Elrepült 2 év. Az ikrek már eléggé megnőttek, kívülről a megszólalásig egyformák, de már most látszik a két különböző jellem kialakulása. Hayaot minden érdekelte, emiatt vakmerő és egy kicsit óvatlan volt, Mitaray pedig legszívesebben anyja közelében tartózkodott. Természetesen rengeteget játszottak Sango és Kirara éber felügyelete alatt. Sakumoto bár gondoskodott róluk és szerette őket, nem tudott apaként viselkedni. Inkább, amolyan báty vagy barát benyomását keltette. Nem fegyelmezte őket, hagyta, hogy tegyenek, amit akarnak, a nevelés helyett a munkát választotta. Sango tudta, hogy mindent elkövet a fiú, de érezte, hogy nem tette még túl magát a történteken és nem tudja elfelejteni Mirokut. Ő sem tudta, és nem is akarja. Bár mélyen megbántotta, akkor sem érdemli meg, hogy kimaradjon a két kicsi életéből.

”De két családja nem lehet!”- emlékeztette mindig magát. ”Választott, és nem engem!”- elszorult a torka.

-Ana, mi a bal?- kérdezte Mitaray.

-Semmi, édesem.

-Hayao losszalkodott?

-Nem, egyikőtök sem rossz soha. Csak elgondolkodtam.

-Min?

-Az életünkön.

-Ó.- nem tudta, hogy ez mit jelent. ”Emiatt szomojú?”

-Nem tudod, hol van Hayao? Ugye nem követte Sakumotot szellemet irtani?

-Akajta, de Kirara nem engedte. Most a ház mögött vannak.

Valóban ott voltak. Sango megkönnyebbült, Kirarára mindig számíthat. A kis Hayao a cicust kergette, már el is felejtette eredeti tervét.

Hirtelen elsötétült az ég és hatalmas szél kerekedett.- Ana?- kérdezték egyszerre a kicsik.

-Fiúk! Ide hozzám!- kiáltott.- Kirara!- a szellem átváltozott és védelmezően eléjük állt.

Egy nő szállt le tollpihén közéjük.

-Kagura! Mit akarsz itt?

-Á! Sango!- elmosolyodott.- Hát igaz.- nézett a gyerekekre.- Naraku küldött, hogy bebizonyosodjon a pletykáról.

-Pletyka?

-Igen. Az a hír járja, hogy gyermeked született. De most látom nem is egy! Csak nem a szerzetesé?

-Tudod, ehhez semmi közöd!

-Mostanában egyikkőtökkel sem találkoztunk, családot alapítottatok? Hm?

-Ha tudni akarod nem Ő, az uram.

-Tényleg? Pedig mi azt… na de mindegy! Naraku üzeni, ha még érdekel a testvéred, visszakaphatod.

-Tessék?

-Keresd fel Narakut, ha eldöntötted!

-Egyezkedjek vele?!

-Kohakuért… Gondold meg!- gúnyosan elmosolyodott, és tollpihéjén elrepült.

-Kohaku- Sango ledermedt. ”Mit tegyek? Ki kell szabadítanom! Végre együtt leszünk!”

-Ana, ki az a Kohaku?- kérdezte Hayao. Kirara visszaváltozott.

-Ő az öcsém.

-Öcsém?

-Igen, mint neked Mitaray.

-Ó!- ennyivel megelégedve mintha mi sem történt volna, húzta a testvérét játszani.

-Kirara, döntöttem. Mindenáron visszahozom ide Kohakut! Ha megjön Sakumoto, felkeressük Inuyasháékat.- ”Milyen rég volt!” elmosolyodott.- Biztos ők is Narakut keresik.

Kirara boldogan nyivákolt.

-Mint a régi szép időkben!