Ez Inuyashát hidegzuhanyként érte. Meg sem tudott szólalni, ahogy a többiek sem.

• Ka-Kagome, ez igaz? – törte meg a csendet Sango.

A lány bólintott. Szemében könnyek csillogtak, majd elrohant. Kouga utána akart menni, de Sango megakadályozta.

• Hagyd, majd én megyek. Én a barátnője vagyok. Ti szerintem most hagyjátok békén. – Inuyashára és Kougára nézett, majd felpattant Kirarára és Kagome után ment.

Meg is találta. Az erdőben ült egy nagy fán. Sango felkapaszkodott mellé.

• Minden rendben Kagome?
• Nem. Semmi sincs rendben. – ezzel előtört a lányból a zokogás.

Sango átölelte és próbálta megnyugtatni barátnőjét, aki csak tovább zokogott és zokogott.

• Elmondod?
• Aha… - hüppögte Kagome.

Ezzel a lány elmesélte az egész történetet, amióta nem találkoztak. Sango csak hallgatott.

• Szóval csak ezért voltál vele együtt? Ez a gyerek csak egy szívesség?
• Olyasmi. De nagyon megkedveltem Kougát. Mellette nyugodt életem van.
• De az istenért, te Inuyashát szereted!
• Ő meg Kikyot!
• Ez nem igaz!
• De igaz! Múltkor is láttam őket. De most már mindegy. Terhes vagyok Kougától és ezen az sem változtat, hogy szeret Inuyasha vagy nem. Most már örökre Kougához vagyok kötve.

Sango erre nem tudott mit mondani, de őszintén sajnálta barátnőjét. Végülis elindultak visszafele. Kagome nem akart Inuyashával találkozni, így tisztes távolságba megállt és szólt Sangonak, hogy küldje oda Kougát. A farkas már rohant is Kagoméért, majd együtt visszatértek a farkasverembe. Inuyasha és Kagome kölcsönösen szenvedtek. Inuyasha nem tudta felfogni, hogy Kagome képes volt odaadni magát Kougának. Kagome meg azt nem, hogy tényleg megtette, miközben egy másik fiút szeret. A gyermeket nem gyűlölte, tudta, hogy nem tehet semmiről az a pici. Szerette. Közben persze próbált úgy viselkedni mint régen, de ez nem mindig sikerült neki. Ha valaki kérdőre vonta, mindent a terhességére fogott. Eltelt pár hónap. Kagome hasa egy kicsit már látszott. Egy nap (amikor le tudta rázni Kougát) éppen azon a tóparton sétált, ahol pár hónapja Inuyashával találkozott. Azóta a fiút nem látta. Még mindig szerette, de tudta, hogy ők soha nem lehetnek együtt. Leült a tópartra és belemélyedt a gondolataiba. Észre sem vette, hogy hátulról figyeli valaki. Egy piros kimonos fiú. Inuyasha szerencsétlenségére rálépett egy ágra, ami kettétörött. Kagome felugrott és odafordult. Inuyasha kilépett a bokrok árnyékából.

• Inuyasha…
• Kagome…
• Mit keresel itt?
• Csak téged akartalak látni. – közben Inuyasha tekintete önkéntelenül is a lány gömbölyödő hasára tévedt. – És hogy vagytok?
• Köszönöm jól.
• Hányadik hónapban is vagy?
• A negyedikbe.
• Értem.
• Nos lassan nekem vissza kell mennem. Kouga már biztos aggódik.

Inuyasha erre nem válaszolt semmit csak lehajtotta a fejét. Ennyit mondott halkan:

• Szia… - majd eltűnt az erdő sűrűjében.
• Inuyasha… - mondta Kagome majd alig hallhatóan hozzátette – Szeretlek…