Kagome és Sango este nem mentek vissza. Reggel Inuyasha, Miroku és Naraku korábban nyitottak az étteremben. Senki nem beszélt a tegnapiról, de Naraku kivételével elég feszült volt a hangulat. Egyszer csak egy piros sportkocsi gördült be az utcába az épület elé. Kagome csókot dobva búcsúzott el Kougától, majd belépett a büfébe.

-Sziasztok! Mizujs?- csilingelte.

-Szia!

-Jó reggelt!- köszönt Inuyasha a többiektől külön egy kicsit sem úgy, mintha ”Jó reggelt” kívánt volna.- Milyen volt az estéd?

-Köszönöm kérdésed, szuper! Kouga olyan édes!- áradozott a lány a fiú elképedésére.- Megyek, átöltözök.

-Mit csináltatok?- bújt ki végre a szög a zsákból.

-Már bocs, de szerintem egyáltalán nem rád tartozik a randim kimenetele!- válaszolt dühösen.- Egyébként, ha tudni akarod, megkérte a kezem!

-HOGY MIT!?- Inuyasha a plafonon volt, a többiek csöndben lapítottak.- Megölöm!

-Mért? Nem kéne felhúznod magad, mert nem a te dolgod, hogy ki vall nekem szerelmet és ki nem!

-Ez azt jelenti, hogy igent mondtál?- nem akarta elhinni, hogy ez is megtörténhetett.

-Te teljesen őrültnek nézel? Azt hiszed, hogy 16 évesen férjhez akarok menni!?- erre Inuyasha fellélegzett.- Nem, ehelyett felajánlottam, ha mindenáron akar engem, akkor járhatunk.

-MI?- a fiú megint teljesen kifordult magából.- Ezt nem teheted!- nem tudta, mért mondta most ezt.

-Mért nem? Hogy van Kikyou?- váltott témát, így ezzel a mondattal Inuyasha mindent megértett.

-Szörnyen! Többet nem táncolhat.- válaszolt Miroku.- Mond csak, nem tudod, hol van Sango?- próbálta aggodalmát elnyomni.

-Nem, nem tudom. De azzal a helyes sráccal mentek motorral egy tengerparti bulira, legalábbis onnan hívott.- hatásszünetre várt és huncutul hozzátette.- De, azóta nem tudom mi történt vele, meg a sráccal.

Miroku megrándult. Hirtelen motorberregés szakította félbe a csendet és pár pillanat múlva Sango libbent be.

-Nagyon jó reggelt mindenkinek! Nem késtem el ugye, főnök?- fordult Mirokuhoz.

-Szia, Sango. Nem késtél. Menjetek hátra, öltözzetek fel!- mondta a lányoknak színtelen hangon.

Hátul…

-Ajaj, Sango, azt hiszem a fiúk kevésbé szeretnek most már minket…- ismerte fel a helyzetet Kagome.

-Jaj, szerintem csak aggódtak! Mi volt este?- kíváncsiskodott.

-Hát, Kouga megmutatta a házát, ami meseszép! Feleségül kért, de végül is csak együtt járunk.- felvette az egyenruhát.

-Aha. És most mi történt?- intett fejével kifelé, Inuyashára utalva.

-Ó, szinte meg akarta tiltani, hogy járjak vele! De ő nem kérne meg! Világos, még mindig Kikyoué a szíve.

-Nem hiszem. Lehet, hogy csak rajta kívül nem volt még más barátnője és kicsit fél. Nem tudja, hogyan váltson.- ő is belebújt a ruhájába.

-Ó, mekkora szakértő vagy! És veletek mi volt? Ki az a fiú?

-Ő, Sesshoumaru, Inuyasha bátyja. Elmentünk egy buliba, beszélgettünk és abban maradtunk, hogy ma elmegyünk valahova.- kiléptek, de Kagome nem szakadt le a témáról, azt akarta, hogy Miroku is halljon egy-két részletet.

-És csak dumáltatok?- kérdezte a fiúk előtt.

-Mi? Ezt, hogy érted?- pirult el és a srácokra nézett, akik úgy tettek, mintha nem hallanák. Ez elég nehéz volt, főleg valakinek…

-Tudod!- csak nem hagyta abba.

-Kagome!- suttogta.

-Na, végül is leszállt a szájadról, vagy egész éjjel nyalakodtatok?- bökte ki, mit akar.

Miroku lopva a két lányra nézett.

-KAGOME!- szólt rá erélyesen.

-Jól van, jól van!- nyugodott le.

A délelőtt lassan és csendesen telt, senki nem szólt senkihez, legfeljebb csak a vendégekkel beszéltek. Amint az óra delet ütött, Naraku elszelelt, rühellte a takarítást és a mostani hadi állapotot is.

-Kész, vagyunk! Na én megyek aludni!- ásítozott Kagome.- Este friss akarok lenni. Jössz Sango?

-Még nem. A konyha még vissza van.

-Azt Naraku már elintézte.

-Azt csak hiszed! De te nyugodtan aludj, nemsokára én is megyek.

-Rendben.- Inuyasha is pont most végzett, így hallgatagon, ugyan de együtt mentek át a másik épületbe.

Miroku és Sango a sütő pucolásával foglalkozott.

-Bocs, hogy tegnap nem hallgattam rád és elmentem. Teljesen érthető volt a reakciód, hiszen vadidegen volt, joggal aggódtál.- törte meg a csendet.

-Tényleg féltettelek. Olyan voltál, mint egy gyerek én meg az apád.

Erre kitört a lányból a nevetés.- Bocsi. Elég fura család lennénk.

-Az már igaz.- mosolygott.- Találkozol még vele?

-Igen, ma is.- Sango kitartóan fürkészte a fiút, de semmi reakció- És a te randid milyen volt?

-Hát, miután az a kis baleset történt, teljesen elfeledkeztem Koharuról. Úgy hogy ma ejtjük meg a dolgot.- most Miroku nézte a lányt, aki egy pillanatra megállt takarítás közben, de magához tért.

-Akkor sok szerencsét. Azt hiszem, most alszok egyet.

-Betakargassalak?- nézett rá a régi huncut vigyorával.

-Kösz, de ne fáradj.- bezárták az éttermet és megcélozták a bárt.