Sango egy elfüggönyözött hatalmas, puha fekhelyen ébredt. Elég kába volt, de megpróbált visszaemlékezni. Csak az rémlett, hogy miután Mirokuval beszélt, elment lefeküdni aludni, este volt egy rémálma, melyben Naraku és ő is szerepelt, de másra nem emlékezett. Most vette csak észre, hogy gyakorlatilag meztelen, hiszen csak egy átlátszó fenékig érő testére simuló ruha van rajta. Kezei a falhoz vannak bilincselve, kinyújtott kézzel fekszik, hiába kapálózik, sehogy se tud szabadulni. Hirtelen a függönyök feltárulnak és ki más állt Sango orra előtt, mint…

-NARAKU!?

-Igen, szépségem.- vigyorgott kajánul.

-De hát miért?- Sango nem értett semmit.

-Nos, ami azt illeti… Figyelmeztetlek, hogy ne vágj a szavamba! Hol is tartottam? Á meg van! Nem rég hivattam magamhoz egy jósnőt, aki sajnos már nincs az élők között, de ez most mellékes. A jóslatban az állt, hogy ebben a hónapban meg kell fogannia a gyermekemnek, ha le akarok számolni az ellenségeimmel. A jós azt mondta, hogy az anyjának embernek kell lennie, ekkor vetettem el az édes Kikyou gondolatát. Egy halott nőtől nem igazán lehet sokra számítani, nem igaz?

Sango nem felelt.

-Ekkor a kicsi Kagome jutott eszembe, Inuyasha megőrülne, ha a lány más gyermekét hozná világra. Miroku is egész nehezen tűri.- vigyorodott el.- Pedig ha tudná!

-MI?! Te ezt meg, honnan tudod? És miből gondolod, hogy nehezen tűri? Ha zavarná már itt hagyott volna, és különben is ott a felesége és szemtelenül flörtöl mással!

-Tudod, szívem- mondta nyájasan- vannak kapcsolataim, de most nem fogok neked semmit részletezni! A lényeg, hogy a jós arra is felhívta a figyelmem, hogy olyat válasszak, akinek a képességei fontosak lennének a gyermek számára, és akitől biztosan fiúra számíthatok. Te már bizonyítottál, két mocskos kölyköt szültél annak az undorító szerzetesnek. Ne félj, édesem, most egy is elég lesz!

-MI?! Én nem fogom a gyerekedet kihordani! Ne is álmodj róla!

-Ne feledd, édesem, hogy egyelőre kiszolgáltatott helyzetben vagy!- megfogta a lány dús barna haját és maga felé rántotta.- Az öcsédről ne is beszéljünk!

-Áh! Kohaku, mit műveltél vele, te szemét?

-Még semmit.- hangsúlyozta ki az első szót.- De különleges kínzási módszereim vannak. Szabadon dönthetsz, téged vagy Kohakut eresszem szabadon?- még mindig a haját húzta.

-Te szemét!- egy könnycsepp gördült le az arcáról, de nem felelt semmit. Naraku odanyújtotta elé a kezét, Sango ellökte, erre megütötte. Ismét elényújtotta, Sango pedig megcsókolta a kezét.

-Nagyon helyes. Kohaku egyelőre biztonságban van.- Lehajolt a lányhoz és megcsókolta, Sango, bár undorodott tőle, viszonozta. Rettegett attól, ami a csók után fog következni, borzalmas kép villant agyában.

-Nem is vagy olyan rossz, értem már a szerzetest, ne aggódj a fiam féltestvéreit életben hagyom amíg a hasznomra válnak.

Sango ha lehet még jobban megrémült. Őt fenyegetheti, de a fiaihoz hozzá ne merjen nyúlni!

-Ma sajnos nem melletted fogok éjszakázni, holnap lesz a napja méltó utódom fogantatásának.

-Mért? Á, tudom már! Inuyasha ma változik át, te is? Gondolom, csak ez lehet a magyarázat.

A férfi még egyszer megcsókolta a lányt, majd behúzta a függönyt és távozott.

-Szemét!- suttogta, de megint léptek zaja ütötte meg a fülét.- Ki van ott?

-Á, a szellemírtó!- és a függöny ismét feltárult, Kagura nézett farkasszemet Sangoval.

-Kagura!

-Tudom, hogy mért kellesz Narakunak. Én hoztalak el.

-Kérlek, Kagura, segíts nekem! Eressz el! Nem azt mondtad, hogy meg akarsz szabadulni tőle?

-De, de nem segíthetek. Rögtön tudná, hogy én voltam.- egy tálcán poharat hozott.- Ezt idd meg!

-Mi ez?- nézte a pirosan csillogó folyadékot.

-Olyan szer, amitől ha szökni próbálsz, elveszted az eszméleted.- erőszakkal megitatta Sangoval.

-Kérlek, könyörgök, segíts!

-Már megmondtam, hogy nem!- felelte indulatosan, de a Sangot fogvatartó bilincsek kulcsát a fekhely melletti kis éjjeliszekrényre rakta. Igaz, hogy még így sem tudta a lány megkaparintani az értékes kis tárgyat, de ez is több a semminél. Legyezője segítségével a szélboszorka összerántotta a függönyt, és magára hagyta a foglyot.