félszelem látva Kougát.-Szóval tőle szerezted!Akkor most meghalsz!!Szélborda!!!!

Tsubaki egy védőgömbbel blokkolni tudta a támadást.

-Most én jövök!!-már készült a csapásra de egy nyilvessző áttörte a védőburkot.

-Ne merj Inuyashához érni!!-kiáltotta Kagome a háttérből.

-Kagome?-csodálkozott Inuyasha.

-Chh…Úgy látom ennyi nem volt neked elég!Ne félj!Kapsz repetát!!

-Hogy mi?-Inuyasha kimonójából kirepültek az ékkövek, közben feketévé váltak, majd Kagoméba fúródtak.

-ÁÁÁÁ-jött ki a torkán de nem bírta tovább és összeesett.

Sango és Miroku ekkor végeztek a rájuk támadó szellemekkel.Azzonal Kagoméhoz siettek.

-Kagome!Kagome!Jól vagy?-szólítatta Sango de a lány csak keservesen, fájdalomtól égve nyöszörgött.

-Kagome!!!-kiáltotta a félvér majd egy hatalmasat csapott Tsubaki felé.A nő nem tudott odafigyelni mert az ékkőre koncentrált, ezért telibe találta a csapás és megsemmisült.A fiú azonnal rohant oda Kagoméhoz aki meg se moccant.

-Kagome kérlek kelj fel!Nem tudnám elviselni ha bajod esne.Kérlek…kérlek!-miközben e szavakat suttogta a lány fülébe, könnyei egyre szaporábban kezdtek hullani Kagome arcára, aki ettől magához tért.

-I-Inu-yasha…se..segíts…

-Kagome mit segítsek?Mid fáj?

-Min-mindenem.-ekkor érkezett meg Kaede-anyó.

-Inuyasha mi történt?-lihegett Kaede.

-Az az átkozott boszorkány!!

-Ne most Inuyasha!Kaede megtudod gyógyítani? /Miroku/

-Azthiszem.A részleteket elárulom a faluban.

-Inuyasha rakd Kirarára Kagomét. /Sango/

-Nem!Majd én viszem.-azzal felkapta a hátára és már indultak is a falu felé.Amikor megérkeztek Inuyasha gyorsan lefektette Kagomét egy szalmaágyra majd Kaede kiparancsolta őket a kunyhóból.Inuyasha félrevonult a többiektől, nem akart társaságban lenni, csak Kagoméra tudott gondolni.

-Szegény Inuyasha.Majd megszakad a szíve.Hisz Kagome neki a legfontosabb, és most a halál szélén áll.-motyorogta Sango, majd sírni kezdett.Miroku most félretette perverz hajlamait és magához ölelte a lányt.

-Ne sírj Sango.Biztos meg fog gyógyulni.-de Miroku sem bírta megállni, hogy el ne kezdjenek hullni könnyei.Shippou meg se tudott szólalni, csak zokogott egy kicsit arrébb.

-A pokolba!Nem tudtam megvédeni Kagomét!!És most…lehet, hogy…Ááá!!!Bele se merek gondolni!!-majd ő is sírásban tört ki.De ekkor hirtelen egy kiálltás hallatszott bentről.Mindenki egyből berohant a kunyhóba.

-Kagome!!!Mi történt anyó?-rémüldözött Inuyasha.

-Sajnálom…

-Mit Kaede?Csak nem!Ugye nem…?-emelte fel a hangját a hanyou.

-Ne értsetek félre.Nem halt meg.De viszont…

-Mond már!Kérlek…-szólalt fel Sango.

-Az az igazság, hogy azt a hat ékkövet ki tudtam szedni a nyakából, de egy van a szíve fölött is, amihez nincs hozzáférésem.Ez nem Tsubaki műve, hanem minden bizonyára Naraku mesterkedése.Hallottam erről az átokról.A neve Álombörtön varázslat.

