Kagome elgondolkodott InuYasha szavain. Vajon mi lesz gyermekével? Talán tényleg megoldották volna a dolgot. Kagome elkezdett félni. De nem volt sok ideje mivel megint gyötörték a reggeli rosszullétek. Kagome ilyenkor mindig egy rossz érzést érez a gyomrában ami egyenesen a torkáig vándorolt. Kagome persze mindent megpróbált, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Kagome futott a vécéig. Még pont időben odaért. Kagome miután végzett megmosta a száját. Majd mindig pótolni kellett az elveszett táplálékot. Persze a terhesség más kellemetlenségekkel is járt. Például: állandóan pisilnie kellett. Kagome kiment a konyhába és éppen a hűtőt túrta amikor megcsörrent a telefon.

• Halló
• Szia kicsim itt Hoyo. Elmondtam a szüleimnek a hírt. Tudom, hogy úgy terveztük együtt mondjuk el, de nem bírtam magammal. Szóval arra gondoltak a szüleim, hogy jövő héten adnának egy partit. Mit szólsz?

- Rendben nekem megfelel. Bár nem hinném, hogy bármi beleszólásom lenne a dologba. Mond csak drágám kik jönnének el?

• Nem akarunk nagy hűhót csapni csak a polgármestert hívnánk meg. Persze ott van még apám néhány fontos ügyfele mint például: Hiroko Hirosima
• A híres rendező??!!!
• Igen. Miért?
• Nem érdekes. Szóval nem lesz nagy hűhó ugye? – kérdezte Kagome gúnyosan.
• Nem miért baj??
• Nem drágám dehogy is. – hüledezett Kagome
• Szia.
• Szia.

Kagome megint rosszul érezte magát, de most nem a reggeli rosszullét miatt. Nem hitte el, hogy az eljegyzési partijára a fél várost meg akarják hívni. Nem sokáig filózott rajta. Mivel megjelent InuYasha. Most már a kimonó volt rajta. Kagome szemébe könnyek gyűltek mert tudta most utoljára látja InuYashát. InuYasha átölelte Kagomét mert tudta miért sír. Pont azért amiért az ő szíve is fáj. Tudták mind a ketten, hogy soha többet nem látják egymást. Még egyszer utoljára megcsókolták egymást. De ezt már nem volt az igazi.

• Tudod Kagome igazad volt. Kinevetnének minket az emberek akárhol is élünk. Mégis csak jó lesz neki egy emberi apa. Akármennyire is fáj, hogy nem nevelhetem saját vérem.
• Megváltoztál InuYasha. Sokkal többet mondasz az érzelmeidről mint régen.
• Igen ezt én is észrevettem, de sajnos nem túl hamar tettem ezt. Ha előbb mondom el mit érzek akkor most nem kéne ezt az egészet átélnünk…
• Hát talán igen talán nem. Ezt nem lehet tudni. Lehet akkor is így történt volna minden. Ne emészd magad InuYasha.
• Eleget teszek kérésednek ha te is eleget teszel az enyémnek.
• Rendben.
• Néha azért meglátogathatom?
• Persze. Csak szólj előre mikor jössz.
• Szeretnék valamit vagy inkább valakit itthagyni neked.
• Kit?
• Hát engem!

Szólalt meg egy vékonyka mégis Kagome számára nagyon kedves ismerős hang. Shippo volt az.

• Mivel engem nem visel el gondoltam téged elszórakoztathatna. És majd valakivel megüzenem, hogy jövök. Feltétlenül üzenj ha megvan a kicsi. Ja és egy kis Ékkőszilánk.
• Kagome ugye itt maradhatok? Légyszi! Segíteni fogok megígérem.
• Rendben Shippo itt maradhatsz. Most elkísérem InuYashát a kútig. Nézd meg addig az újságban melyik mennyasszonyi ruha állna jól.
• Rendben.

Kagome és InuYasha elindultak ki az ajtón és a kút felé vették az irányt. Most már egyik sem szólt a másikhoz. Nem volt mit mondani. Minden sértés és szép szó elhangzott már. Mikor odaértek a kúthoz megölelték egymást. InuYasha ugrani készült, de Kagome elkapta kimonója ujját.

• InuYasha valamit tudnom kell.
• Mit?
• Mit értettél azon, hogy baja lesz a gyermekünknek?
• Tényleg tudni akarod?
• Igen.
• Hát ha egy halandó lefekszik egy szellemmel majd egy férfi halandóval és ha már a halandó nő már terhes a szellemtől akkor a magzat keveredik a halandó spermáival és így egy hármas génállomány jön létre.
• Vagyis?
• Vagyis mind a hármunkra fog hasonlítani. Ne aggódj általában ezek a gyerekek halandók lesznek csak kicsit nagy hatalommal fog bírni.

Ezzel InuYasha beleugrott a kútba és eltűnt.