Sem Minako, sem Haro nem felejtette el azt a napot, amikor találkoztak. Még nyolc év múlva sem, amikor mindkettejük kiképzése véget ért. Immár mindketten felnőttek. Inuyasha és Naraku is tudta, hogy közeledik a végső küzdelem napja. Minako egy nap éppen egy tónál élvezte a lemenő nap sugarait. Egy benyúló sziklán ült és nézte magát a víztükörben. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy valaki a bokorból figyeli. Ám az a valaki szerencsétlenségére vagy éppen szerencséjére rálépett egy ágra, ami recsegve kettétörött. Erre Minako felugrott, egy szaltóval ki a partra, kezét pedig a kardjára tette.

• Ki van ott? Jöjjön elő!

Ekkor a bokorból előlépett Haro és végigstírölte alaposan a lányt.

• Mit akarsz?
• Hát csak erre jártam és véletlenül megéreztem hogy itt vagy. Meg kell hagyni, szépen kigömbölyödtél. – vigyorgott Haro és a szemei a lány mellére tévedtek.
• Keh! Te perverz disznó! Most azonnal tűnj innen!
• Ugyan már… biztos elmenjek olyan gyorsan? – kérdezte a fiú és vészesen közeledett a lányhoz.
• Igen! Különben megismerkedhetsz a jobb egyenesemmel.
• Hűha, milyen vad valaki… nyugi cica. – mondta Haro és egyik kezével átölelte Minako derekát, majd rögtön lejjebb is siklott a tenyere a lány fenekéig.

Minakonak sem kellett egyéb, akkorát lekevert a fiúnak, hogy az ötödik faluban is hallották. Haro elengedte a lányt, miközben arcán ott virított egy vörös tenyérnyom.

• Imádom a vad nőket. Annál izgalmasabb.
• Ha még egyszer hozzám érsz esküszöm olyat kapsz hogy egy fogad sem marad!
• Ugyan már… nem emlékszel, gyerekkorunkban jóban voltunk?
• Keh, egyszer találkoztunk! Szóval tűzz innen, amíg szépen mondom!
• Jól van, megyek már. Nem kell ennyire felfortyanni. Viszlát cica, még látjuk egymást. – mondta Haro miközben csókot dobott a lánynak, majd eltűnt a fák között.
• Bunkó, perverz állat! – morgott Minako, majd elindult hazafelé.

Ezalatt Inuyasha már otthon aggódott.

• Vajon hol lehet már az a lány? Aggódok érte.
• Tud magára vigyázni, szívem. Remekül kitanítottad. – lépett mellé Kagome.
• Aggódni még szabad nem?

Ekkor feltűnt a színen a dühös Minako.

• Merre jártál kicsim? – kérdezte Kagome.
• Sehol! – mondta Minako, majd úgy becsapta a szobája ajtaját hogy majdnem kiszakadt.
• Azt hiszem nincs jó kedve.
• Szerintem sem. – értett egyet Inuyasha.