Hajnal és Napsugár

1.fejezet:

A trükkös tv:

Este van, pontosabban 20:25 (ugye ismerős az időpont, ilyenkor van az Inuyasha)Hajnal és nővére Napsugár a tv-ben nézték az Inuyashát. Mindkettőjüknek szőke haja és csillogó kék szeme volt. A tv hirtelen elkezdett lilán világítani.

Közelebb mentek a készülékhez, de az beszippantotta őket. Mikor Napsugár felébredt nagyon megrémült. Körülötte mindenhol csak fák és virágok. Odament Hajnalhoz, de megint majdnem rájött a szívroham, ugyanis testvére korántsem úgy nézett ki mint eddig.(Miért nem nézi meg közelebbről?) Inkább olyan volt mintha Kagome és Kikiyo lenne összekeverve. Föléhajolt és elkezdte keltegetni.

Napsugár: Hugi, kelj fel! Mi van veled, ébredj már!

Hajnal lassan kinyitotta a szemét és az első amit meglátott Napsugár arca volt. Szegény lány úgy megijedt, hogy egyszerre több métert ugrott hátra.

Hajnal: Ki vagy te? Ne érj hozzám! Figyelmeztetlek, tudok karatézni!

Napsugár: Nyugi van, csak én vagyok az. Miért ijedtél meg tőlem?(Szerinted?)

Hajnal: Lehet, hogy téged nem zavar, de olyan vagy mint Sango klónja.

Napsugár: Tudom, és igenis zavar, de te csak ne beszélj, mikor úgy nézel ki mint Kagome és Kikiyo összeöntve!

Hajnal: Miről karattyolsz itt?

Napsugár: Hát erről! -azzal elővett egy tükröt(Honnan volt nála tükör?)

Hajnal: Ez nem igaz, ezek szerint most mi egy másik dimenzióban vagyunk.

Napsugár: És ez történetesen az Inuyashában megfestett középkori japán!

2.fejezet:

Most mi van?

Hajnal: Mi lenne ha kicsit körülnéznénk?

Napsugár: Nem lehet, valahogy vissza kéne menni.

Hajnal: A távirányító itt maradt a kezemben, ha kikapcsolom a tv-t biztos visszajutunk.

Napsugár: Nyugi, vagy már elfelejtetted, hogy ez a világ tele van szellemekkel? Előbb próbálj meg lőni azokkal a nyilakkal amiket melletted találtam. Az íjat is melléjük tettem!

Hajnal: Jól van már, utálom amikor úgy beszélsz velem mint egy ovissal!

Felhúzta az íját és célba vett vele néhány fát. A nyíl lila fénnyel körülvéve száguldott, majd nagy villanással letarolta azokat a fákat, amiket a lány célba vett, sőt a mögötte lévőket is.(Pusztul a növényzet)

Napsugár: Ezt jól csináltad! Egyébként szerintem te egy miko vagy.

Hajnal: Ezt honnan veszed?

Napsugár: Egy: Úgy nézel ki mint Kikiyo és Kagome ömlesztve, Kettő: Lila fény a nyílvessződ körül, Három: Miko ruha van rajtad, csak szoknyában végződik.

Hajnal: Igazad van, de mi lenne ha nem csak a szádat jártatnád, és kipróbálnád azt a tuti kardot az öveden?!

Napsugár: Miért is ne?

És már elő is húzta a kardot. Ő is pár fát vett célba(Szegény fák) Hatalmasat suhintott és egy sárga fény kíséretében elegánsan ért földet, mögötte a fák és minden egyéb növény letarolva hevert a földön.

Napsugár: Ez igen, nem is tudtam, hogy tudok bánni a karddal!

Hajnal: Én úgy emlékszem az Inuyashában minden kardnak van neve. Nevezd el valahogy a tiédet is!

Napsugár: Hát, jó, akkor legyen mondjuk Mei Lan .(Azt jelenti Szép Köd)

Hajnal gondolkozik: De ha neki ilyen kardja van, akkor ő egy, egy, egy…?

Hajnal: Ha-ha-ha jaj de vicces, röhög a vakbelem! Tehát ott tartottam, hogy azon gondolkoztam, hogyha neked ilyen fényizélős kardod van, akkor te most mi is vagy.

Napsugár: Hát, akkor nézzük az Inuyashában ilyen kardja lehet félszellemnek és szellemnek. Embereknél és mikóknál még nem láttam ilyet, de lehet, hogy a szellemirtóknak is van, bár nem hiszem.

Hajnal: Hát, nem tudom, majd csak kiderül. De most már mehetünk?

Napsugár: Kalandra fel!

