Kagome a becsapódott ajtó hangjára leesett az ágyáról. Álmosan dörzsölgette a szemét.

-Mi az? Finomabban nem lehetett volna?- tekintett barátnőjére.

-Nem, nem lehetett volna!- vágta rá ingerülten.- Most az a szerencsétlen lány azt hisz, hogy egy utolsó szajha vagyok! Pedig ha tudná!- dühösen ledobta magát fekhelyére.

-Mi? Mi van? Bocs, még álmos vagyok!- ült le mellé.

-Jaj, az úgy volt, hogy…- és elmesélte az egészet.

-Jesszus! Most aztán benne vagy nyakig!- veregette Sango hátát.- Ajaj! Tönkre tetted a kapcsolatuk, ami a te oldaladról figyelve, nem rossz, de szegény csaj, biztos ki van borulva. Nem baj, legalább ti összejöttök!

-Te ezt nem érted! Jaj! Megcsókolt, de… Úgy értem, azt jó néven vette volna, ha lefekszem vele, de miután nem tettem… Komolyan, nem kellek neki!- már folytak is a könnyei.

Kagome átölelte.- Ez nem igaz!

-De.- szipogta.- Csak vigyáznom kell vele, nehogy még jobban megégessem magam. Az is elég nagy baj, hogy így érzek iránta! Jaj, istenem, mért pont őt!? Kagome, figyelj! Ne engedj a közelébe hosszabb ideig, kérlek! Ígérd meg!- emelte barátnőjére könnyes szemét.

-Jaj, Sango! Nagy hiba lenne, ha ezt tenném!

-Nem, nem akarom, hogy fájjon!- kérte kétségbeesetten.- Kérlek, kérlek!

-Jó, rendben! Csak nyugodj meg!

-Köszönöm. Mostantól Sesshoumarura kell koncentrálnom.- de még remegett.

-Nekem meg Kougára! A napnál is világosabb, hogy Inuyasha és Kikyou nem mennek szét! Hiába dühíti az Inuyashát, hogy Kougával járok. Figyelj, mindketten megígérjük, hogy a két srác tabu lesz, tehát csak a barátaink, és semmi több! Oké?

-Igen. Kagome, mi nem tartozunk ide! Tudom, hogy még másfél hónap van a suliig, de, nem kéne előbb itt hagyni ezt a helyet?

-Nem, csalódottan akarsz haza menni? Egyébként is szeretünk táncolni, és mennyi pénzünk lesz nyár végére!- mosolygott keserűen.

-Szerintem borzalmas lesz itt!

-Biztos, de már csak ennyi időnk van! Ha nem is lehet az enyém, akkor is mellette akarok maradni, utána soha többet nem fogok vele találkozni!- Sango is így érzett, de félt, a végtől.