28.fejezet
Másnap reggel Sango előkészítette Kirarát, míg a gyerekek a többiekkel játszottak.
-Jaj, Kirara, tudom, hogy vigyázol rájuk, de talán még is veled kéne mennem, visszakísérni őket.
A macska tekintetével közölte, hogy erre semmi szükség.
-Jó, tudom, de akkor is.
-Mi a gond Sango? Félsz elengedni a fiúkat egyedül?- nézett rá megértően Kagome.
-Hát, igen. Azt hiszem én is velük megyek a faluba.
-Jaj Sango! Felesleges! Nem bízol Kiraraban?- esett neki Inuyasha.- Sietnünk kell Naraku után!
-Ó, Inuyasha, majd megnézlek, milyen leszel a gyerekeiddel. Szerintem még aggódóbb leszel.- jósolta a lány.
A félszellem természetesen a gyerekek említésétől vörösbe ment át.
-Keh!- de mást nem mondott (, lopva Kagomére nézett).
-Én szívesen visszavinném őket.- ajánlkozott fel a szerzetes.
-Ne, inkább majd én.- vágta rá Sakumoto.
-Miroku, bocsáss meg, de még csak most jöttél, és nem igazán ismernek a fiúk…- ”a saját apjukat…”- jobban örülnék, ha Sakumoto kísérné őket.
-Persze, igazad van, megértem.
Hayao és Mitaray nem sírtak, mikor anyjuk elmagyarázta, hogy egy ideig nem találkoznak, szomorkodtak ugyan, de Sango rosszabbra számított.
Sakumoto búcsúzáskor megcsókolta a lányt, amitől mindenki zavarba jött, csak Miroku találta undorítóan színpadiasnak.
-Hát, elmentek…- nézett Kagome a kis csapat után.- Induljunk, majd úgyis utolérnek.
-Így van, siessünk.- sürgette szokásosan a hanyou.
-Mint a régi szépidőkben.- mosolyodott el Shippou, erre mindenki egy picit elszomorodott.
Hatalmas rizsföldeken mentek keresztül, amikor egy csapat medveszellem tört rájuk.
-Ezek meg honnan jöttek elő?- kiáltotta a kis rókaszellem.
-Látsz ékkőszilánkot Kagome?
-Igen, a legnagyobban öt van, legyetek óvatosak!
-Végre egy kis móka, már azt hittem nyugdíjaztak.- kiáltott Inuyasha és kezdetét vette a harc.
Mindegyik szellem Kagome felé támadt, mintha az összes a lányt akarta volna elkapni.
-Ezeknek Kagome kell!- ismerte fel a helyzetet Miroku.- De vajon mért?
-Naraku nagyúr parancsolta, hogy vigyük a kastélyába a mikot.- dörmögte a vezér.
-MI?- kiáltották mind.- Minek? Az ékkövekért?
-Dehogy! Egyébként sem tartozik rátok.- és még erősebben csaptak le. Inuyasha az ellenszelet, a Bakuryuhat készült bevetni, mikor az ellenség hirtelen megfutamodott.
-Ezek mért pont most mentek el?!- dühöngött Inuyasha.
-Szerintem, megérezték a kard erejét és jobbnak látták a menekülést.- állapította meg Miroku.
-Nyugodj meg Inuyasha, még visszajönnek!- látta előre a szellemírtó.- Meg akarják szerezni Kagomét.
-Kösz, Sango, ez biztató.- mondta reszketve a lány.
-Ó, bocs, nem úgy gondoltam.
-Nem kell félned, Kagome. Megvédelek.- a hanyou átölelte az említettet, hogy megnyugtassa. Mindenkinek elkerekedett a szeme, a pár, pedig rettentő zavarban volt, de nem hagyták abba az ölelkezést.
A csata után egy réten pihentek le erőt gyűjteni.