Új műsorral debütáltak este Kagome, Sango és Kagura, Kikyou Inuyasha mellett ült a sarokban és döntötte be a feleseket. Miroku szokásos helyén, a pult mögött Koharuval beszélgetett, mikor Sesshoumaru lépett hozzájuk.

-Jó estét!- köszönt.- Imádom nézni!- mondta az éppen iskolai egyenruhában táncoló Sango felé mutatva.- Ugye ma is elvihetem a leányt?

-Mi akadálya lenne?- kérdezett vissza ingerülten.- az alkalmazottam, tehát felelősséggel tartozom iránta, de, hogy mit csinál a szabadidejében, nem az én dolgom.

-Akkor jó. Én is úgy gondoltam.

A show után a lányok felfrissülve vetették bele magukat kedvesük karjaiba. Inuyashát lefoglalta Kikyou nyafogása, pedig legszívesebben bemosott volna egyet Kougának. Ezzel szemben Miroku csak jó szórakozást kívánt Sangoéknak és Koharuval elvonultak az emeletre.

Ez egész héten így ment.

Vasárnap reggel 10-kor Sango arra ébredt, hogy hihetetlenül melege van. Felült az ágyában, körülnézett a takarója a földön hevert, az ablak nyitva és áramlik be a hőség. A másik ágyban Kagome takarója is megcsavarodva terült el körülötte. Sango egy lila toppban és hozzáillő lila-fehér csíkos sortban aludt, de azt hitte, meggyullad. Felkelt és becsukta az ablakot.

”Hogy tud ez még így is aludni!? Meg lehet sülni! Ez így nem mehet tovább! Miroku…”

Kopogtatott, pár percen belül egy kócos fej jelent meg az ajtóban.

-Sango? Ilyen korán?- kérdezte az alsógatyában álló fiú.

-Jaj, Miroku! Segítened kell!- nyöszörögte.

-Mit tegyek érted?- mosolygott, és a hiányos öltözetű lányt nézte.

-Melegem van, nem tudok aludni, márpedig, muszáj aludnom! Légkondi kell a szobákba!- panaszkodott.

-Jól van, majd holnap beszereltetek egyet. Addig alhatsz nálam, itt van ventilátor.- vigyorgott.

-Biztos? Koharu?- nem volt ereje nemet mondani, fáradt és nyűgös volt.

-Már hajnalban elment.

-Akkor most az egyszer.- belépett a szobába, és kellemes hűvös szél csapta meg.- Ez isteni! Sango leült egy fotelba.

-Feküdj az ágyamba nyugodtan, elférünk.- invitálta.

-Csak akkor, ha nem fogdosol!- nagyon álmos volt, már az se érdekelte, hogy ilyet nem kéne tennie.

-Dehogyis!- mondta ártatlanul.

-De Kagome meg fog sülni!

-Ha eddig nem vette észre, már nem fogja! Különben sem tehetek most mást!

-Ez esetben.- bevetette magát az összegyűrt lila takaró és párnák közé, majd a fal felé fordult. Miroku egy ideig nézte a behunyt szemű lányt, majd ő is befeküdt az ágyba és ígéretéhez híven kifele fordult és nem tapizott.

Sango délután 2-kor arra ébredt, hogy betakargatva, Mirokuval ölelkezve fekszik. A fiú keze a csípőjén, ő pedig, mellkasához dőlt. Elpirult, de nem akarta felébreszteni, ez most csak az ő pillanata. Bármennyire vonzódik Sesshoumaruhoz, az nem ugyanez. Nem akarja beismerni, de szerelmes lett Mirokuba. Felemelte a fejét és a fiú arcára nézett, végig futott a hideg a hátán, megborzongott. ”Mért pont őt?”- gondolta.

-Sango, fázol?- kérdezte még behunyt szemmel. A ventilátor erre fújta a szelet.

A lány elvörösödött, ki akart bontakozni Miroku karjaiból, de a fiú nem engedte. Kinyitotta a szemét és elmosolyodott, megsimogatta a lány vállát. Sango nem tudta, mit mondjon, zavarban volt. Miroku felemelte a lány fejét és finoman megcsókolta. Mindketten megborzongtak, úgy érezték, mintha lebegnének. Nem akarták abba hagyni, Sango ujjai megérintették a fiú izmos mellkasát, Miroku a lány hátát simogatta.

Hirtelen hörgés szűrődött be a WC felől, valaki éppen gyomra tartalmát ürítette ki.

-Milyen romantikus!- ült fel Sango, miután nagy nehezen elengedte a fiú. Miroku is felült és átölelte. Az ágy mellett álló székben rezegni kezdet egy mobil. A srác megfogta a telefont, üzenete érkezett Koharutól. Sango meglátta a készüléken a lány nevét.

-Ó, te jó ég!- kapott a szájához, teljesen megfeledkezett magáról.- Jaj, bocsáss meg! Ezt nem kellett volna! Ah!- hátra dőlt.

-Mi? Nem kell bocsánatot kérned! Nem történt semmi.- bizonygatta a fiú.

”Szóval semmi… Nekem ez többet jelentett!”- Sango nagyon elkeseredett.- ”Hát tényleg, nem érez irántam, mást csak ennyit. Gyakorlatilag véletlenül rá esett a számra!”

-Persze! Semmi… akkor minél előbb, legalább egy ventilátort szerezz, kérlek!

-Oké.- felkelt, felhúzta a fotelon heverő farmerját.- Megyek és veszek egyet.

Ebben a pillanatban feltárult az ajtó és kijelent meg döbbenten? Nem más, mint Koharu!

-Úristen! MIROKU! Hogy tehetted ezt velem!- nézett a nadrágja sliccét lent felejtett fiúra és a szinte semmiben lévő, ágyon heverő Sangora. Elsírta magát.- A tegnapiak után… Én nem ezt érdemlem!

-Figyelj Koharu, nem történt semmi köztünk! Csak Sangonak melege volt és átjött, ide aludni!

-Így van!- kontrázott a lány.

-Persze!- és zokogva elfutott. Miroku bűnbánóan nézett utána.