• Kouga, mi volt ez?
• Csak egy gyerekkori ismerősöm. De Kagome, beszélnünk kell. Négyszemközt. – ezzel kivezette a lányt, ott a hátára kapta és elsietett vele egy tóhoz.
• Miért akarsz velem beszélni?
• Ayame sokat árthat neked és nekem is. Tudod régen azt ígértem neki, hogy feleségül veszem. De azóta minden megváltozott, akkor még különben sem tudtam mit jelent ez. De az apja hatalmas és csak egy módon tudom biztosítani a falkám jövőjét.
• Hogyan?
• Hogyha utódot nemzek. Megértem, ha nem állsz készen rá, de ebben az esetben háború lesz, de ha van egy biztos utód, akkor Ayame apja nem meri háborgatni a falkát.
• Értem.
• Csak ennyit akartam mondani. Gyere menjünk vissza és készüljünk fel.
• Kouga. – kapta el Kagome a farkas kezét. – Kihordom a gyermekedet.
• Kagome én nem akarlak…
• Nem kényszerítesz. Én döntöttem így. Te mindent kockáztatnál miattam. Hát én is igazi asszonyod akarok lenni.
• Kagome… - ölelte át a lányt Kouga.

Kagome közben magában elmélkedett: “Mindig azt akartam, hogy Inuyasha legyen az első, de ő mást szeret, nekem meg ennyit meg kell tennem Kougáért. Ő kockára tenné értem a saját, sőt a falkája életét.”

Kouga bevezette a lányt a vízesés mögötti barlangba. Ott minden tele volt nőve mohával. Kouga lassan közeledett a lányhoz, majd a száját az övére tapasztotta. Lassan fekvőhelyzetbe engedte, aztán lekerültek a ruhák. Kouga utoljára a lányra nézett, mert érezte, hogy remeg. Az bólintott. A farkasdémon behatolt a lányba, akinek a szemeiben könnyek csillogtak. Mindketten felnyögtek. Kouga nagyon figyelmes volt, lassú tempóba haladt, de aztán gyorsabbak és gyorsabbak lettek. Bár Kagome részéről nem szerelemből történt, de próbált úgy tenni. Végigsimította Kouga hátát és karját, amin kidudorodott a sok izom. A fiú közben a lány vállairól haladt lefelé egész a melléig, majd azokat csókolgatta. Közben testük még mindig egyként mozgott. Amikor mindkettejük ereje elfogyott Kouga hanyattfeküdt, egyik karjával átölelte Kagomét. Az a fiú mellkasát simogatta.

• Most csalódtál bennem? – kérdezte Kagome.
• Dehogy. Ugyanúgy szeretlek mint amikor először megláttalak. Talán még jobban.

Kagome erre elmosolyodott. Még egyszer megcsókolta Kougát, majd felült. Kouga gyönyörködött a hófehér, leplezetlen testre. A lány elkezdett öltözni.

• Lassan indulnunk kell, mert a végén utánunk küldik Gintát és Hakukut. – mondta miközben felhúzta a bugyiját és bekapcsolta a melltartóját.
• Igazad van. – mondta Kouga és elkezdett ő is öltözködni.

Mikor készen lettek a hátára kapta Kagomét és visszanyargalt vele a veremhez. Kouga lerakta Kagomét a szalmaágyára, majd a fülébe súgta:

• Szeretlek.