Lefekvés előtt Sango benézett Mirokuhoz.

-Hogy vagy?- nyitott be a már pizsamában lévő lány.

-Szuperül!- lelkendezett a fiú, mire Sango leült az ágya szélére és megfogta a homlokát.

-Úristen! Forró vagy!- ijedt meg. Gyorsan előkapta a lázmérőt és betette a fiú hóna alá.- Te jó ég! 40 fok.- hüledezett.- Le kell vinnem gyorsan.- kirohant a szobából és hozott be vizet, forró teát meg lázcsillapítót.- Tessék, ezt idd meg.- ült le megint mellé.

-Kösz, hogy így törődsz velem.- hálálkodott, miközben felhajtotta a gyógyszert.

-Mindenki ezt tenné a helyemben.- válaszolt egyszerűen. Felverte Miroku párnáját.- Sokat kell innod.- a kezébe nyomta a teáscsészét. 5 perc múlva megint megnézte a lázát.- Ez nem igaz! Mért nem megy lejjebb?- esett kétségbe.

Miroku lehunyta a szemét, teljesen sápadt volt. Sango kisimította a fiú egy-két kósza tincsét homlokából, elsírta magát.- Mért nem gyógyulsz meg?

-Nyugi!- csitította. ”Mért izgul ennyire?”- nagyon jól esett neki ez a törődés.- Felépülök, nem vagyok halálos beteg!- mosolygott, de Sango szemeiből még mindig folytak a könnyek.- Komolyan, ne sírj!- átölelte.

Fél óra múlva már tényleg lement a láza 38 fokra. Sango most egy kicsit megnyugodott.

-Jól van, azt hiszem már túl vagy a nehezén.- még mindig a karjaiban feküdt.- Pihenned kell! Én most megyek.- felkelt.

-Ne! Ne menj még!- kérte.- Maradj velem, mint a múltkor.- vigyorodott el.

-Nem lehet!- mosolygott vissza a lány.- Megyek!

-Kérlek!- nyöszörgött a hatás kedvéért.- Csak most az egyszer!

-Jól van, meggyőztél.- Miroku arrébb csúszott, helyet szorított a lánynak. Sango kényelmesen elnyúlt a fiú mellett. A fiú fejét a lány mellére fektette, amitől Sango pipacsvörös lett, de nem szólt. Karjait a fiú háta és nyaka köré fonta, mintha egy kisfiú lenne, úgy tartotta, Miroku pedig, kezét a lány csípőjére fektette. Úgy aludtak el, mint egy igazi szerelmespár.