Miroku kinyitotta szemeit, Sango mellette feküdt, a takaró derekáig lecsúszott szabadon hagyva dús kebleit. Egy percig sem gondolkodott, rögtön simogatni kezdte őket.

-Miroku…- nyögte még álmában, amitől a fiú elmosolyodott. A lány kinyitotta a szemeit.- Te kéjenc!- felhúzta a takarót, így elfedve idomait a kezektől.

-Na!- sóhajtott.- Még egyszer?- kérdezte vigyorogva.

-Sajnos nem lehet.- ült fel a lány, amitől ismét lecsúszott róla a pléd.- Sesshoumaruval van randim, hozzád meg, 9-re jön Koharu.- emlékeztette Sango.

-Elfelejtettem!- mondta dühösen. Eléggé felment benne a pumpa a Sesshoumaru név hallatán. ”Nem engedem, hogy az az alak egy ujjal is Sangohoz érjen! Megölöm!”- dulakodott magában, ez nyilván az arcára is kiült, mert a lány belenézett a szemébe és azt mondta:- Egy szavadba kerül és…- nem tudta befejezni, mert a másik szoba ajtaja kivágódott és egy rohanó alak léptei szakították meg a csendet, majd valaki felzokogott.

-Kagome!- kiáltotta Sango.- Bocs, most megyek!- maga köré csavarta a takarót, fogta a ruháit és elviharzott.

-Ah!- Miroku fájdalmasan nézett utána.

-Kagome? Mi a baj?- nézett a sarokban zokogó lányra barátnője.

-Kikyou!- sírt fel. Sango leült mellé és átölelte.- Felhívta Inuyashát. Az a hülye sose kapcsolja ki azt a rohadt mobilt!- szipogta.- Na mindegy! A csaj alkoholmérgezést kapott és kórházban van. Beismerte Inuyashának, hogy alkoholista és megígérte neki, hogy le fog szokni, de aztán arra kérte, hogy segítsen neki, mert egyedül nem tudja végig csinálni!- szinte hisztérikusan sírt.- Inuyasha persze meg se hallott, csak rohant hozzá.

Sango beadott Kagoménak egy nyugtatót és lefektette aludni. Legszívesebben megfojtotta volna Inuyashát. Egy fehér miniruhát vett fel, írt egy cetlit barátnőjének, hogy elment és siet vissza.

Mikor kilépett a folyosóra Koharut és Mirokut látta lefelé menni, egymást ölelve és csókolva. Sango ledermedt.” Hát akkor tényleg csak egy voltam a sok közül!”- könnyek gyűltek a szemébe, de letörölte őket. ”Ha neki ennyit jelentettem, akkor tényleg hülye voltam, de nem bánom a tegnapot. Én szeretem őt.”- morfondírozott magában miközben kiért az épületből. Sesshoumaru már várta, felültek a motorra és lementek a partra.

-Sango, tudod, nagyon sokat gondolkodtam.- mondta, míg sétáltak.

-Miről?

-Nagyon szeretlek és nagyon fontos nekem, hogy boldog légy.- Sango sejtette, mi fog következni. A fiú letérdelt elé.- Nagyon boldoggá tennél, ha hozzám jönnél feleségül.- a lány azt sem tudta, mit szóljon. Annyira aranyos ez a srác, és mégsem szereti!

Sesshoumaru látta, hogy habozik a lány.- Nem kell rögtön válaszolnod.

-Akkor jó, gondolkodási időt kérnék.

-Azt szeretném, ha végig gondolnád a jövőnket.- kezdett bele.- Úgy terveztem, hogy a nagybátyád beleegyezésével még ősszel elveszlek, Tokióba költözök, és magunkhoz vesszük az öcséd. Természetesen addig szóba sem jöhet baba, míg le nem érettségizel, de utána… és később az öcséd tanulmányait is támogatnám.

-Még gondolkodom, de nagyon köszönöm és jól esik, hogy ennyire szeretsz és foglalkozol velem.- mosolygott. ”Bárcsak valaki más is így érezne. Nem azt mondom, hogy kérjen meg, csak…”- Most mennem kell vissza, Kagome nagyon rosszul van.- közölte.- Visszavinnél?

Elváláskor Sango egy puszit nyomott kedvese arcára. Sesshoumaru elment, még sokáig nézett utána a lány.

”Menjek hozzá? Kohakunak ez lenne a legjobb. Biztos lenne a jövője, én nem tudnék elegendő pénzt keresni az egyetemre…”- gondolkodását egy a bárból kirohanó síró lány törte meg.