Egy �ra m�lva Miroku k�zeled� alakok l�pteire lett figyelmes, Kohaku volt az Kirar�val �s az ikrekkel.

-Szia Kohaku.- k�sz�nt�tte a szerzetes.

-�, szia. Sango… � nah�t!- ujjongott a fi�.- Fi� vagy l�ny?

-Kisl�ny, Mey.

-Unokah�gom van!- lelkendezett.- Nem szokott ilyen sok�ig maradni, agg�dtunk miatta.

-Nagyszer� n�v�red van, ahogy v�gig csin�lta, az valami b�mulatos volt.

-Ne feledd, hogy az ikreket egyed�l sz�lte, illetve Kirar�val.

Miroku sz�ve elszorult, ha arra gondolt, hogy a l�ny egymag�ban szenvedett.

-Hol van Sakumoto?

-�, � m�r nem vel�nk �l.

-Mi? M�rt?- h�k�lt h�tra a fi�. ”Hogy hagyhatta itt a feles�g�t egy gyerekkel.”

-Miut�n meg�t�tte a n�v�remet, elk�ldtem.- j�tt az egyszer�, de sokkol� v�lasz.

-MIT CSIN�LT?- kelt ki mag�b�l Miroku, olyan d�h�s lett, hogy �gy �rezte, mindj�rt felrobban.- Ha a kezeim k�z� ker�l az a szem�t �n meg�l�m! Hogy merte?- megpuszilta az alv� l�nyt.

-M�rt tette ezt?

-A n�v�rem feleselt neki, nem hajtott v�gre valamit.- t�bbet nem akart mondani.

-Vagy �gy.

A szerzetes seg�tett a gyerekeknek t�bort verni, Sango n�lk�l nem akartak visszaindulni.

Reggel Miroku arra �bredt, hogy Sango a kisl�nyt eteti, Hayao pedig �rdekl�dve n�zi a kis j�vev�nyt.

-Ana, ki ez?

-� a kish�god, sz�vem.- mosolygott r� a fi�csk�ra.

-Akkor j�tszhatok vele?

-Most m�g nem, t�l kicsi hozz�.

-Akkor Mitarayjal �s Kohakuval j�tszok.

-J�. Menj csak.- a kis Hayao felkeltette �ccs�t �s m�r futottak is.

-Sango, k�rdezhetek valamit?- fordult hozz� a szerzetes.

-Most is azt tetted, de nyugodtan.

-Igaz, hogy megvert?- pr�b�lt higgadt maradni, de nem igaz�n siker�lt.

-Nem, csak meg�t�tt. De meg�rdemeltem, igaza volt.

-Micsoda? Hogy mondhatsz ilyet? Mit k�rt?

-Azt nem mondhatom el.- r�mosolygott alv� kisl�ny�ra.

-Meg�t�tt �s �n nem voltam veled. Ha ott lettem volna, ez nem t�rt�nik meg.

-M�r nem fog.

-Tudom, elment.

-Igen, nek�nk is menn�nk k�ne. Gondolom t�ged is v�rnak haza, nem igaz?

-H�t…

Percekkel k�s�bb m�r b�cs�zkodtak, f�jdalmas volt az elv�l�s, de egyik sem mutatta.

Miroku kij�tt az erd�b�l k�s�ret�vel, mikor ismer�s�kbe bukott.

-Inuyasha, Kagome, Shippou!

-Miroku! Nah�t, te itt?

-Vad�sztunk, l�tom megsz�letett a bab�tok.

-Igen, � kisfi�nk, Kai. Egy h�napos. H�t nem �des?- Kagome im�dta a kicsit.

-De, nagyon sz�p. Gratul�lok.- fordult Inuyash�hoz.

-K�sz.- Inuyasha b�szk�n kih�zta mag�t.- �pp Sangohoz indultunk, megmutatni a fiunk, �s megn�zni, hogy � hogy van.

-Igen, nem sok�ra sz�lni fog.- helyeselt Shippou.

-Tal�lkoztam vele.- mondta Miroku.- Seg�tettem vil�gra hozni a kisl�ny�t.

-Mi? T�nyleg?- d�bbentek le.

Egyszer csak egy �jabb csapat lovas t�nt fel �l�k�n egy csod�latos hercegn�vel.

-Miroku, mi tartott ilyen sok�ig?- esett neki k�sz�n�s helyett Noriko.

-Hossz�. M�rt j�tt�l el�m?

-Hi�nyozt�l,… a fiadnak is.- mutatott egy 6 �ves kisfi�ra.- �, itt vannak a r�gi t�rsaid! �, �s szaporodtak.- n�zett rosszindulat�an a bab�ra.- �s hol van az a szellem�rt�l�ny?

-Val�sz�n�leg a faluj�ban �jonnan sz�letett kisl�ny�val.- Kagome a pokolba k�v�nta a n�t.- Miroku seg�tett a sz�l�sn�l, ez�rt k�sett.

-�, igen?- tekintete vill�mokat sz�rt.- Csod�latos, m�g egy �hes sz�j. Ideje menn�nk. Dr�g�m, b�cs�zz el a bar�taidt�l �s menj�nk.- b�gta Noriko a f�rj�nek.

-H�t akkor, sziasztok, minden j�t!- k�sz�nt el a szerzetes.

-�, Miroku, v�rj! Hogy h�vj�k a kisl�nyt?- k�rdezte Kagome.

-Meynek. Gy�ny�r� n�v, nem?- tekintete a t�volba r�vedt.

-De. Gratul�lok.- cs�szott ki Inuyasha sz�j�n, mire mindenki furcs�n n�zett.- Hupsz!