A fiúk a kertben egy szökőkút mellett ültek.

-Hol vannak már Kagoméék?- kérdezte türelmetlenül Inuyasha.

-Ne aggódj, Inuyasha. Sango és Kagome benn van a házban! Nem egy szellemmel harcolnak!- mondta Shippou.

-Te kis vakarék!- és egy jó nagy púp nőt a rókaszellem fejére.

Megjelent a nagyúr.

-Hol vannak a lányok?- kérdezték egyszerre.

-Nyugodjatok meg! Benn az egyik szolgálólány meseszép ruhákat próbáltat fel velük.

-Mi? Minek?- nézett Inuyasha bután.

-Tudod fiam, a nők szeretik az ilyen dolgokat.

-Ó.

-Egyébként Noriko hercegnő megtalálta rég elvesztett szerelmét.

-Ó, igen? Hát gratulálunk!- mondta Sakumoto.

-Szerzetes, te vagy az.

-MI?????????????- kiáltotta egyszerre Inuyasha és Shippou.

-Az nem lehet.- felelt nyugodtan Miroku.- Én, ha még találkoztam is a hercegnővel soha nem ígértem olyat, hogy visszatérek! Egyébként nem hiszem, hogy a gyermek az enyém lenne.

-MI? Ezt a sértést nem tűröm! A leányom azt mondta, te vagy a szerelme, tehát te vagy! Elismered, hogy nem először találkoztál a hercegnővel?

-Igen, el, de nem.…

-Csak ezt akartam hallani. Mostantól itt fogsz élni!

-De én nem ezt akarom! Én mást szeretek!

-Már pedig, ha nem ezt teszed, Sango nagyon meg fogja bánni!

-Micsoda? Már zsarol! Tudja meg, hogy könnyűszerrel el tudnánk intézni Önt és háza népét.

-Tudom, de akkor a szolgáim kivégzik a lányokat.

-KAGOME???!!!!- Inuyasha felbőszült.

-Nyugodj meg!

-Hol vannak?- esett neki a hanyou a hercegnek.

-Ó, jó helyen, legalábbis egyelőre….

-HOL???

-Éppen a gésává válás első lépcsőfokán állnak.

-HOGY MI?- most már mindenki üvöltött.

-Ha nem akarjátok, hogy bántódásuk essen, nyugodjatok meg, és Miroku beszélj Norikoval. Érted?

-Rendben.

-Ezt akartam.- ezután elment.

-MIROKU!- Inuyasha tajtékzott.- Ha Kagoméhoz akár egy ujjal is nyúlnak,…

-Már megint a nőügyek!- fakadt ki a kis Shippou is.

-Nem értem, hogy Sango, hogy mondhatott neked igent! Így akarsz rá vigyázni? Te alávaló! Már az én asszonyom lehetne!- fordult dühösen Sakumoto a szerzeteshez.

Mirokou meg se tudott szólalni. ”Ezt jól elcsesztem! Nem lehet, hogy Sangot elveszítsem!”

Ekkor jelent meg Noriko.

-Szerzetes, kérlek, jöjj, sétálj velem!- kérte kimérten.

Szegény fiú, mit tehetett, beleegyezett.