Sesshoumaru tekintete a lányra tévedt, aki az imént vette fel a cipőjét. Keiko állta a tekintetet, egyenesen a démon szemébe nézett. Kiáltozásokra lettek figyelmesek. Egyszercsak megjelent Inuyasha, Kagome, Miroku, Sango, Shippou és Kirara. Inuyasha vicsorogva Keiko elé ugrott.

• Mit akarsz már megint itt Sesshoumaru?
• Én semmit… Rinért jöttem. Gyere Rin megyünk. És köszönöm hogy megmentetted. – mondta ez utolsó mondatot Keikonak majd biccentett és elindult Rinnel az erdőbe.

Az egész csapatnak tátva maradt a szája.

• Na jó ez mi volt? – szólalt meg először Kagome, majd a nővérére nézett. – Megmentetted Rint?
• Igen… egy démon megtámadta és én… szóval… - a fekete foltra bökött a földön.
• Elégetted? Azt meg hogy csináltad?
• Hát delejgömbbel. – válaszolta Keiko egyszerűen, majd elindult. – Na, nem megyünk? – fordult hátra, a haja lágyan meglebbent a szélben.
• De, persze, megyünk. – nyögte ki nagy nehezen Miroku.

Majd valóban továbbindultak. Az egyik este egy erdőben táboroztak. Amikor mindenki elaludt Inuyasha felkelt és elindult befelé az erdőbe. Azonban Kagome felébredt rá és a fiú után indult. Viszont Kagome eltűnésére Keiko is felébredt, így ő is elindult. Nem kiabált, csöndben lépdelt a fák között a húgát keresve. Meg is találta egy fa tövében kucorogni. Letérdelt hozzá.

• Hélj, Kagome? Minden rendben? – emelte fel a lány arcát. – Hiszen te sírsz!
• Keiko? H-ho-hogy kerülsz te ide? – szipogta Kagome.
• Felébredtem arra, hogy eljöttél. De ez most lényegtelen. Inkább azt mond el miért sírsz.

Kagome a fejével szó nélkül a tisztásra bökött. Keiko óvatosan kinézett. Inuyasha ott állt Kikyot átölelve.

• Ki ez a lány?
• Ő Kikyo.
• De hát azt mondtad meghalt!
• Egy boszorkány újra felélesztette… És Inuyasha még mindig szereti. – Kagome torka összeszorult a sírástól.

Keiko bedühödött. Félrecsapta a bokrokat és kitrappolt. Kagome próbálta visszarántani a nővérét de nem sikerült neki.

• Ti ott! – kiáltotta Keiko.

Inuyasha összerezzent és hátrafordult.

• Keiko?! Hogy kerülsz te ide.

Keiko odament és két akkorát lekevert Inuyashának, hogy még a legtávolabbi faluban is hallották.

• Mégis mit képzelsz? Teszed a húgomnak a szépet, amikor meg hátat fordít itt enyelegsz egy halottal?! Micsoda férfi vagy te?! Akkor csak ne féltékenykedj, ha Kagome más fiúval randizik! Neked szabad, neki meg nem?! Na szépen nézünk ki!
• Keiko fejezd be! – futott ki Kagome a fa mögül.
• Ka-Kag-Kagome? – nyögte ki Inuyasha, miközben az arcát fogta, ami úgy vöröslött mint egy rák.
• Menjünk innen Keiko. – próbálta húzni Kagome a nővérét.
• Ha mégegyszer meglátlak, hogy Kagome körül nyüzsögsz vagy elüldözöd a fiúbarátait esküszöm olyan átkot varrok a nyakadba, hogy soha nem szabadulsz tőle!

Ezzel Keiko kézenfogta húgát és visszamasírozott a táborba. Inuyasha köpni-nyelni nem tudott. Kikyot mintha megigézték volna. Még mindig Keiko után bámult.

• Sakura visszatért volna?
• Nem, ő csak a reinkarnációja. És Kagome nővére is, aki irtó kemény pofonokat tud adni.