3.fejezet:

Találkozás

Szép lassan mentek, jól megnéztek mindent.(Végül is érthető, nem minden nap sétál az ember a középkori japánban)

Napsugár: Olyan jó lenne örökre itt maradni, ahol nincs zaj, és füst. Mindig is ilyen helyen szerettem volna élni.

Hajnal: Teljesen igazad van. Nagyon tiszta itt a levegő és szép csendes hely, de azért nekem egy idő után hiányozna anya, apa és a többiek.

Napsugár: Igaz, igaz. Meg itt akármikor megölhet egy szellem.

Több szó nem esett köztük, csak csendben sétáltak és gyönyörködtek a tájban.

Napsugár: Hallok valamit, figyelj csak!

Hajnal: Én nem hallok semmit.

Napsugár: Pedig olyan volt mintha sikított volna valaki.

Megint mentek egy darabig, majd Hajnal megszólalt:

Hajnal: Most már én is hallom, menjünk, segítsünk!

Futottak ahogy csak a lábuk bírta, de Hajnal alig tudta tartani a lépést.

Hajnal gondolkozik: Ezt nem értem, futásban mindig simán lehagytam, akkor most miért nem tudom utolérni sem?

Napsugár gondolkozik: Miért futok ilyen gyorsan? És Hajnal miért nem tud kielőzni, pedig mindig ő volt a jobb futó?! Ezek olyan kérdések, amikre talán senki sem tudja a választ.(Dehogy nem!)

Mikor odaértek egy pillanatra megállt bennük az ütő. Kagome éppen egy 6m magas szörnnyel harcolt, vagy inkább csak küzdött az életben maradásért. Napsugár nem arról volt híres, hogy sokat gondolkozna mielőtt cselekszik, most is így tett és egy hatalmas ugrással a monstrum fölé emelkedett, és egy laza suhintással levágta a fejét.

Napsugár gondolkozik: Ezt meg hogyan csináltam? Tesiórán még az 1m-es rudat is alig tudtam átugrani!

Kagome meg akarta köszönni, de mikor meglátta Hajnal és Napsugár arcát elájult.

Hajnal: Ezt meg mi lelte? A helyett, hogy megköszönné csak úgy elájul!

Napsugár: Gondolkozz már! Ez itt Kagome Higurashi! Az a Kagome Higurashi!!!!!! Szerinted milyen volt neki amikor meglátta önmaga majdnem klónját, és a legjobb barátnője majdnem klónját?!!!!!

Hajnal: Jól van na, de azért nem kell leordítani a fejemet!

Napsugár: Bocsi, csak egy kicsit elragadtattam magamat.

Hajnal gondolkozik: Ha itt van Kagome, akkor Inuyasha is valahol a közelben van. Ő talán meg tudja mondani mik ezek a furcsa dolgok.

Ekkor érkezett meg Inuyasha.

Hajnal gondolkozik: Emlegetett szamár(Helyesbítek, kutya)

Inuyasha: Mi van veled Kagome, bántott a szellem? Nem hallod térj már magadhoz!

Kagome felébredt és azt mondta:

Kagome: De furcsa álmom volt! Két lány szerepelt benne, valószínűleg testvérek. A fiatalabb úgy nézett ki mint én, az idősebb meg úgy mint Sango.

Sango: Mi van velem?

Kagome: Semmi, csak álmodtam valami furcsát.

Ekkor vette csak észre a távolabb álló lányokat.

Kagome: Mégsem álom volt, itt vannak, tényleg itt vannak!

Amikor a többiek is odanéztek tátva maradt a szájuk. A két leányzó eléggé zavarban volt, azt sem tudták, mit mondjanak. (Ez érthető, ti meg tudnátok szólalni ilyen helyzetben?)

Kagome gondolkozik: Talán oda kéne mennem megköszönni.

Már meg is indult Napsugár felé, mikor Inuyasha megszólalt.

Inuyasha: Kagome, ne menj oda, ez egy szellem!

Napsugár ledöbbent, akárcsak Hajnal.

Hajnal: Ez valami tévedés lesz, a nővérem nem szellem. Vagy még is? Végül is egy másik dimenzióban vagyunk.

Napsugár: Ha szellem is vagyok, nem bántok senkit.

Kagome: Akkor jó, nagyon köszönöm, hogy megmentettél.

Hogy hívnak?

Napsugár: Az én nevem Napsugár, ő pedig a húgom, Hajnal.

Mindenki odament a két jövevényhez és mindefélét kérdezgettek tőlük, főleg Kagome és Sango. Csak Inuyasha állt egy helyben és nézte bamba képpel Hajnalt.

