Mizuki

1. fejezet

“Esik… M�r megint esik… Lassan kezdek bele�r�lni ebbe az unalmas id�be…” – gondolta egy l�ny, aki az utc�n s�t�lt v�gig, kez�ben egy s�t�tk�k eserny�vel. Iskolai egyenruh�t viselt. Nem sok�ra oda�rt az iskol�j�hoz. – “Na, most akkor j�het a tanul�s…” – s�hajtott. A teremben a megszokottn�l nagyobb volt a ny�zsg�s.

• Te nem vagy k�v�ncsi, Kagome? – ment oda hozz� h�rom l�ny.
• De, de… Mire is? – k�rdezett vissza meglepetten Kagome.
• H�t, mert j�tt egy �j l�ny a suliba, de nem hozz�nk, hanem a 3.-ba, �s a fi�k teljesen ki vannak akadva, de annyira, hogy az hihetetlen. – magyar�zta egyik�k.
• Bizony, �ll�t�lag nagyon sz�p �s kedves, amellett, hogy okos. �n nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy vajon milyen lehet… - mondta a m�sik.
• �n is! – v�gta r� a harmadik.
• H�t, most m�r engem is k�v�ncsiv� tettetek! – mosolygott Kagome.
• Eri, Yuka, Ayumi, �ljetek le a helyetekre! – hallatszott a tan�r hangja. A h�rom l�ny le�lt. Elkezd�d�tt a tan�t�s. Az eg�sz oszt�ly m�r alig v�rta, hogy sz�net legyen, hiszen akkor majd megpillanthatj�k �j iskolat�rsukat.

• Na v�gre! Gyertek, n�zz�k meg! – h�zta Ayumi, bar�tn�it a folyos� fel�. Amikor ki�rtek a teremb�l l�ttak egy nagy csoportot, akik �gy �sszet�m�r�ltek valami vagy valaki k�r�l, hogy Kagome biztosra vette, hogy az m�r megfulladt… Eri, Yuka �s Ayumi is odaszaladtak. Kagome nem nagyon k�v�nkozott oda… Az folyos� m�sik v�g�ben egy l�nyt pillantott meg. Gondolta, odamegy, mert m�g nem l�tta itt �t. Ahogy k�zelebb �rt, jobban megfigyelhette annak kin�zet�t. K�keslil�s, fen�kig �r� haj�t kiengedve hordta. Vil�gosk�kes-feh�res bl�zt viselt, amin egy k�k mell�nyf�le volt, �s nyaka k�r�l, a bl�zon egy vil�gosk�k szalag masniba k�tve pihent. Szokny�ja combja k�zep�ig �rt, �s olyan sz�ne volt, mint a bl�z�nak, csak a v�g�t egy s�t�tk�k cs�k szeg�lyezte. T�rdig �r� zoknija volt, valamint egy Kagom��hoz hasonl�, de az �v�vel ellent�tben fekete cip�.

• Szia! – k�sz�nt neki Kagome. – Mi�rt vagy ilyen egyed�l? Nem vagy k�v�ncsi arra az �j l�nyra? – k�rdezte.

• Szia! H�t, be kell neked vallanom, hogy �n vagyok az az �j l�ny… - mosolyodott el a k�rdezett.

• T�nyleg? – d�bbent le Kagome. – De akkor azok ott… - mutatott a csoport fel� csod�lkozva.

• Nos, nem tudom, mit csin�lnak… - vigyorodott el a l�ny. – Az �n nevem Mizuki. A ti�d?

• Engem Kagom�nak h�vnak. – v�laszolta Kagome.

• �r�l�k, hogy megismerhettelek. – biccentett fel� Mizuki.

• Szint�gy!

Am�g m�g tartott a sz�net, v�gigs�t�ltak a sulin kereszt�l. Kagome megmutatott mindent, amit csak tudott Mizukinak, azt�n az elk�vetkez� sz�netekben a marad�kot. A k�t l�ny egyfel� lakott, �gy hazafele is vid�man besz�lgettek. Azt�n, Kagome v�letlen�l elkotyogott n�mi inform�ci�t a k�z�pkorr�l, �s v�rta, hogy Mizuki megd�bbenjen, vagy nem is tudja, mit csin�ljon, de a l�ny k�rte, hogy folytassa Kagome a t�rt�net�t. Mire a fiatalabbik gimis h�z�hoz �rtek, befejez�d�tt a t�rt�net, amibe az id�sebbik l�ny egyszer sem sz�lt bele. Kagome most megint arra gondolt, hogy mit fog mondani Mizuki a t�rt�net befejezt�vel, de a l�ny �gy tekintett Kagom�ra, mintha teljesen term�szetesnek venn�, hogy bar�tn�je id�nk�nt �tugrik a k�z�pkorba a bar�taihoz, ahol d�monok m�szk�lnak, �s egy �kk� szil�nkjait kell �sszegy�jteni a csapatnak.

• Nos? – k�rdezte Kagome f�l�sen.
• Mi nos?
• Ugye most �r�ltnek tartasz, Mizuki? – Kagome kezdett ideges lenni.
• Nem. – v�laszolta Mizuki. – Elmes�ljek �n is egy t�rt�netet?
• Milyen t�rt�netet? – Kagome lehiggadt.
• Ha hiszed, ha nem, �n is �t szoktam menni a k�z�pkorba… - ezen a fiatalabbik gimnazista �gy elcsod�lkozott, hogy csak annyit tudott kiny�gni: - �lj�nk le! – odamentek a Szent fa al�, �s le�ltek az egyik padra.
• El�sz�r is. H�vj csak Mizunak! A Mizukit nem szeretem annyira… - vil�gos�totta fel Kagom�t a l�ny, aki b�lintott. Mizu belekezdett a t�rt�netbe…

Folytat�sa k�vetkezik…