A kis csapat elbúcsúzott a palotától, Norikotól és Mirokutól. Rémálmukban se jöjjön vissza ez a pár nap! Senki nem kérdezte a szellemírtótól, hogy mi történt, látták a tekintetéban. Kaede anyó faluja felé vették az irányt, Kagoménak haza kell mennie a saját világába, már rég volt otthon.

Kaede furcsállta a szerzetes távollétét, de nem tette szóvá. Később Shippou tájékoztatta a történtekről.

Sango senkihez nem szólt semmit, az egész napot Kirara társaságában töltötte.

-Én most elmegyek, de sietek vissza. Muszáj valahogy felvidítani Sangot!- Inuyasha bőszen bólogatott (mint a bólogatókutyák).

Kagome elment, Inuyasha nem igazán tudta, hogy vidíthatná fel a szellemírtót, de erősen gondolkodott rajta. Nagyon fontos lett neki ez a lány, de a világért sem ismerte volna be. Olyan volt neki, mint egy húg, legszívesebben szétverte volna Miroku fejét. Bement Kaedéhez tanácsot kérni.

Sakumoto is nehezen bírta Sango szenvedését nézni. Ő is mindent megtett volna a lányért.

-Sango, én nagyon sajnálom, ami történt, de az ajánlatom fenn áll.

-Ó, Sakumoto, köszönöm, de nem fogadhatom el, nem tehetem.

-Miért? Már nincs itt az a szemét!

A lány ránézett gyerekkori barátjára, milyen jóképű! Fekete haját szokásosan lófarokba fogta, barna szemeiből most rengeteg indulat volt kiolvasható.

-Tudod, gyermeket várok. De ne mondd el senkinek egyelőre.

-MIIIII?- sokkolták a hírek szegényt.- Az a SZEMÉT!!!! Itt hagyott egy gyerekkel?!

-Nem mondtam el neki.

-Az nem számít! Sango, én ennek ellenére is feleségül akarlak venni.

-Sakumoto nem kérhetek ilyet tőled, megalázó lenne számodra.

-Ez nem igaz! Az a pici a te gyermeked, a te gyermekedet, pedig sajátomként fogom szeretni.

-Ó, Sakumoto!- könnyek szöktek a szemébe.- Biztos?

-Teljesen!

-Akkor, igen, szívesen lennék az asszonyod.- mondta mosolyogva Sango.

Erre a fiú felkapta, megpörgette és megcsókolta.

-Ez csodálatos! Megyek és szétkürtölöm mindenkinek!- Sakumoto nagyon boldog volt, és a lány hagyta, hogy az legyen. Megfogadta magában, hogy soha nem fogja megbántani a fiút.