Kagomét már nagyon idegesítette, hogy Inuyasha így néz, ezért csak úgy lazán odalökte:

• Fekszik!

És Inuyasha egy cseppet sem elegáns mozdulattal hasravágódott.

Inuyasha: Hé, Miroku! Kagome egyre jobban hasonlít Sangóhoz.

Sango: Ezt most célzásnak vegyem.

És már ott volt a kezében a bumeráng.

Napsugár: Khmm, khmm!

Sango: Elnézést, egy kicsit elragadtattam magamat(Ezt már valaki, mintha mondta volna!)

Ekkor Miroku odament Hajnalhoz és megfogta a kezét.

Miroku: Lennél a gyermekeim anyja?

Ekkor Napsugár vörös fejjel odaállt Hajnal elé.

Napsugár: Hogy mered molesztálni a húgomat? Még csak 12 éves!

Ezzel olyan pofont adott Mirokunak, hogy csak egy 5m-rel távolabbi fáról pattant vissza. Miroku Napsugár lába előtt ért földet. Ekkor a 16 éves Napsugár valami furcsát érzett(Persze, hogy Miroku letapizta) Olyat rúgott a még mindig földön fekvő szerzetesbe, amire az eddig teljesen vörös Hajnal csak ennyit mondott:

Hajnal: K.O.(Kettejük vörössége között, csak az a különbség, hogy Napsugár a dühtől Hajnal pedig a kínos helyzettől vörösödött el.)

Sango: Ez igen! Még sosem láttam, hogy egy lány így elbánt volna Mirokuval. Te tényleg szellem lehetsz.

Sango titokban odasúgja Napsugárnak: Ezt majd tanítsd meg nekem is!

Kagome: Nem lenne kedvetek csatlakozni hozzánk?

Hajnal és Napsugár: Miért is ne?

4.fejezet:

Az élet szép

Most már két taggal bővülve mentek tovább. Miroku még mindig nem tért magához, ezért őt Kirara vitte a hátán.

Sango: Nem gondolod, hogy kicsit kemény voltál vele?

Napsugár: Lehetséges, de ne molesztálja a húgomat. Tudod testvéri kötelességem volt, és itt csak ő van nekem.

Kagome: Egyébként ti honnan tudjátok a nevünket?

Erre Inuyasha is megfordult.

Hajnal: Mi abból az időből jöttünk amiben Kagome él, csak éppen a világ másik feléről és egy másik dimenzióból.

Napsugár: Abban a dimenzióban, titeket adnak a tv-ben.

Hajnal: A nővéremmel az Inuyasha a kedvenc sorozatunk.

Inuyasha: Igen, jól nevezték el.

Hajnal huncutul hozzáteszi: Még a gondolataitokat is hallotuk a tv-n keresztül.

Hajnal Inuyashához intézte szavait: Ne aggódj, tudunk titkot tartani.

Most a többiekhez fordult: A ti titkaitokat sem mondjuk el, csak így kicsit unalmas lesz, hogy már tudjuk a végét.

Hajnal és Napsugár sokatmondóan összenéztek, majd egymást támogatva dőltek a röhögéstől.

Sango: Itt egy falu, talán találunk valami éjszakai szállást. Sajnos a szerzetes még mindig nem tért magához.

Inuyasha: Nekem van egy jó ötletem.

Inuyasha kaján vigyorral az arcán Kagome és Hajnal felé fordult.

Kagome és Hajnal: Nem, mi soha!

Kagome beadta a derekát és így szólt:

Kagome: Rendben, csak átöltözök!(Hajnal mint tudjátok egyébként is miko ruhában volt)

Mikor Kagome elkészült megfogta Hajnal kezét, mintha a húga lenne.

Inuyasha meg csak leesett állal nézte őket, úgy hasonlítottak egymásra mint két tojás, azt leszámítva, hogy Hajnal szeme kék nem pedig barna.

Sango: Félelmetes!

Kagome: Igen, olyan mintha egy kicsit az én húgom is lenne.

Napsugár: Kölcsönadom, csak kérd el.

Hajnal: Kössz szépen, ezt megjegyeztem. Egyébként Kagome, nekem is olyan, mintha egy kicsit a nővérem lennél.

Kagome: Mindig is húgot szerettem volna.

Inuyasha: Mi lenne ha fecsegés helyett inkább mennénk?!

Hajnal felsóhajtott.

Kagome kopogott a fogadó ajtaján. Egy öregember nyitott ajtót és ellenségesen kiszólt:

Öregember: Csalók kíméljenek!

Kagome: Elnézést a késői zavarásért, de én és a húgom szállást szeretnénk kapni éjszakára.

