Szerencsére nem lett semmi baj, Sangot egy fiatal férfi kapta el, míg Kagomét egy ismerős.

-Kouga!?- képedt el a lány a fiú karjaiban.

-Szia Kagome! Csini vagy!- nézett a lány toppjára és miniszoknyájára.- Nem gondoltam volna, hogy tényleg itt dolgoztok.

-Nem?- mondta kacéran.

-De a haverjaim mondták, hogy két új csaj táncol itt és egyik este furcsa dolgot csináltak egymással…- vigyorgott.- Ez igaz?

-Micsoda?- úgy tett mintha nem tudná, miről van szó.- Ja, kösz, hogy megmentettél.

-Nagyon szívesen!- megpuszilta a lányt.

Ez a jelenet fogadta Inuyashát, aki a látottakon rögtön ideges lett.

-Jól vagy, Kagome?- kérdezte a lány mellé lépve, akit erre Kouga letett a földre.

-Kösz, jól.- mosolygott.- Bemutatom Kougát.

-Ja, láttam már itt.- jött a rideg válasz. Kouga megérezte a féltékeny szerelmes szívet, de az övé is ezért a lányért dobog, úgy hogy gyorsan kell cselekednie.

-Kagome, nincs kedved eljönni velem a nyaralómhoz? Megmutatnám neked…

-… a bélyeggyűjteményed!- vágta rá Inuyasha.

-… a kilátást.- fejezte be Kouga.

-Hát, nem is tudom. De tényleg csak ezt, ugye?

-Persze!

-Kagome, nem tudom, hogy bízhatunk ebben a felajzott kölyökben!- fakadt ki Inuyasha.

-Nyugi, ha Kouga azt mondta, nem bánt, akkor úgy is lesz!- mondta teljes meggyőződéssel.- Neked úgyis fel kell mosnod Kikyout!- ez kicsit ingerülten hangzott, ami meglepte a fiút.- Menjünk! Átöltözök.

-Rendben tündérke, a kocsim már ismered!- még odahajolt Inuyashához amikor a lány nem látta.- Bántani nem fogom, de mást nem ígérhetek.- vigyorgott és elhúzta a csíkot.

-Mocsok!- Inuyasha nagyon ideges lett, de Kikyou után kellett mennie. A mellette álló széken vezette le feszültségét egy hatalmas rúgással.

Addig a másik oldalon…

-Hupsz! Bocsika!- kért elnézést Sango a megmentőjétől.

-Nincs semmi baj, bárcsak máskor is ilyen szerencsés lennék!- tartotta a jóképű idegen erősen izmos karjaiban a lányt.- Sango a neved, igaz?

-Igen, és te ki vagy?- mosolygott rá a fiúra, akinek hosszú fehér haján megcsillant a lámpa fénye. Sango ismerősnek találta, főleg a mogyoróbarna szemeket.

-Sesshoumaru.- válaszolt mosolyogva.

-Akkor, köszönöm, Sesshoumaru.- mondta elgyengülve.

-Nagyon szívesen!- megsimogatta a lány arcát, aki elkapta a fiú kezét. Sango nem értette, mi van vele, mintha megbabonázták volna.

Sesshoumarunak több se kellett megcsókolta a lányt és a körülöttük lévők döbbenetére, az viszonozta. Miroku is dermedten állt és figyelte a jelenetet.

-Azt hiszem, már nem is tartozol köszönettel.- mondta a srác mosolyogva, mikor ajkaik szétváltak.

-Sango, nincs bajod?- ocsúdott fel Miroku.

-Ó, szia!- fordult a lány végre felé.- Kösz, nincs semmi bajom, Sesshoumaru elkapott.- mondta álmatagon.

-Azt látom!- felelte kicsit ingerülten.- Köszönöm, hogy elkaptad! Az adósod vagyok.- hálálkodott Sesshoumarunak.

-Nincs mit! Nem tartozol semmivel! De a hölgyike… - Sangora nézett.- Eljönnél velem valahova, beszélgetni?- mosolygott csábítóan.

Sango nem tudott nemet mondani.- Persze! Várj meg, átöltözök.- már rohant is volna, de Miroku elkapta a karját.

-Sango, ez egy vadidegen! Te lelépnél vele, mikor nem is ismered?

-Jaj, Miroku! Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj! Ne aggódj! Ő nem olyan férfi!

-Honnan tudod? Megsúgta a nyelve?- utalt egy kicsit agresszíven az előbbire.

-Mi? Dehogy!

-Ne tedd, ne menj vele!

-Mért?

-Nem engedem!- fakadt ki.- Az én felelőségem, ha történik veled valami.

-Ne aggódj, öcsi! Itt a számom, és egyébként Inuyasha bátyja vagyok, nyugi, elengedheted!- mondta meggyőzően a srác.

Sango észrevette, hogy Miroku habozik, így felszaladt, átöltözött, és már mentek is.