***

• Inuyasha! Mit csináltál már megint? Hol van Kagome? – dorgálta Sango a porban fekvő Inuyashát.
• Itt volt az a rühes farkas, és elkezdett enyelegni Kagoméval! Aztán meg… - magyarázkodott Inu, miután sikerült feltápászkodnia.
• Ne is folytasd, tudjuk… - sóhajtott Miroku, miközben odalépett Sangóhoz, és… CSATT!
• Mit képzelsz magadról, szerzetes? Tűnj a közelemből! – sziszegte a taijiya.

Eközben Kaede falujától valamivel arrébb, a kútnál:

• Baka Inuyasha! Persze dühös, amikor Kouga meglátogat engem, de valahányszor itt van Kikyou… Áh…- bosszankodott Kagome, a kút felé menet. Hirtelen az égből valami fényes ereszkedett le, és megállt a gimnazista előtt. Mielőtt elült volna a fény, Kagome mintha szárnyakat látott volna… Miután eltűnt ez a nagy világosság, a helyén egy lány feküdt, hason, eszméletlenül, ruha nélkül. Világosbarna színű haja volt, ami a válláig ért. Az ifjú miko odaszaladt hozzá.
• Vajon ki lehet? – kérdezte magától, majd észbekapott, gyorsan kiszedett a táskájából egy törölközőt, amit még a fürdéshez tett be és betakarta a fiatalt.
• Körülbelül 17 éves lehet… - saccolta Kagome, majd elgondolkodott. Tényleg szárnyakat látott az előbb… És honnan került ide ez a lány? Egy hatalmas üvöltés riasztotta fel gondolataiból, majd megjelent egy hatalmas medveszellem. Meglendítette mancsát. Kagome becsukta szemét, és várta a csapást, de az nem érkezett meg. Felnézett. Valamiféle védőpajzsban volt, és a burok középpontjában az ismeretlen lány állt, aki most már ébren feküdt.
• Jól vagy? – nézett rá Kagome.
• Igen, köszönöm! – felelte az. A medveszellem vadul csapkodta a védőpajzsot. A gimnazista ijedten nézte próbálkozásait, és érezte, ha nem tesznek valamit, akkor megszűnik a burok. Az idegen lány eközben a semmiből elővarázsolt egy madártoll-félét, amit a jobb mutatóujjába szúrt, amiből kiserkent a vér. Ujját odanyomta a pajzshoz, amire Kagome felfigyelt, majd ijedten vette észre, hogy amikor a lány elveszi a kezét, ott marad egy vérfolt, ami lassan az egész pajzsot körülveszi. Ekkor a medveszellem hatalmas csapást mért a pajzsra. A lány felsikított. Az ifjú miko ránézett a fiatalra, aki görcsösen kapaszkodik a törölközőbe. Felnézett Kagoméra, és halványan elmosolyodott. Kagome fejében megszólalt az ismeretlen lány hangja: “Ne aggódj, nem lesz semmi baj!”
• KAGOMEEE! – hallották a távolból Inuyasha hangját, aki egy csapással elintézte a medveszellemet, majd odaugrott a két lányhoz.
• Kagome, jól vagy? Ki ez itt? – nézett a gimnazistáról az idegenre, aki miután feloszlatta a védőpajzsot, felnézett a kutyaszellemre, majd Kagoméra, és elájult…

“Mmm… Hol vagyok?” – nyitotta ki szemét. Egy kunyhóban feküdt.

• Nézzétek, felébredt! – hallotta egy asszony hangját.
• Valóban, Kaede anyó! – mondta egy fiatalabb, majd emberek jelentek meg körülötte. Igen, emlékezett rájuk. Rie sok mindent mondott róluk. Bal oldalt van a taijiya, Sango, utána Kagome, akivel találkozott a kútnál, és ha jól emlékszik, akkor mintha Rie említette volna… Igen, biztosan ő az a Kaede. Hát persze!
• Most már jobban vagy? – kérdezte tőle Kagome.
• Hai! Köszönöm a segítségeteket! – válaszolta.
• Ő itt Sango, Kaede anyó, én pedig Kagome vagyok. Neked mi a neved?
• Seinek hívnak! – a lány fel akart ülni, de Kaede óvatosan visszanyomta.
• Nem tanácsos felkelned! A hasadon van egy mély seb. Gondolom, nem szeretnéd, ha felszakadna! – mondta.
• Arigatou! – mosolygott Sei.
• Elmondanád, hogy hogyan kerültél ide? – nézett rá Kagome.
• Természetesen! Csak előtte aludnék egy kicsit, ha nem bánjátok…
• Nyugodtan! Mi addig kimegyünk. Ha bármi kellene, szólj! – mosolyogtak a lányra, majd kimentek. Legutolsónak Kaede anyó távozott, aki még egy gyanús pillantást küldött Sei felé, majd ő is kilépett a szabadba.

“Hát ez nem lesz könnyű…” – sóhajtott a lány, majd becsukta a szemét. Félálomban még hallotta, ahogy Kaede anyó megjegyzi:

• Ismerős nekem valahonnan ez a lány!

“Remélem Miharu-sama időben szólni fog!”

Folytatása következik….