M�r s�t�tedett de Sesshoumaru m�g nem �rt vissza. Keiko fel�llt.

• Rin, elmegyek, keresek egy tavat. Majd j�v�k.
• Rendben Keiko-chan. Majd sz�lok Sesshoumaru Nagy�rnak.

Ezzel Keiko elindult. Sok�ig ment mire tal�lt egy tavat. Egy v�zes�s t�pl�lta �s od�bb egy kis patak vezette le a viz�t. Keiko k�r�ln�zett, majd amikor m�r biztosan tudta, hogy egyed�l van, levetk�z�tt �s bes�t�lt a v�zbe. Sesshoumaru ek�zben vissza�rt.

• Sesshoumaru-sama! – rohant oda Rin. – Keiko elment f�r�dni, azt mondta majd j�n. �gyhogy ne agg�dj �rte.
• �rtem. �n is elmegyek m�g egyet s�t�lni. Te addig pr�b�lj meg elaludni, m�r nagyon k�s� van.
• �rtettem! – v�gta mag�t tisztelg�sbe Rin.

Sesshoumaru elmosolyodott, majd elindult. Nesztelen�l l�pkedett arra, amerre Keiko illat�t �rezte. Megtal�lta a tavat �s a f�rd�z� l�nyt. Ker�lt egyet �s meg�llt a t� m�sik partj�n. P�r szikla pont eltakarta a l�ny szemei el�l, ellenben � kit�n�en l�tta Keikot. Egy darabig gondolkozott, majd � is gyorsan levetk�z�tt �s hangtalanul bement a v�zbe. Keiko pont felbukott a v�z al�l �s kicsavarta a haj�b�l a vizet, amikor azt �rezte, hogy k�t k�z sim�tja v�gig a has�t. Vill�mgyorsan megfordult �s szembe tal�lta mag�t Sesshoumaruval.

• S-Se-Ses-Sesshoumaru? M-mit csin�lsz? – pr�selte ki mag�b�l.
• Amit a sz�vem dikt�l. – s�gta a l�ny f�l�be.
• De h�t mi�rt?
• Mert szeretlek…- mondta a f�rfi �s megcs�kolta Keikot.

Keiko nagyon meglep�d�tt, de viszonozta a cs�kot. Kezei Sessh nyaka k�r� fon�dtak. A szellem is �tkarolta a l�ny derek�t �s szorosan mag�hoz h�zta. Sesshoumaru megt�rte a cs�kot �s m�lyen a l�ny szem�be n�zett. Keiko l�tta benne az �szinte �rzelmeket. Most � cs�kolta meg a fi�t.

Sesshoumaru felkapta a l�nyt �s felment az egyik szikl�ra vele. K�zben sz�j�val egy percre sem engedte el a l�ny�t. Lefektette a l�nyt a szikl�ra, � pedig r� �s megt�rt�nt aminek meg kellett t�rt�nnie. Eggy� v�ltak.

Mikor Sesshoumaru ereje elfogyott er�tlen�l zuhant le a szikl�ra. Keiko r�fek�dt a f�rfi mellkas�ra �s gyeng�d ujjaival cir�gatta, k�zben egy kicsit m�g mindig zil�lt. Sesshoumaru nem tudott mit mondani, a l�ny haj�val j�tszott.

• �hm…rem�lem nem b�ntad meg. – sz�lalt meg v�g�l Sessh.
• Nem. –felelt Keiko.
• Akkor j�. Mert tudnod kell, hogy nagyon-nagyon szeretlek. – mosolyodott el Sesshoumaru, majd lehajolt a l�nyhoz �s megcs�kolta.
• �n is t�ged…�s nem zavar, hogy haland� vagyok? �gy �rtem, eddig megvetetted �ket.
• De csak eddig. Am�g bel�d nem szerettem.

Keiko elmosolyodott.

• Lassan indulni kell vissza. M�g a v�g�n Rin elkezd keresni minket. – s�hajtott Sesshoumaru.

Egyet�rtek. – �lt fel Keiko.