Minako a szobájában durcizott.

• Ostoba fráter, mégis mit képzel magáról?! Perverz disznó, alig várom, hogy megküzdjünk.

Ezalatt “egész véletlenül” Haro is Minako falujában szállt meg. Másnap reggel Minako korán kelt. Fogta az íját, elcsente a szülei szobájából a Tessaigát és kiment gyakorolni. Megállt a házhoz közeli gyakorlópályán. Először pár szent nyílvesszővel indított, amelyek közül mindegyik a céllövőtábla közepébe talált. Ezután pár bábut hasogatott szét a Tessaigával. Ekkor neszt hallott a háta mögül, villámgyorsan kihúzott egy nyílvesszőt, megfeszítette az íját, megfordult és kilőtte. Kb. 5 centire állt meg Haro fejétől.

• Mit akarsz itt? – morgott Minako.
• Csak gondoltam megnézlek. Hogy edzel. Túlságosan mereven tartod a kardot. Lazíts.

Haro a lány mögé lépett és Minako kezeit ráhelyezte a Tessaigára.

• Finoman fogd. Nem kell annyira erősen és keményen.
• Miért hinnék neked? – kérdezte gyanakodva Minako.
• Mert semmi kedvem veled küzdeni. – mondta Haro, majd magához rántotta és szenvedélyesen megcsókolta a lányt.

Minako próbált ellenkezni, de Haro szorosan fogta. Így végül a fiú nyaka köré fonta a karját, Haro pedig a lány derekát ölelte át. Mindketten élvezték a csókot. Végül Minako húzódott el.

• Ezt nem szabad!
• Miért ne szabadna?
• 1: nekünk küzdenünk kell; 2: úgyis csak kihasználnál és én nem vagyok egy tűagyú ribi!
• Dehogy vagy te tűagyú. Ribi meg még kevésbé. És kit érdekelnek az ősök? Ez az ő háborújuk, nem a miénk. És nem akarlak kihasználni. Megváltozok miattad. Ígérem.
• De mégiscsak a szüleink! Haro, most kérlek menj el. Nem akarok többé veled találkozni! És különben is, miért hinnék neked? – mondta Minako, és ezzel felkapta a földön heverő íját és elindult haza.

Haro állt ott egy darabig és nézett a lány után, majd elindult az ellenkező irányba. A szerelem magja elvetődött…