A kis kalandot kiv�ve a d�lut�n nyugodtan, felszabadult bolondoz�ssal telt. A l�nyok m�r r�g kinn voltak a v�zb�l, mikor Inuyasha �s Miroku m�g utolj�ra, 10 centis v�zbe pr�b�lta a m�sikat fojtani.

-Inuyasha, gyertek ki! Megf�ztok!- Kagome t�nyleg agg�dott.- M�r 7 �ra! Inuyasha!!!- kiab�lt.- H�t ez nem igaz!- fordult Sango fel�.

-J�l van! Fogd meg te is a t�r�lk�z�j�t �s r�ngassuk ki �ket a v�zb�l!- hozta meg a d�nt�st Sango.

A l�nyok k�t t�r�lk�z�vel rohantak be a v�zbe. Kagome Inuyasha k�r� csavarta gyorsan a t�r�lk�z�t, Sango pedig, m�g �pp id�ben fogta meg Mirokut, aki �gy nem ker�lt �jonnan a v�z al�.

-Komolyan, mint k�t kis k�ly�k!- h�zt�k ki �ket a partra. Sango d�rzs�lgette a t�r�lk�z�t Miroku h�t�n, Kagome pedig kicsavarta a vizet Inuyasha haj�b�l.

Mire haza�rtek teljesen kif�radtak. Kikyou nem volt m�g otthon, de ez egy�ltal�n nem izgatta Inuyash�t, helyette Kagom�val maradt kinn a folyos�n besz�lgetni. Sango gyorsan bemenek�lt a szob�j�ba, nem akart Mirokuval tal�lkozni, h�tha olyat tesz, amit k�s�bb megb�nna. M�g most is teljesen meg van d�bbenve azon, hogy megfeledkezett mag�r�l a parton. ”H�t t�nyleg ennyire odavagyok �rte?”- zuhant az �gyra. Nem gondolkodott sokat rajta, r�gt�n elaludt.

M�snap reggel mindenki �jult er�vel l�tott neki a munk�hoz a b�f�ben.

Sango kivitt egy palacsint�t az egyik vend�gnek, mikor �szrevette, hogy Miroku, milyen piros. Odarohant hozz�.

-Sango, mi a baj?- k�rdezte a fi�, mire a l�ny belen�zett a szem�be �s kez�t a fi� homlok�ra tette.

-J�zusom! Te l�zas vagy!- ismerte fel a helyzetet. Kagome �s Inuyasha hitetlenkedve fordultak fel�j�k.

-Dehogyis!- pr�b�lta az ellenkez�j�t bizony�tani a fi�.

-De igen! Most pedig ir�ny az �gy!- parancsolt r� Sango, mik�zben k�t�ny�t vette le.

-Igenis, kisasszony!- vigyorgott.

-Ha nem lenn�l beteg, esk�sz�m, bemosn�k egyet!- megfogta Miroku kez�t �s �tvezette a m�sik �p�letbe.

A szob�ban meg�gyazott, �s levette a fi�r�l a fels�t.

-K�sz�n�m.- mosolygott.- Mondd hogy �r�m�d leled a vetk�ztet�semben!

-Igen, minden v�gyam, hogy betegen vetk�ztesselek!- v�gta r� g�nyosan, majd betuszkolta az �gyba.- L�zm�r�?- k�rdezte.

-Nekem olyanom nincs.

-Egy perc �s itt vagyok.- s�hajtott.

Miroku k�nyelmesen elhelyezkedett az �gyban. ”Ha nem lenn�k l�zas, ber�ntan�m �t is ide mell�m!”- mosolygott mag�ban. ”M�rt foglalkozik ennyit velem? �n nem is tettem �rte semmit! M�g azt sem k�rdeztem meg t�le, hogy lenne-e a gyermekeim anyja! Ezt majd k�s�bb p�tolom… Azt hiszem, Sango sokkal t�bbet jelent nekem, mint Koharu… vagyis mint eddig az �sszes n�, akivel dolgom volt.”- m�l�zott el.

-Itt van!- j�tt be. �tadta a l�zm�r�t a fi�nak, aki a h�nalja al� tette.- 39.9! Jesszusom!- fogta meg Sango �jb�l Miroku homlok�t.- Te j� �g! H�vom az orvost! F�z�k egy kis te�t. Te, pedig ne mozdulj, nem mintha tudn�l.- mondta �s hangj�b�l kivehet� volt az agg�d�s.

-Miroku!- rontott be Koharu a szob�ba.- Mi van m�r megint?- k�rdezte Sangohoz fordulva.

-Jaj, Koharu, �pp j�kor! Megbetegedett! 39.9 a l�za. H�vom az orvost, te maradj vele, l�gyszi, j�?

-Persze!- mondta �s le�lt a most m�r kiss� rosszkedv� beteg mell�.

-Sango, k�rlek, a te�t ne felejtsd el!- k�rte, azt akarta, hogy hamar visszaj�jj�n a l�ny.

-Majd �n hozok!- aj�nlotta fel Koharu, mire Miroku fels�hajtott, de belet�r�d�tt.

Az orvos f�l �ra m�lva �rkezett meg. Meg�llap�totta, hogy a fi� cs�ny�n megf�zott, �s egy halom gy�gyszert �rt fel neki �s szobafogs�got. Koharu eg�szen estig maradt, percenk�nt megn�zte bar�tja l�z�t �s felolvasott neki, ezt Miroku rendk�v�l unta. Alig v�rta m�r, hogy a l�ny lel�pjen, v�g�l is este 9-kor ment el. A b�rban nem tartott�k meg a szok�sos m�sort, s�t ki sem nyitottak nehogy zavarj�k a beteget.