Amikor az öreg meglátta, hogy miko ruhát viselnek megenyhült és ezt mondta:

Öregember: Elnézést kérek a modortalanságomért, nagy erejű papnők, természetesen titeket és a barátaitokat is szívesen vendégül látnám!

A fogadóban fenséges vacsorát kaptak. Shippo egészen eddig Kirara hátán aludt, de az illatokra ő is felébredt. Lassacskán Miroku is feltápászkodott, Napsugár pedig aggódva térdelt mellette. Már kicsit bánta, hogy úgy helybenhagyta, de akkor még nem volt tisztában az erejével. A szerzetes a fején lévő hatalmas púpot fogta és ezt mondogatta:

Miroku: Legalább megérte, legalább megérte.

Miroku mikor Napsugár megkönnyebbülten megfordult, persze rögtön letapizta. Ennek nyomaként egy gyönyörű vörös tenyérnyom füstölgött az arcán. (Napsugár most visszafogta magát.) Sango pedig sértőd5ten elfordult.

Hajnal: Mi van Sango, csak nem féltékeny vagy?

Sango: Én?! Dehogy.

Hajnal bizalmasan odasúgja neki: Miroku csak azért csinálja ezt, mert Napsugár nagyon hasonlít rád.

Sango erre egy kicsit megenyhült.

Hajnal gondolja: Hát igen, doktorálhatnék a nővérem és most már Sango meg- illetve le nyugtatásából(:

Shippo: Á, mi történt!? Miért van két Kagome, és két Sango? (Shipponak fejlesztenie kéne a szókincsét! Egyébként ezt csak azért írtam ide mert így hosszabb lesz a szöveg. Tehát vissza a történethez!)

Miroku( Idő közben összekaparta magát): Nyugodj meg Shippo, mindjárt elmesélem.

Mikor már jó alaposan, többször is ismertették a helyzetet Shippoval, hogy megértse Kagome nagyot ásított:

Kagome: Szerintem menjünk aludni, hosszú nap volt ez a mai, és holnap korán kell indulnunk.

A többiek is helyeselték az ötletet, Hajnal kivételével, aki már rég elaludt Inuyasha ölében, amitől egy kicsit még Inuyasha szíve is ellágyult.

Inuyasha gondolja: Milyen aranyosan alszik, Kagome is ilyen lehetett pár évvel ezelőtt.

Napsugár: Ha akarod néha neked is kölcsönadom a húgomat.

Inuyasha: Hagyjál békén, nem tehetek róla, hogy elaludt!!!!!!!!

Napsugár gondolja: Aha, én is ezt mondanám!

Inuyasha: Feh!

A többiek idő közben már rég elmentek aludni, amit ők csak most vettek észre. Napsugár azért maradt ott, mert nem akarta otthagyni a húgát, Inuyasha pedig azért, mert nem mert felkelni, nehogy felébressze az alvó Hajnalt.

Inuyasha: Most mit csináljak, már teljesen elzsibbadt a lábam?!

Napsugár: Választhatsz! Vagy így maradsz amíg fel nem ébred, vagy nagyon óvatosan felállsz és a helyére viszed, bár megjegyzem ez eddig csak két embernek sikerült, nekem és apunak, vagy pedig megpróbálhatod felkelteni, de ha ezt választod előbb mond meg milyen sírkövet szeretnél!

Inuyasha: Azt hiszem jó lesz nekem itt reggelig.

Napsugár: Aha, sejtettem, hogy ezt fogod mondani! Hát, akkor jó éjszakát, Inuyasha!

*

Éjszakára nagyon lehűlt az idő. Kagome többször is felébredt, így úgy döntött megnézi nincs e még valaki ébren. Mindenki békésen szuszogott, csak két helyet látott üresen. Hajnalét és Inuyasháét.

Kagome: Hol lehetnek? Megnézem.

Az előszobában lelt rájuk. Nagyon meglepődött, de ugyanakkor alig tudta megállni nevetés nélkül.

Kagome gondolja: Milyen aranyosak, mintha a lánya lenne. Inuyasha biztos nagyon fázik, hiszen a felsőjével betakarta Hajnalt.

Egy kis időre eltűnt, aztán egy takaróval a kezében tért vissza.

Kagome gondolja: Betakarom ezzel Inuyashát, aztán szép csendben visszamegyek.

Így is tett és lábujjhegyen visszaosont a szobájába. Lassan ő is elaludt. Másnap mikor Hajnal felébredt egy pillanatig nem tudta hol van, de utána beugrott neki minden és eszébe jutott, hogy Inuyasha ölében aludt el. (Nem tudom, hogy tudott így elaludni, bár pont én beszélek aki teljesen egyenesen ülve egy széken is tudok aludni?!.)

