Na szóval az első részben kiderült, hogy jött össze Sango és Miroku, Kagome és Inuyasha!Na, de miután Kouga távozott tőlük furcsa megmagyarázhatatlan ágyat érzett, hogy elmenjen arra a helyre ahol először találkozott Ayaméval.

- Mi ütött belém? Miért akartam ennyire idejönni? Ezt nem értem!!

Ezen elmélkedve leüld egy nagy fa alá nem is sejtve, hogy valaki figyeli őt!Már pár órája ezen törte a fejét, amikor az ismeretlen előjött búvóhelyéről!

- Szia Kouga! Tudtam, hogy vissza fogsz jönni.

- Ayame?? Mit keresel Te itt? Azt hittem rég visszamentél…..

De nem tudta a mondatát befejezni, mert Ayame megcsókolta!

- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? Tudod jól, hogy én Kagomét szeretem!!!

- Kagome…. Mond meg nekem őszintén, miért érdekel annyira Téged? Hisz ő Inuyashát szereti!

- De….á Te ezt nem értheted!!

- Mit? Hogy te a lelked odaadnád azért a halandóért, és nem veszed észre, hogy ki is szeret valójában. Hisz, mit tud ő neked adni? Csak bánatot, szenvedést és –ezeket, a szavakat már könnyeivel küszködve mondta- fog neked adni és nem szerelmet!

Ezzel Ayame amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott. Otthagyva Kougát a gondolataival.

( - Mi van, ha igaza van? Mi van, ha végül mégis a pincsit választja? És miért vagyok ilyen mióta elment? Lehet, hogy szeretem? Nem az lehetetlen! Vagy mégsem? Meg kell találnom!)

Ezzel elrohant az erdő sötét rengetegjében. Mindenhol kereste Ayamét, de sajnos nem bukkant a nyomára! Eközben Ayame:

- Jaj remélem nem voltam túl kemény vele. Hisz, ha szeretem, akkor örülnöm kéne a boldogságának. Mégse így van! Mért? Miért kell szenvednem??

Ezek a gondolkodva elérkezett egy csodálatos rétre. Volt ott egy kis patak is és úgy döntött megfürdik, hátha sikerül elfelejteni a nagy Ő-t.

- Már eltelt pár nap a beszélgetésük óta és még mindig nem találtam rá! Jaj Ayame hol lehetsz?

Nem is vette észre a közelgő veszélyt. Egy nagy pókszörny bukkant fel mögötte, ami sikeresen eltalálta. Ebben a pillanatban megjelent Ayame is, aki észrevette a földön heverő Kougát. Szíve összeszorult a látványtól, hisz szerelme teste tele volt karcolásokkal, mélyebb sebekkel. Hát igen mikre nem képes a szerelem és a női erő. A lány erőt vett magán és megtámadta a szörnyet, amit sikerült legyőznie. Ekkor Kougát egy biztonságos helyre vitte és ellátta a sérüléseit. Mivel az ékkőszilánkokat már odaadta Kagoménak, ezért a gyógyulása lassabb volt. Három nap telt el a támadás óta és még mindig nem tért magához. Ayame már kezdte elveszíteni a reményt, ám ekkor:

- A.. Aya… Ayame.

- Végre magadhoz tértél!

- Mi történt?

- Megtámadott egy pókszörny és legyőzött. De szerencsére időben érkeztem!

- Köszönöm!

- Nincs mit! De mit csináltál ennyire távol az otthonodtól?

- Téged kerestelek!

- De miért!

- Mert rájöttem, hogy igazad van! Semmi esélyem nincs Kagoménál,és, mert rájöttem, hogy szer… szeretlek! Végre valaki felnyitotta a szemem!

- Kouga…

- Még nem fejeztem be! Szóval szeretném, ha velem jönnél és az asszonyom lennél.

A lány boldogan igent mondott. Ekkor megcsókolta, aki nem tiltakozott! Élvezték mind a ketten a csókot, ami szenvedélyesebb, és hevesebb volt, mint amiről valaha is álmodtak! Ettől a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettek és összeházasodtak! Kouga kibékült Inuyashával, akivel megegyeztek, hogy egymás gyermekeinek a keresztszülei lesznek! Így végződött egy hosszú kaland, amibe volt szerelem, harc, és szenvedély.