-Álombörtön?Ezt hogy érted. /Inuyasha/

-Az áldozatot valamivel megbabonázzák, ezesetben az ékkővel, majd a legeslegnagyobb félelmét, rémállommá alakítják az elméjében.Nem lehet felébreszteni, csak akkor ha az álmának a tartalmát jóvá nem fordítjuk.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Miroku.

-Úgy hogy álmán keresztül el kell hitetni vele, hogy nincs veszélyben.Tudok erre egy varázslatot, amivel be lehet menni az álmába.De csak akkor ha az illető nem szerepel benne.

-Szóval ha benne vagyunk az álmában, a varázslat nem fog ránk. /Miroku/

-Kagoménak az álmában minden egyes perc rémséges kín lesz.Az egészet végig fogja szenvedni, és ha nem törjük meg az átkok…meghal.

-Hogy mi?!Mennyi időnk van?-kérdezte könnyeivel küzködve Inuyasha.

-Általában egy óra az álom kezdetétől fogva.Jellemző, hogy beszélnek magukban, ebből kideríthető mit álmodik.De mivel van ennyi ékkő, fel lehet használni arra, hogy kivetítsük az álmát ebbe a tükörbe.

-Nagyszerű!Akkor készítsd el a főzetet, hátha be tudunk azért jutni.Amíg nem kezdődik az álom, van egy kis időnk. /Sango/

-Sajnos nincs…Nézzétek.-mondta zokogva a kis róka.

-Hol vagyok…?Sssz…-szisszent fel a fájdalomtól a miko, ezzel jelezve, elkezdődött a rémséges rémálom.Kaede mindenkinek adott a főzetből, még maga is ivott belőle, de egyikük sem jutott be az álomba.

-Ez hogy lehet?Mind itt vagyunk.-értetlenkedett Inu.

-Ezekszerint mind benne vagyunk az álmában.Akkor gyorsan kivetítem a tükörbe az elméje minden gondolatát.-Kaede ezt is tette majd látták a tükrben:

-Szóval ezért nem juthattunk be.Szegény azt álmondta meghaltunk.Ez szörnyű.-ismét eleredtek Sango könnyei.

-De én…nem voltam ott.-eszmélt fel Inuyasha.

-Ez nem igaz!!!Hogy álmodhat ilyet!!Én erre soha nem lennék képes!-zokogott Inu.

-Ezt nézni sem bírom.Fordult el a még mindig zokogó Inuyasha.-majd amikor hallota miket beszél Kagome visszafordult.

-Inu-yasha…tudom hogy ez nem te vagy…kérlek…térj magadhoz!!!!Szeretlek!!

E szavak hallatán a hanyou észhez kapott.(Mármint az élő, igazi.)

-Ugyan!Mit nekem a te szerelmed!!ha nem tudnád én Kikyout SZERETEM!!!!!!

-Inuyasha csinálj valamit!!!!Rossz ránézni!!Már csak 20 percünk van!

-Tudom…-szólt vissza a félvér.

-Inuyasha…te tényleg meg akarsz ölni?

-Már tudom mit kell tennem.Menjetek arréb!-Inuyasha magához ölelte a lányt, majd megcsókolta.Kagome már majdnem semmivé lett, de a csókra feleszmélt, majd az átok is feloszlott.A lány lassan kezdett magához térni, erre a hanyou abbahayta a csókot és csak ölelte a mikót.A többiek nagyon megörültek hogy Kagome él, de jobbnak látták ha kettesben haggyák őket.Kimentek és sétálni indultak.

-Kagome…annyira féltem.Rettegtem attól, hogy elveszítelek.

-Inu-yasha…Ne haragudj…amiért aggódnod kellett.

-Jaj ne butáskodj…az a lefontosabb, hogy meggyógyulj, és rendbe jöjj.

-Inuyasha…ugye, ez csak egy álom volt?

-Igen…Ne félj…én ilyen szörnyűséget nem tennék veled.

