Kagome előtt InuYasha bátyja állt Sesshomaru. A bokrokból több
gyermek is előbukkant. Még 5, hogy pontosak legyünk. Az összes gyerek keverék volt. Valamelyiknek fehér volt a haja, de barna a szeme volt olyan is akinek a szeme volt sárga és haja barna. Sorának csak kutya
füle volt más semmi furcsa nem volt a másik kettő pedig egyike
féldémon volt a másik pedig egész ember és félig démon. A bokrokból
egy normálisan magas nő lépett ki. Kagome egész elképedt mert a nő
ember volt pedig Kagome úgy tudta, hogy Sesshomaru nem nyúlna
semmi pénzért emberhez. Főleg nem csinálná fel!!! A nő hozzábújt
Sessomaruhoz és a fejét mellkasához hajtotta Sessomaru pedig átölelte
a nőt a gyerekek pedig a szülőkhöz bújtak. Kagome szörnyülködve
nézett végig a családon.

• Hát ez meg mi? – kérdi Kagome lesett állal.
• A családom miért mire számítottál?
• Hát erre nem!!!
• És ki ő?
• A feleségem Rin.
• Ennyi gyerek... Nem bírtál magaddal az éjjel te vén szexkazán???!! – mondta Kagome gúnyos mosollyal a képén.
• Na de Kagome itt gyerekek is vannak. – szólalt meg Rin.
• Oké, oké bocsi. De én úgy tudtam, hogy Sessomaru semmi szín alatt
  nem jönne össze egy halandó emberi lénnyel.
• Tudod Kagome valaha így volt, de megéltem azt az érzést amit ti
  emberek szerelemnek hívtok. – itt Sessomaru Rinre nézett Rin elpirult. – Soha életembe nem voltam boldogabb és rájöttem, hogy nem számít, hogy valaki szellem vagy sem, hanem az, hogy mennyire szeretjük azt az egyént.
• Aha és hogyhogy ennyi a szerelemgyümölcs?
• Mami mi az a szerelemgyümölcs? – kérdezte egy picurka kislány.

Rin lehajolt hozzá és kedvesen mosolyogva megsimogatta az arcát és
hosszú barna haját elsimította.

• Majd ha nagyobb leszel drágám elmagyarázom.
• Kagome kérlek.
• Rendben, értem.

Sessomaru Kagoméhoz lépett és megszimatolta.

• Te nemrég gyermeknek adtál életet.
• Te már csak tudod nem igaz.

Sessomaru a szemöldökét ráncolja.

• Igen igazad van tényleg nemrég szültem. A baba InuYasháé.
• Gratulálok.
• Nem kell úgy se gondolod komolyan tudom jól, hogy legszívesebben
  megölnéd. Ja jut eszembe hol van InuYasha szeretnék vele beszélni.

Mindenki hallgatott. Senki nem felelt. A szél egyre erősödött és Kagome
érezte, hogy valami nincs rendjén.

• Kagome nem is tudom, hogy mondjam el neked, de...............InuYasha.......meg.....meghalt. Amikor te ájultan feküdtél InuYasha a babáért és érted küzdött Narakuval. Mivel láttam, hogy mindenki harcol és te szóval felvittelek a másik világba. Mire visszatértem csak egy nagy krátert találtam és Sangot meg Mirokut. Sírtak. InuYasha pedig sehol. Sajnálom.
• HAZUDSZ!!!! HAZUDSZ!!!!!!!!!!!!!!!

Kagome arcán patakzott a könny.

• De ne aggódj Naraku is meghalt így talán nem volt értelmetlen a
  halála. – Rin.

De Kagome már ezt nem hallotta. Nekieredt és futott és csak futott neki
a vakvilágnak a könnyei csak egyre folytak. Kagome úgy érezte mintha tőrt döftek volna a szívébe. Kagome nem tudta elhinni, hogy soha többé nem látja Inu Yashát soha többé, nem csókolhatta nem ölelhette. Soha
többé.