13.fejezet
Kagome kinyitotta a szemét. Egy gyönyörű szobában volt keze-lába összekötve, szája betömve. Rémülten kereste Sangot. Ott feküdt mellette, ő is most ébredt fel. Egy nő lépett be szolgákkal kísérve.
-Á! Hát felébredtetek! Csodás!- intett a szolgáknak, akik lefogták és öltöztették őket.
Pár perc múlva gésakimonóban pompáztak.
-Gyönyörűek vagytok! Sajnos nem tarthatlak itt titeket, de a ruhákat kérlek, őrizzétek meg a nagyúr kívánsága.- elengedték őket.
-Mire volt ez jó?- kérdezte Kagome.
-Ó, sok mindenre!
-Tessék?
-Semmi, semmi.
***
A lányokat visszakísérték a palotába.
-Kagome?!- Inuyasha odarohant a lányhoz és megölelte. Teljesen elfeledkezett magáról.- Jól vagytok? De, mi ez a ruha rajtatok? Hm?
-Ó, Inuyasha úgy örülök, hogy látlak!- Kagome elsírta magát. A hanyou még erősebben szorította magához.
-Sango, ugye nincs semmi bajod?- fordult hozzá Sakumoto.
-Nem, köszönöm, nincs semmi bajom, nem történt semmi azonkívül, hogy elvittek, megkötöztek és felöltöztettek ilyen fura kimonókba.
-Hála az égnek!- sóhajtott a fiú.
-Hol van Miroku?
-Elment a hercegnővel. Sétálnak.- mondta kicsit sem leplezve dühét.
-Ó… mért ment el vele?- ”és mért van rossz érzésem?”
-Nem hiszem, hogy tőlünk kellene megtudnod!
-Tessék?- ”Mi van már megint?!”
Ekkor tűnt fel a szerzetes egyedül. ”Örülök, hogy Sangonak nincs semmi baja! Nem is tudom, mit csinálnék, ha nem így lenne….”
-Sango, ugye jól vagy?
-Igen.- mondta a lány félve a rá váró szörnyűségtől.
-Ennek örülök… Velem jönnél egy pillanatra?
-Hogyne.- elindultak.
-Inuyasha, mit akar mondani neki?
-Majd úgy is megtudod.
-Ez vészjóslóan hangzott!
-Mert az is.
Kagome nem kérdezősködött tovább, bár nagyon nehezére esett, érezte, egyelőre jobb így.
AJÁNLOM AZ OLDALT