Hajnal: Már megint, mindig ez van, milyen kedves tőle, hogy itt maradt!

Madarakat hallott kintről. Kiment az erkélyre és nézte, ahogy felkel a nap.

Hajnal gondolja: Már értem miért kaptam ezt a nevet. Mióta az eszemet tudom mindig hajnalban ébredek fel.

Bentről mocorgást hallott.

Sango: Ááá, jó reggelt mindenkinek, micsoda még ilyen korán van?! Felkeltem a lányokat és elhívom őket fürödni. Kagome, Napsugár, Hajnal keljetek fel! Miért nincs Hajnal a helyén?

Ekkor kinézett az ablakon és meglátta Hajnalt a korláton ülve a kezén egy kismadárral.

Sango: Hát, igen. Igaz a mondás, “Nomen est omen”(Neved a végzeted.)

Hajnal: Jó reggelt Sango, hogyhogy ilyen korán?

Sango: Ezt én is kérdezhetném! Gyere, keltsük fel a nővéredet, úgy látom Kagome már ébren van.

Hajnal: Oké!

Mikor már összeszedték a lányokat elmentek fürödni egy hegyi patakhoz (Csak a változatosság kedvéért.).

Hajnal: Nagyon hideg ez a víz!

Kagome: Én is pontosan ezt akartam mondani!

Erre mindenki felkacagott. Csak Sango volt csendes.

Napsugár: Mi a baj Sango?

Sango: Semmi, csak arra gondolta, Kohaku is ilyesmi idős lehet, mint most Hajnal.

Kagome: Ne szomorkodj Sango, biztos megtaláljuk, és akkor megígérem, hogy valahogy megmentjük az öcsédet!

Hajnal: Naná, és utána ő is jön velünk.

Sango: Köszönöm, annyira kedvesek vagytok!

Ezután már vidám volt a légkör, még a fagyos víz ellenére is. A lányok csak akkor fejezték be a pancsolást, mikor Hajnal egy jó nagyot tüsszentett.

Napsugár: Most már elég volt, ki a vízből mi előtt megfázunk! Gyere hugi, itt egy törülköző.

Felöltöztek és a visszaúton is vidáman beszélgettek.

Kagome: Ez hihetetlen, ezek a hétalvók még mindig húzzák a lóbőrt!

Sango: Ez elképesztő. Hogy bírnak ennyit aludni, már 10 óra is elmúlt.

Hajnal Napsugárra kacsintott, majd Napsugár rákezdett:

Akármerre nézel szét, sehol sincs aki óv és megvéd! Még a föld is egészen más senki sem érti álmod lényegét!

Hajnal: Kérdésedre választ nem kapsz, az se segít, ha ezzel felhagysz! Sorsod az, hogy harcba szállj, legyél Sámán srác!

Hajnal: Míg a napsugár végigoson a tájon, a szíved dalol és messze száll!

Napsugár: Sorsod az, hogy harcba szállj, legyél Sámán srác!

Bent valakik felkeltek, mivel hangos beszélgetés szűrődött ki.

Miroku: Milyen jó is lenne, ha minden reggel két ilyen szép hang keltene fel!

Inuyasha: Bármilyen hihetetlen ez Napsugár és Hajnal voltak. Érzem az illatukat, sőt Sangoét, és Kagoméét is!

Napsugár: Úgy hallom a két álomszuszék már felébredt!

Kagome: Nagyon hatásos ez az éneklés.

Sango: Igen, még sosem gondoltam rá, hogy énekléssel is fel lehet ébreszteni az embereket. (És a félszellemeket is.)

A fiúk lassan kikecmeregtek a szobából.

Hajnal: Na végre, indulhatunk?

5. fejezet:

Háttér (Hamarosan kiderül, miért ez a cím.)

A csipet-csapat egymás után masírozva távozott a fogadóból, persze csak miután reggeliztek. A két testvér hátul nevetgélt, mikor Hajnal megszólalt:

Hajnal: Nem kellene hazamennünk? Már biztosan keresnek!

Napsugár: Igazad lehet. Ma Szombatnak kéne lennie, mert Pénteken kerültünk át ide.

Hajnal: Jaj ne, ma van a látogatási nap a kórházban! És az óráim is!

Napsugár: Tényleg! És az én munkám is!

Kagome előttük lépkedett így hallott pár mondatfoszlányt.

Kagome: Véletlenül hallottam amiről beszéltetek, és Szombaton nincs tanítás!

Erre mindenki megállt.