-Még akkor sem ha Kikyou mondaná?

-Persze hogy nem.Figyelj Kagome!Már rég elakartam mondani,hogy már nem szeretem Kikyout…hanem…csakis…téged.-ekkor még szorosabban ölelte a lányt.

-Inuyasha…Én is szeretlek, és annyira örülök, hogy már Kikyou sem állhat közénk…-a lánynak egyre jobban potyogtak a könnyei.

-Ugye ezek örömkönnyek?

-Igen…csakis azok…

-Örülök, hogy már nem vagy az álombörtön foglya, és hogy jól vagy.-Inu felemelte a lány fejét, közelebb húzodott hozzá, majd elcsattant az igazi első, szerelemtől fűtött csók.Sokáig voltak egymás karjaiban, végül a félvér szakította meg a csókot.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva Kagome.

-Semmi…nincs baj.Inu karjaiba vette a lányt majd elsuhant vele.

-Inuyasha?Hová megyünk?-kérdezte elpirulva a lány.

-Mutatni akarok valamit.

Amikor megérkeztek, egy gyönyörű völgyben találták magukat.A fű sehol máshol nem volt olyan zöld, az égen egy árva felhő nem látszódott, a tó ami előttük feküdt, kristálytiszta vizű volt.A madrak énekén kívül, nagy csend uralkodott a tájon.

-Ez…ez…gyönyörű.-motyogta Kagome.

-Igen…Kagome, apám itt kérte meg anyám kezét, és most, tudom, hogy még fiatalok vagyunk, de…hozzámjönnél feleségül?

-Inu-yasha…én-könnyeivel küzködve, de kimondta:-IGEN!!

-Olyan boldog vagyok!

-Én is!Köszönöm Inuyasha…-s újra csókban törtek ki.

Lassan elindultak visszafelé.Végig kéz a kézben sétáltak, de hirtelen a semmiből előkerült egy forgószél.

-Már megint ez az ordas?-dühöngött Inu.

-Nyugi, majd én elintézem.

-Szia ked…

-C-c-c…bólogatott Kagome, amit a farkas nem igazán értett.-Figyelj!Mostantól ne hivogass asszonyodnak meg mindennek, mert mostmár hivatalosan is Inuyasha asszonya vagyok.

-Pontosan…-helyeselt a háttérben a hanyou.

-Hogy mi?Nemtudom mit szeretsz ebben a kutyafülű influenzában.

-Hogy tudd…Mindent!!!

-Jólvan, de tudd, attól még szeretlek.Viszlát…-majd elviharzott.

-Szép volt, így kell ezt csinálni.

-Hih…

Hamar visszaértek a többiekhez,majd elújságolták nekik a nagy hírt.Nagy megdöbbenésükre:

-Képzeljétek…Miroku megkérte a kezem, és megígérte, hogy már nem fog más lányok után futni, mert nálam úgy sincs szebb.Jaj el se hiszem.-kuncogott vörösen Sango.

-Idefigyelj!Ha megszeged a Sangonak tett ígéreted, lecsavarom a fejed.

-Nyugi, nyugi!Nem fogom.És Kikyou?

-Ő már a múlt.Mostmár a jelenemnek élek, ami csakis Kagoméből áll, és persze belőletek.

Hamarosan meg lett a páros esküvő, ahol Shippou és Kirara lett a koszorúslány és fiú. :D .

Viszont arra az elhatározásra jutottak, gyereket még nem vállalnak, mivel még elég fiatalok hozzá.Kagome azzal az ötlettel állt elő, hogy menjenek az ő világába nászútra.Ez így is történt.Kagome bemutatta barátnőinek a barátait és persze a férjét.Hojonak majd megszakadt a szíve, de rá nem is figyeltek.Megvolt a nászút, majd visszatértek a középkori Japánba.De ezzel még nincs vége a kalandoknak, hisz ne feledjük, Naraku még él…