24.fejezet
Másnap Sakumoto egy fa alatt ült és beszélgetett Kaede anyóval, míg kis családja a kút körül játszott. A kis Hayao Kirara hátán lovagolva vette üldözőbe az anyja nyakában ülő öccsét és a körülöttük futkározó Shippout.
-Úd is elkaplak!- kiáltotta.
Az anyó elmosolyodott a látottakon.
-Nagyszerű családod van fiam, egy gyönyörű és gondos feleséggel.- itt Sangora nézett, aki önfeledten játszott a kicsikkel.
-Az már biztos.- mosolyodott el a fiú.- Alig várom már, hogy legyenek még gyermekeink.
-Ó, én úgy látom, ez a kettő is elég egyelőre. Az anyjukat teljesen kifárasztják.
-Igen, ez így van. Sango még amúgy se akar több gyerekről hallani, borzalmas lehetett az ikrek szülése.
-Mért? Te nem voltál ott?
-Nem, engem épp elhívtak szellemet irtani.
Egyszer csak két fej emelkedett ki a kútból.
-Kagome, Inuyasha!- kiáltotta el magát a kis rókaszellem. Mindenki odament hozzájuk. Senki nem várta el, hogy beszéljenek a veszekedésük, vagy kibékülésükről, de azért mindenki kíváncsi volt a történtekre.
-Nézzétek fiúk, mit hoztam nektek!- és Kagome a két kis csöppség felé nyújtott egy halom játékot.
-Ó, váó!- hüledeztek a kicsik. Volt ott labda, maci, képeskönyv és egy doboz, amiben különböző méretű kockák voltak. Hihetetlenül boldogok voltak.
-Mit kell mondani?- szólt Sango.
-Köööszöönjük széépen.- nyújtották el, és össze-vissza puszilták a lányt.
-Nagyon szívesen, édeskék.- és nevetett.- Sango?
-Igen?- nyelt egyet a szellemírtó. ”Csak nem mondta el Inuyasha?!”
-Semmi gond!- mosolygott rá.
Sango megkönnyebbülten visszamosolygott.
-Mikor indulunk?- kérdezte egy türelmetlen ”valaki”.
-Amikor csak akarjátok, mi bármikor készen állunk.- felelte Sakumoto.
-Akkor jó!
Több se kellett Inuyashának, egy félóra múlva úton volt az egész csapat. Sango nyakában Hayao, Kagome ölében a biciklin Mitaray foglalt helyet. Kirara Shippou mellett a kerékpár kosarában csücsült, a fiúk, pedig hátul mentek. Alig múlt el dél, de a gyerekek már nyűgösek voltak és unatkoztak.
-Inuyasha, ha elértük azt az erdőt meg kell állnunk.- közölte Sango.
-Mi? Már megint? Az előbb álltunk meg ebédelni.
-De Hayao és Mitaray nem bírja az utat. Jaj, mért is hoztam magammal őket!- sopánkodott az anya.
-Hát ez az! Nyugodtan maradhattak volna Kaede anyónál.
-Inuyasha, Sango az anyjuk. Egy percre se szeretné őket egyedül hagyni. Meg lehet érteni, nem?
-De. De akkor is…
-Jól van, holnap visszaviszem őket az anyóhoz. De ma még velünk maradnak.- Sango nem szívesen egyezett bele, de tudta, hogy ez így nem megy és amúgy is veszélynek lennének kitéve a picik.
Beértek az erdőbe és tábort vertek egy kis tisztáson.