Napsugár: Lehet, hogy neked nincs, de nekünk van! Hajnalt el kell vinnem táncórára, énekórára, furulyaórára, szolfézsórára, zenetörténetre és tornára.

Mindenki leesett állal nézett rájuk.

Kagome: Én ezt nem értem!

Napsugár: Európában a gyerekek nagyon sokoldalúak.

Miroku: Veszem észre!

Napsugár: Nem mintha Japánban nem lennének azok, de a szüleink mindenfélére járatják Hajnalt!

Hajnal: Ezeken a napokon mikor beesek a kollégiumba, összeesni sincs erőm.

Napsugár: Az a jó, hogy a koleszban van tv, és két anime rajongó a szobatársunk.

Hajnal: Napsugár szombatonként gyakorlatra jár a kórházba, mert orvos szeretne lenni.

Napsugár: Apukánk pedig kórházban van, így minden Szombaton reggel bemegyünk hozzá. (Mert csak akkor van látogatás.) Baj lenne, ha most egy-két napra elmennénk?

Sango: Dehogy! És üzenem apátoknak, hogy gyógyuljon meg.

Hajnal: Kedves tőled. Köszönjük.

Napsugár: De hát hétköznap iskolába is kellene járnunk, hogy fogunk így visszajönni?

Hajnal: Kagome nagyapja majd kitalál valami biztos alibit. Ő ebben nagyon jó.

A két lány összenézett, és egyszerre röhögték el magukat. A többiek értetlenül figyeltek, csak Kagome nézett rájuk megrökönyödve (Kagome nyilván nem mesélte el nekik a nyagypapája által kitalált lehetetlen betegségeket.)

Kagome gondolja: Ezt meg honnan tudják?

És akkor eszébe jutott, hogy a lányok a tv-n keresztül még a gondolataikat is hallották. Agyán hirtelen végigfutottak azok amiket azóta gondolt, hogy beleugrott (belehúzták) a Csontok kútjába. Ismét belepirult. A lányok észrevették zavarát, és ismét elkezdtek nevetni.

Kagome gondolja: Áh, végül is jogos. Micsoda butaságokon törtem azóta a fejem:

Inuyasha, Kikyou, Kaede, Inuyasha, Hoyo, Inuyasha, Yura, Sesshoumaru, Inuyasha, Shippo, Inuyasha, Inuyasha, Kouga, Naraku, Kagura, Inuyasha, Inuyasha, Sango, Inuyasha, Miroku, Inuyasha, Sango-Miroku, Shikon no tama, Miyoga, Inuyasha, Kikyou-Inuyasha, Inuyasha, Kikyou, Inuyasha, Naraku, Kikyou, Inuyasha, Kikyou, Kagome-Inuyasha, Inuyasha, Inuyasha, Inuyasha…Inuyasha

Kagome legszívesebben elsüllyedt volna. Így mentek tovább, míg egy tisztásra értek, ahol a fák egy része meg volt tépázva.

Hajnal: Nagyon ismerős nekem ez a hely. Neked nem?

Napsugár: De, nagyon is! Nem itt gyakoroltunk a fegyverekkel?

Hajnal: De bizony! És ide kerültünk, mikor beszippantott a tv.

Mindenki értelmetlenül nézett rájuk.

Napsugár: Még nem mondtuk volna? A tv-n keresztül jutottunk ide.

Inuyasha: Mi az a tv?

Kagome: Majd elmesélem… (Kagome sóhajt)

Shippo: Ez azt jelenti, hogy elmentek?

Hajnal: Igen, de nemsokára visszajövünk!

Most következtek a búcsúzás pillanatai.

Napsugár: Ilyen nyámnyila bandát! Azt hittem a hősök sohasem szomorkodnak, inkább harcolnak!

Inuyasha: Ki mondta, hogy mi nem ezt tesszük?

Hajnal elővette kimonója zsebéből a távirányítót. Adott Shipponak egy puszit, mire a kis rókadémon elvörösödött.

Shippo: Sziasztok! Ne felejtsetek el hamar visszajönni!

Hajnal: Ne félj! Visszajövünk! Ha szeretnéd ugrok érted egy-két szaltót.

Megnyomta a távirányító gombját, mire egy óriási lila kapu jelent meg előttük. Hajnal kacsintott és beugrott a fénybe. Napsugár még visszakiabált:

Napsugár: Holnap jövünk!

Azzal őt is elnyelte a kapu.

6. fejezet:

Egy másik világ

Napsugár: El sem hiszem, hogy ez az egész megtörtént. Hihetetlen!

Hajnal: Igen, én sem vagyok teljesen magamnál. Beszéltünk Inuyasháékkal , és velük vagyunk! Ez tényleg hihetetlen!

