6.fejezet
-Miroku, lehetnnk kmletesebbek is szegnnyel, nem gondolod?
-Nem.- s a kezt lejjebb cssztatta a lny cspjre.
-n akkor is sajnlom, a bartom, s csak annyi a bne, hogy nem azt szereti, akit kne.- mondta sznakozva.
-De n nem sajnlom, egy cseppet sem. Mg a gondolatt is gyllm, annak, hogy Sakumoto tged akar.
A lny elmosolyodott s kedvesvel szemben megllt. Odahajolt hozz, Miroku mr ksz volt a cskra, de Sango az utols pillanatban az arcra lehelte a cskot.
Miroku ezen gy meglepdtt, hogy szenvedlyesen kapott a lny ajkaihoz. A cskuk hossz s des volt, nem akartak elvlni. De nem is kellett, mert Sango rgtn visszacskolt.
A szerzetes beletrt a hajba, pedig a fi arct simogatta.
-, te j g!- szaladt ki Miroku szjn.
-Mi az?- krdezte a lny incselkedve.
-Megrjtesz! Flek, nem brom visszafogni magam!
-Akkor ne tedd!- itt biztatan rmosolygott. ”risten, mit teszek!”
Miroku nem hitt a flnek, vgre elrte a cljt. Visszamosolygott.
-Biztos?
-Igen, a tid leszek szerzetes!
Tbb se kellett a finak. Forr cskban forrtak ssze, Miroku benylt Sango kimonja al s megsimogatta a lny selymes brt. Lassan vetkztetni kezdtk egymst. Mikor mr az sszes ruha lekerlt rluk a szerzetes finoman megfogta a lnyt s lefektette fekete kpenyre. Hirtelen elllt a szava, nem tudott betelni Sango szpsgvel.
-Gynyr vagy. Nem tallok elg szt, hogy lerjam, mit rzek.
A lny elmosolyodott, neki is tetszett a ltvny. Miroku a lny fl emelkedett s puha cskokkal bortotta be testt, ekzben Sango a szerzetes fejt s htt simogatta. Egyre lejjebb haladt, mg elrte a combjait. Ekkor rfekdt a lnyra, mindkettejk szemben vgy csillogott. A fi finoman behatolt
AJÁNLOM AZ OLDALT
