-Koharu!?- lepődött meg Sango.- Mi történt?

-Hát nem tudod? Mindenki tudja!- szipogott, mire Sango lefagyott.” Megtudta? Akkor Miroku elmondta neki? Akkor velem akar maradni?”

-Mi?

-Miroku megcsalt!- sikította, Sango még mindig meredten állt előtte.- Én, én mindig tudtam, hogy egyszer el fog hagyni, de, de azt hittem, hogy ÉRTED! Azt hittem Te leszel az a nő. Mindig odavolt érted, Sango. Ezt nem gondoltam volna.- mondta miközben Sango karjaiba vetette magát. A lány gépiesen magához szorította, nem akarta elhinni a hallottakat.

-Mi? Ezt meg, hogy érted?- kérdezte suttogva.

-Már egy hete járnak a hátam mögött. Miroku tavalyi táncosnője, és exbarátnője egy amerikai lány, Karen újból feltűnt és természetesen a pasim a tenyeréből eszik.- nyelt egy nagyot.- Már elbúcsúztunk, de visszajöttem a kulcsaimért, amit ott hagytam. Miroku szobájában kaptam rajta őket, miközben lefekvéshez készülődtek!- zokogott. Sango összerándult. ”Az nem lehet!”- visszanyelte a könnyeit.

-Nem érdemelt meg téged!- győzködte magát is.- Figyelj rám, most haza mész, lezuhanyzol, bevágsz egy adag fagyit és már is jobb lesz! Nyugi!- mondta, miközben hangja el-elcsuklott.

Koharu hálásan nézett Sangora, azt hitte, miatta hatódott meg ennyire. Megpuszilta a lányt és elment.

Sango bement az épületbe. Egy szőke hajú lány fogadta, aki a bárpult mögött keresett valami innivalót.

-Szia!- köszönt Sangora vidáman.- Biztos te vagy Miroku egyik híres táncosa.- szaladt a lányhoz kezet rázni.- Örvendek, Karen vagyok.- mosolygott, amitől még csinosabbnak nézett ki. Csak egy egyszerű farmert és fehér pólót hordott, de káprázatos volt.

-Hello! Én is nagyon örvendek.- mondta Sango színlelt vidámsággal.- Mond csak, mi igaz abból, amit Koharu mondott? Tudod, most rohant el sírva.

-Ó, milyen kár!- sajnálkozott egy másodpercig, majd ismét mosolyogva mondta.- Minden igaz! Együtt vagyunk már egy hete, és őrülten szeretjük egymást!

-Gratulálok! Nem tudod, hol van a főnök?- kérdezte mosolyogva, még mindig higgadtan Sango.

-De, fenn van!- csicseregte Karen.- A szobájában!- vihogott.

Sango már indult is habozás és kopogtatás nélkül belépett. Miroku az ágyán hevert alsógatyában, Sango kezét szája elé kapta.

-Hát igaz!

-Sango, figyelj, meg tudom magyarázni!- kezdte és ugrott öltözködni is.

-Semmi szükség.- vágott közbe a lány.- Olyan hülye vagyok! Azt hiszem, most megyek.

-Várj! Ne!

-Ne legyen miattam rossz érzésed, nem ígértél semmit. Gratulálok Karenhez! Segítettél dönteni!- könnyekkel a szemében elviharzott.

-Mi? Miben? Sango… A francba! Mekkora idióta vagyok!