Napsugár: Az, de siessünk, még el kell vinnem téged egy csomó helyre! Mi is van először?

Hajnal: Tánc! Sietnünk is kell, mert délben kezdődik! Mindjárt hozom a ruhámat.

Napsugár: Hajnal, te nem vettél észre valami furcsát?

Hajnal: Még is mit?

Napsugár: A ruhánk nem változott vissza!

Hajnal: Mi van? Tényleg! Hogy a …! Ez volt a kedvenc nadrágom!

Napsugár: Nekem pedig a legjobb blúzom! Na, most már mindegy, csak ne felejtsük el majd mindig ezt felvenni, mert a többi ruhánk is át fog változni!

Miután villámgyorsan átöltöztek és Hajnal cucca is megvolt, kirohantak az utcára és a busz felé rohantak. Az emberek már megszokták ezt a rohanást tőlük, ugyanis ha valahova Napsugár kísérte a húgát, szinte mindig elkéstek.

Napsugár: Már megint el fogsz késni!

Hajnal: Nem biztos, ha elérjük a buszt!

Szerencsére elérték, és Hajnal 3 megállóval arrébb sikeresen leszállt, és eljutott a táncórájára.

Napsugár: Akkor most irány a kórház!

Újabb 3 megállóval később ő is leszállt, és megindult a kórház felé. Mikor éppen ment volna be, látta, hogy egy kislány az út közepén álldogál.

Napsugár: Vigyázz, menj el onnan!- ordította, de a kislány valószínűleg nem hallotta.

Napsugár gondolja: Ha nem teszek valamit, elüti valaki!

Elkezdett futni, és futott, futott és futott. De olyan gyorsan, hogy szemmel alig lehetett követni. Egy autó vészesen közeledett a lány felé, úgy látszott már nem tud lefékezni. Ekkor jött Napsugár, felemelte a kislányt és letette a járdán. ( Egy kis Yu Yu felling, happy endel)

Napsugár: Legközelebb maradj a járdán!

Kislány: Köszönöm!

De ezt a zavart lány már nem hallotta, mivel elfutott a kórház felé.

Napsugár gondolkozik: Itt is működik az erőm! Jaj ne, remélem senki sem látott meg, és a kislány holnapra elfelejti. Szólnom kell Hajnalnak.

Egy órával később Hajnal megérkezett a kórházhoz, hogy megnézze, hogy van az apja.

Hajnal: Szia Napsugár, bemegyünk apához?

Napsugár: Persze.

Hajnal: Szia apu, hogy vagy?

Apuka: Már egész jól, az orvos azt mondja, hogy nemsokára kiengednek.

Napsugár: Egy barátunk azt üzeni, hogy gyógyulj meg.

Apuka: Ez kedves tőle. Mennyi az idő?

Hajnal: Nem tudom, mennyi?

Napsugár: Asszem sietnünk kell. Szia apa.

Adtak egy-egy puszit az apukájuknak, és rohantak kifelé.

Napsugár: A zenés cuccok egy helyen vannak?

Hajnal: Igen, de menjünk már! Akarok neked valamit mondani.

Napsugár: Én is!

Villamos, metró, busz, busz, olyan csekély 45 perc és már a helyszínen voltak, és még volt 15 percük.

Napsugár: Azt hiszem rekordot döntöttünk.

Hajnal: Ja. Egyéni világcsúcs.

Napsugár: Olyan nincs.

Hajnal: Tudom! Mit akartál mondani?

Napsugár: Hosszú lesz!

Hajnal: Csak mondjad!

Napsugár mindent részletesen elmondott.

Napsugár: Na, mit gondolsz?

Hajnal: Velem is egy hasonló dolog történt. Táncon mikor egy bonyolult emelést tanultunk, az egyik fiú elejtette a párját. A lány zuhant a földre és én annyira megijedtem, de akkor valami furcsát éreztem, és a lány egy lila fényburokban lassan ért földet. Azt hiszem itt is működik az erőnk, szerencsére a lány elfelejtette mert elájult, a többiek pedig azt hitték csak káprázik a szemük. Jobban kell vigyáznunk.

Napsugár: És még egy dolog kiderült: Te tényleg miko vagy!

Hajnal: Igen, ez furcsa. Na rohanok, mert kezdődnek az órák. 2 óra múlva legyél itt! Mindig én maradok utoljára!

Azzal berohant a zeneiskolába. Napsugár elindult vissza a kórházba.

Busz, busz, metró villamos és már ott is volt. Éppen egy beteg sebét kötözte, amikor ránézett az órára.

Napsugár: Jaj ne, már megint!

