-Engedjétek el őket!- szólt a palota ura. Az őrök teljesítették a kérést.- A nevem Takizawa.

A társaság illendően mélyen meghajolt. Bejöttek a szolgák, akik teát hoztak és hellyel kínálták őket.

-Köszönjük.- mondták egyszerre.

-Elnézést, de csak most értesültem arról, hogy vendégek vannak nálunk. A palotámban lesztek elszállásolva.- közölte velük.

-Nagyon köszönjük a jóságát.- mondták egy meghajlással kísérve.

Majd egy édes kisfiú lépett be a terembe, úgy két év körüli lehetett. Meghajolt, és szótlanul leült az úr mellé.

-Ő az unokám….., bizonyára hallottátok a lányom történetét.

-Nos, ami azt illeti igen.- válaszolt Miroku.

Az úr a három férfire nézett.

-Nem engedhetek el senkit úgy a faluból, hogy ne találkozott volna a lányommal. Mindegyik fiú fog vele beszélni.- befejezve mondandóját a kis gyerekkel együtt elment.

-Ez különös. Mért akarja, hogy a fiúk találkozzanak a hercegnővel?- tette fel a kérdést Kagome.

-Nem nyilvánvaló?- kérdezett vissza a kissé harapós Sakumoto.- Csak a hercegnő tudja, ki a szerelme. Akár valamelyikünk is lehet a titkos kedves.

-MI????????- döbbent le mindenki, kivéve Sakumoto és Miroku.

-Persze, és majd a nyakunkba sóznak egy kölyköt az anyjával!- kelt ki magából Inuyasha.

-Ha ez számít Inuyasha, én tudom, hogy nem a tiéd a gyerek!- mondta Kagome.

-Mi? Honnan?- kérdezte a hanyou.

-Javíts ki, ha tévednék, de te három éve még aludtál.

-Ez igaz, há! Nekem nem kell vele találkozni!

-Inuyasha, azért beszélj vele!- szólt Kagome.- Úgyis két másodperc és rájön, nem te vagy, akit keres.

-MI? Ezt most mért mondtad? Kagome???

-Jaj, Inuyasha! Fekszik!

10.fejezet

-Ez nem lehet igaz! Már este van! Mért nem jön az az ostoba hercegnő?

-Inuyasha, ilyet nem illik mondani! De igazad van…..- szólt Kagome.

-Lehet, hogy csak reggel jönnek.- vetette oda Sakumoto.- Engem nem érdekel, alszok.- mondta és hanyatt vágódott a padlón.

Így tettek a többiek is. Inuyasha az ajtó melletti falhoz dőlt, Kagome leült mellé és a fiú vállára hajtotta a fejét. A hanyou rettentő zavarba jött, de csak átölelte a lányt és lehunyta a szemét. Shippou Kagome ölébe vackolta be magát. Miroku az egyik sarokba ült, hátát a falnak támasztotta és Sangot az ölébe kapta. A lány fejét a szerzetes mellkasára hajtotta, egyáltalán nem voltak zavarban. Kirara a pár lábához feküdt.

”Pfuj! Ez undorító! Mért nem esnek rögtön egymásnak!”- gondolta egy féltékeny szerelmes.