Sango lassan, l�pdelt, mintha ott se lenne. Nem akart senkivel sem tal�lkozni.

”Milyen bolond voltam! Hogy szerethettem bel�! Ostoba vagyok! �s �, hogy tehette ezt velem! �n azt hittem, � is szeret! Jaj, istenem, most mihez kezdek, kezd�nk!”- megfogta a has�t.” Most mi lesz? Mi legyen vele? Nem mondhatom el Mirokunak, t�nkre tenn�m az �j csal�dj�t! �n lenn�k a legnagyobb sz�rnyeteg, ha elszak�tan�m t�l�k, hiszen v�gre megtal�lt�k. De mi lesz az �n gyermekemmel?”- egy k�nnycsepp folyt le az arc�n. ”Nem, nem s�rhatok. Teljesen felesleges, nem old meg semmit, akkor meg minek!”- let�r�lte a nedves cseppecsk�t az arc�r�l.

Nem is vette �szre, hogy nincs egyed�l.

-Nos, �gy l�tom, elmondta, igaz?- tette fel a k�rd�st Noriko.- Nem kell v�laszolnod. Most d�h�s �s szomor� vagy, de majd elfelejted �s k�sz v�ge. Nem �rt egy-k�t csal�d�s.- b�lcselkedett.

Milyen fura ezt att�l hallani, aki a csal�d�st okozta!

-Ha gondolod, m�g mindig itt maradhatsz g�s�nak. Ap�m �r�lne neki!- mondta m�zes-m�zosan.

-Nem, k�sz�n�m. Nem tartozom ide, m�g sok elint�zetlen dolgom van, �s nem hiszem, hogy kib�rn�m a k�zel�ben.

-�, sajn�latos. De akkor soha t�bbet nem l�tod viszont.

-Igen, tudom.- de ezt m�g nem fogta fel. Egyre a gyermek j�rt a fej�ben. Len�zett a has�ra.

-Csak nem vagy terhes???- k�rdezte kicsit agressz�ven a hercegn�.

-Mi?! Dehogy!- v�gta r� gyorsan.

-Akkor j�, mert most, hogy visszakaptam a szerelmem mindent megtenn�k az�rt, hogy semmi ne �lljon az utunkba! Tudod, vannak m�dszereim az ilyen probl�m�k megold�s�ra.

”Ez most fenyeget?!”

-�g�rd meg nekem, hogy t�nyleg soha t�bbet nem keresed fel! Gondolj a kisfiunkra! �s Mirokura! K�rlek!

-Meg�g�rem.- Sango tork�ban gomb�c volt. ”Ha a szerzetes is ezt szeretn�!”

-K�sz�n�m, igaz�n h�l�s vagyok neked.- �s nagyon boldog lett. ”Ez a liba biztos betartja az adott szav�t, nem is agg�dom miatta.