Gyorsan befejezte a kötözgetést, és elköszönt a főorvostól, aki mosolyogva nézett utána.

Napsugár: Ha mákom van, még időben is odaérhetek!- gondolta az utolsó buszon. Lehet, hogy futva gyorsabban odaérnék! :)

Mikor végre megérkezett Hajnal már felpakolva állt a zeneiskola ajtaja előtt.

Hajnal: Ne mond semmit, csak menjünk!

Így is tettek, és nemsokára egy újabb villamos letette őket. Most egy kis séta következett.

Hajnal: Gyere már, siessünk!

Azzal mindketten berohantak az eléggé lepukkant épületbe.

Hajnal: Gyorsan, gyorsan!

Napsugár: Utálom ezt a rohanást.

Hajnal: Szerinted én élvezem? Minden szombatom kész őrület. Egyszer még az van a fejemben, hogy: hátra-vissza, pont, lép, pont, lép, másszor pedig az, hogy mikor született J.S.Bach.

Napsugár: Itt a mezed, öltözz már!

Hajnal: Szerinted mi lenne, ha Mirokut beengednénk az egyik edzésre?

Napsugár: Káosz…

Ezen nagyot nevettek, aztán a testvérek kiléptek a nagyterembe.

Edző: Már csak rád vártunk, kezdhetjük?

Hajnal: Természetesen.

Napsugár leült egy padra és nézte, hogy ugrál az a sok kislány. Mind ugyanolyan mini mezben, ami a hátán ki volt vágva. És persze a jó kinézet érdekében volt még rajta egy piros csík, ami körbeölelte az egész szerelést. Természetesen legfőképpen húga vékony alakját nézte, amint spárgázik, szaltózik, pörög-forog. A sok lány között volt egy-két fiú is, akik dobálgatták a lányokat. Mind kék ruhában.

Edző: Oké, elég a bemelegítésből! Napsugár, érezd magad megtisztelve, mivel amit most gyakorolni fogunk, még senki sem látta. Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!

Napsugár: Ez csak természetes.

Edző: Akkor rajta fiúk-lányok!

Mindenki: Oké!

Edző: Napsugár, a magnót!

A lány megnyomta a magnón a play gombot, jól tudta csak ennyit kell tennie. Mindenki beállt, Hajnal és egy másik lány középen, a többiek oldalt két sorban, elől és hátul a két fiú. És elkezdődött. Megszólalt a lágy muzsika, Az oldalt álló lányok szép sorban meghajoltak, jó mélyre, oldalra kidőlve, Hajnal és a másik lány (Akit Tifanynak hívnak, tehát hívjuk őt így) szépen a két fiúhoz sétáltak. Tifany hátra, Hajnal pedig előre. Az oldalt álló lányok teljesen egyszerre letérdeltek, hátradőltek, aztán mint egy varázsütésre felemelkedtek, és a zene elkezdett begyorsulni. A két fiú felkapta Tifanyt és Hajnalt. Hajnal felállt a fiú kezén, és egy lábon forgott. Utána másik lábát a feje fölé emelte. Tifany eközben szaltózott egyet a fiú válláról, aki megfogta és most a derekánál fogva tartotta. Ennél a résznél a zene halkabban, de annál szebben szólt. Az oldalt állók beugrottak középre és lementek spárgába. Tifhany is hasonló pozcíót vett fel, mint Hajnal, aztán a két fiú oldalra sétált. A zene bepörgött, Hajnal és Tifanyi leugrottak, és beálltak középre. A fiúk egymás után fogták meg lányok kezét, hogy utána megpörgessék őket és a magasa dobják őket. A lányok kecsesen érkeztek a földre. A zene most lágyabb lett, és a lányok soraiból kilépett Hajnal. Hosszú haja még összefogva is lengett utána. Ugrott egyet, fél lábon pörgött, és megint ugyan azzal a fiúval táncolt tovább. Néha összefonódtak, hogy később távolabb táncoljanak egymástól. A fiú hirtelen felkapta és a magasba emelte. Hajnal átlépett a fiú bal karjára, így most csak egy kéz tartotta. A fiú könnyedén kitartotta. A lány jobb lábát a fiú jobb kezébe rakta, a fiú megfogta a másik lábát is, és ő elengedte magát. A fiú hátán lógott, és két kezével átkarolta annak derekát. A fiú lement spárgába és a zenének hirtelen vége lett. A többiek eközben lassan mozogtak mögöttük, szelíd és lágy lépeseket és mozdulatokat téve. Napsugár kitörő tapssal jutalmazta a csodálatos előadást. Az edző pedig elégedetten mosolygott.