Sakumoto reggel nem csodálkozott, hogy a párocska nincs itt. Öklét beleverte a legközelebbi fába. Shippou nem értette, mi van vele.

-Sakumoto, mért tetted ezt? Csak nem vagy mazohista???

-Mi? Ja, nem. Nincs semmi bajom, azaz van, majd ha nagyobb leszel megérted.

***

Madárcsicsergésre ébredt a fiú az erdőben, de hol a lány? A ruhái itt vannak. Miroku felkelt és vízesés hangját követve elért egy tóhoz. Egy csodálatosan szép lány mosakodott a parthoz közel. A szerzetes nem habozott, rögtön a lány után vetette magát.

-Jó reggelt!- köszöntötte kedvesét egy csókkal.

-Hm, neked is. Azt hittem még nem kelsz fel!

-Csak nem nélkülem akarsz fürdeni?

-Most az egyszer….- és Sango megcsókolta Mirokut. A fiú a lány csupasz fenekére csúsztatta a kezét.- Te meg mit akarsz?

A szerzetes elvigyorodott, a lány finoman csókolgatni kezdte a mellkasát. Nem sokáig vártak, nem is tudtak volna…. Vadul szeretkeztek, nyögéseik hangját messzire vitte a víz.

-Most már jobb lesz, ha megyünk!- vetette fel Sango.- Sakumoto és Shippou biztos aggódnak!

-Hát az a szerencsétlen biztos félt téged tőlem!

-Miroku! Ne bántsd!

-Bocs, ”de akkor is szálljon le az ÉN asszonyomról.

Kézen fogva tértek vissza. Sakumoto nem lepődött meg, de a kis tudatlan Shippou kérdésekkel bombázta őket.

-Hol voltatok? Mért nem jöttetek vissza előbb?

-Jaj, Shippou…. Elég messze elsétáltunk és úgy döntöttünk tábort verünk. Nem lett semmi bajunk, látod!

-Azt elhiszem, hogy nem lett bajotok!- mondta véletlenül hangosan Sakumoto.

Sango elpirult, erre a szerzetes átölelte a vállát.

Többet nem beszéltek erről. Kagome és Inuyasha estefelé értek vissza, mert Kagome átment a saját világába és Inuyasha örömére kicsit késve tért vissza.

A lányok elmentek a tóhoz fürdeni.

-Sango, mi van Sakumotoval?

-Hát,….

-Ennyire megviselte a visszautasításod? Hm?

-Igen, de tudod, ezt még tetézi, hogy Mirokuval most már nyíltan vállaljuk a szerelmünket.

-Ez komoly? Éljen! Gratulálok!- és barátnője nyakába ugrott.

A két lány nevetgélve fejezte be a fürdőzést.