Verőfényes nyári idő volt, mikor egy furcsa tagokból álló csapat igyekezett végig egy úton, ahol semmi árnyékot nem leltek.

• Kutya meleg van itt! – sóhajtott a rókaszellem kölyök, de rögtön be is fogta száját, amikor rápillantott a csapat élén haladó inuyoukai. – Bocsi! – vigyorgott.
• Shippou, jobb, ha ilyen megjegyzést nem teszel… - nevetett a szerzetes.
• Kösz a tanácsot, Miroku… - nézett a szerzetesre Shippou.
• Szívesen!

Még fél óráig haladtak, mikor végre megpillantottak egy falut. Gondolták, megpihennek, így a szerzetest bevetve szállást kértek, de nem fogadták el segítségüket.

• De miért? – kérdezte Kagome a falufőnököt.
• Van egy papnő a faluban, akinek van egy nevelt lánya. Ők védenek minket a gonosz szellemektől. – magyarázta a falufőnök.
• Értjük. – sóhajtott Miroku, majd továbbindultak. Mielőtt kiértek volna a faluból, egy gyerek csapat jött velük szembe, köztük egy fiatal lánnyal, aki mosolyogva sétált velük a falu felé, kezében néhány gyógyfűvel. Inuyashát ez a jelenet nagyon emlékeztette arra, mikor Kikyou játszott a gyerekekkel. Kicsit elbúsult. A lány egyenesen feléjük tartott.
• Miért szomorkodsz inuyoukai? – nézett Inuyashára, aki erre rátekintett.
• Se… - akarta mondani a kérdezett, de Miroku befogta a száját.
• Nos azért szomorkodik, széphölgy, mert nem sikerült szállást találnunk itt a faluban. – mosolygott a szerzetes.
• Ó, hát ezen a bajon könnyen segíthetünk! – nevetett a lány, akinek meg kell jegyezni, nagyon szép hangja volt, és ha már a széphölgy megnevezésnél tartunk, valóban gyönyörű volt. Sangot emlékeztette valakire, de nem jutott eszébe.
• Gyertek velem! – mosolygott, majd beinvitálta a csapatot egy kis kunyhóba, ahol finom élelemmel látta el őket. Estére is ott maradtak.
• Mit mondott a falufőnök, miért nem szállhattok meg náluk? – kérdezte Mirokut a lány.
• Nos azt mondta, hogy a falujukban már van egy papnő és fogadott lánya, akik védik az embereket.
• Mivel felajánlottuk szellemírtó képességeinket… - kotyogta bele Shippou.
• Értem… Nos a papnő már kicsit idős, a lánya meg még fiatal, úgyhogy néha kell itt a segítség, csak túl sokat hisz a falufőnök rólunk.
• Rólatok??? – nézett rá csodálkozva Kagome.
• Igen, nos a nevem Michiyo, és én vagyok a papnő fogadott lánya. A papnő pedig Miu-sama, de sajnos már eléggé beteges, így én vagyok a falu… nos… “védelmezője”… - mosolygott a lány.
• Te? – nézett rá kétkedve Inuyasha.
• Igen, én…
• Mondd csak, hölgyem, kérdezhetek valamit? – mondta reménykedve Miroku, miközben megfogta a lány kezét.
• Nem! – húzta ki kezeit a szerzeteséből. – Hallottam rólad, szerzetes… Miroku… ugye így hívnak? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Michiyo.
• Hát… Igen… - szégyellte el magát a szerzetes.
• Sejtettem… - vigyorgott Michiyo. – Nos, aludjatok jól! – köszönt el a lány, majd kiment a kunyhóból.
• És te hol fogsz aludni? – kiáltott utána Kagome. Michiyo visszanézett.
• Még kigondolom! – mosolygott sejtelmesen, és elment. A csapat kényelmesen elhelyezkedett, és álomra hajtották fejüket.

Michiyo vidáman sétált az erdőben, és eltévedt a kedvenc helyére is, ahova szinte nap mint nap kijárt.

• Sesshoumaru! Hol lehetsz most? – kérdezte az előtte álló cseresznyefától, de az nem adott választ. Beszívta a friss esti levegőt, majd leült a fa alá, és pihent egy kicsit. Néhány óra múlva visszament a faluba.

Reggel Sango ébredt fel elsőnek.

• Tudom már! – kiáltotta, felébresztve ezzel a többieket is.
• Mit tudsz? – kérdezte álmosan Miroku, miközben elnyomott egy ásítást.
• Tegnap elgondolkoztam azon, hogy kire hasonlít annyira Michiyo…
• És mire jutottál? – ült fel Kagome, és érdeklődve hallgatta a szellemírtó lányt.
• Midorikora!
• Mi… mi… mi… miii??? – ugrott oda Shippou.
• Mi… mi… mi… Midorikooo??? – ugrott oda Myouga.
• Hát te is itt vagy, Myouga? – nézett rá felvont szemöldökkel Inuyasha.
• Igen, és nagyon kíváncsi vagyok erre a Michiyora! – motyogta a bolhadémon. Csak emlegetni kellett, és a lány már be is lépett.
• Jó reggelt! – mondta mosolyogva.
• Tényleg… - ámult el mindenki.
• Mi tényleg? – kérdezte a lány.
• Teljesen úgy nézel ki, mint Midoriko! – nyögte Miroku.
• Tudom! – nevetett Michiyo. – Én vagyok a reinkarnációja!
• A re-rei-reinkarnációjaaa??? – a csapat teljesen ledöbbent. Itt áll előttük a valaha élt, legnagyobb miko reinkarnációja.
• Hát ilyen nincs! – mondta Inuyasha. Michiyo vigyorgott.
• Pedig van!
• Michiyo-samaaa!!! – ugrott a lány vállára Myouga.
• Hm? Hát te meg ki vagy? – kérdezte Michiyo.
• Egy bolhadémon! – válaszolt készségesen Myouga.
• Hm… Azt hallottam, hogy a bolhadémonok eléggé gyávák, és idegesítőek! – Myougának összetört a szíve, és lehullott a padlóra.
• Igen, jól hallottad! – nevette el magát Kagome.
• Mondjátok csak! Nem akartok itt maradni egy kicsit? – kérdezte Michiyo.
• Szerintem jó ötlet! Naraku amúgy is nagyon meghúzta magát, amióta jól elláttam a baját! – hősködött Inuyasha.
• Khm… Szerintem inkább Sesshoumaru miatt… - mondta Miroku.
• Fogd beee!!! – kiáltott rá az inuyoukai. Michiyo az előbb hallottakat emésztette.
• Sesshoumarut mondtál? – kérdezte Mirokut, aki hevesen bólogatott.
• Talán ismered? – kérdezte. Michiyo úgy döntött, egyenlőre nem mondja meg…
• Ja, nem, csak hallottam róla! – vigyorgott idétlenül. Sesshoumaru! Végre rádtaláltam!

Folytatás következik…