Kagome felült az ágyába és megdörzsölte a szemét. Jól tudta milyen nap van ma. December 24, ami azt jelenti Szenteste. Fontos nap volt ez számára, hiszen az első közös Karácsonya Inuyashával. Gyorsan összeszedelőzködött, sál, sapka, kabát kesztyű és már kora reggel a kút felé vette az irányt. Suli nincs a téli szünet miatt, úgyhogy most folyton a másik világban lóg. De ma szeretné, ha Inuyasha átjönne hozzá, hogy együtt ünnepelhessenek. Szíve szerint magával hozná Mirokut és Sangot is de sajnos a kútnak erről más volt a véleménye. Kagome gyorsan lépdelt, a puha, friss, és fehér hóban, majd belépett a szentélybe. Gyorsan ugrás a kút és kimászott a múltban. Ott szintén hó borított mindent. A falu felé vette az irányt, ahol a többieket hagyta. Ám amikor a Szent Fához ért, egy hatalmas kupac hó ömlött a nyakába. Kagome kidugta a fejét a hókupac alól, de csak egy piros kimonoujjat látott az egyik ág mögött. Gonoszul elvigyorodott, majd elkiáltotta magát:

• Fekszik!

Az a piros dolog leesett a fáról, egyenesen mellé.

• Kagome! – két kutyafül és egy hosszú, selymes ezüst haj bukkant fel a

tömérdek hó között.

Kagome csak nevetett, de Inuyashának is mosolyra görbült a szája.

• Védd magad! – Inuyasha nekiugrott a lánynak és dögönyözte ahol érte.

Kagome se hagyta magát, rögtön visszatámadott. Végül leteperte Inuyashát.

• Jó, jó, megadom magam! Kegyelem Kagome úrnő! – nevetett Inu.

Kagome is nevetett, majd mivel nagyon elfáradt Inuyashára esett. Az meg átölelte. Így feküdtek a hóban, amikor meglátták, hogy figyelik őket. A fél falu kivonult a sikításokra, mert az hitték valaki megtámadta Kagomét. Erre Inuyasha és Kagome egyformán elvörösödött. Felrángatták egymást, majd hátatfordítva a tömegnek, elindultak a kút felé. Közben azért már kuncogtak.

• Inuyasha, van kedved nálunk tölteni a Szentestét?
• Ezt komolyan mondod?
• Persze. Ezt vehetem igennek?
• Igen. És köszönöm.
• Ugyan már. Na akkor menjünk mert még egy csomó dolgunk van.
• Dolgunk?
• Igen feldíszíteni a fát, a lakást, és még sorolhatnám.

Ezzel felálltak a kút szélére és beleugrottak. Inuyasha szokásához híven átkarolta Kagomét, majd a másik oldalon kiugrott vele. Átvágtak az udvaron, és beléptek a házba. Leporolták magukról a havat. A másik világban teljesen átfagytak.

• Inuyasha, szerintem nem ártana ha mindkettőnk venne egy alapos forró fürdőt.
• De csak egy fürdőszobátok van, nem?
• Majd te fürdesz először, én meg utánad!
• Nem! Fürödj te előbb! Ez a te házad!
• Látom ebbe nem fogunk tudni megegyezni…akkor marad a fürdőruha.
• De tényleg, a családod merre van?
• Anya elment Soutával megvenni a maradék ajándékokat. A nagypapa meg majd csak este jön haza…valamilyen gyűlés van a város túlsó felében a papoknak.
• Értem. És mi az a fürdőruha?
• Majd meglátod.

Kagome felvontatta Inuyashát az emeletre, majd hosszas keresgélés után a fiú kezébe nyomott egy fürdőnadrágot.

• Azt akarod mondani, hogy csak ebbe fürödjek?!
• Igen miért? – közben Kagome elővett magának is egy bikinit.
• És te abba? – Inuyasha rögtön elvörösödött.
• Nyugi, vedd fel és gyere a fürdőszobába. Én addig megcsinálom a vizet. Tessék egy törölköző is. – ezzel Kagome otthagyta az ámuló fiút, aki nagy nehezen de rászánta magát az átöltözésre.

Kagome is közben átöltözött és elkezdett forró vizet engedni a kádba. Már alig várta, hogy megmártózhasson. A kád tágas volt, akár hárman is elfértek volna benne. Kagome éppen a fürdőolajakat és sókat tette bele, majd a hatás kedvéért egy kis szárított virágot és úszógyertyákat. Eközben belépett Inuyasha, maga köré csavart törölközővel.

• Jé, ez a szoba tele van a te illatoddal!
• Igen, mert mindig ezeket az olajokat használom. – mondta a lány és belépett a kádba. – Na, nem jössz?
• Hát…én… izé.
• Ugyan már teljesen átfagytál! Ha akarod elfordulok, amíg bejössz. – ezzel a lány hátat fordított.

Inuyasha pedig összeszedte a bátorságát, félretette a törölközőt és belépett a kellemes illatú vízbe.

• Most már megfordulhatsz, Kagome.

A lány vette az adást és visszafordult Inuyasha felé.

• Gondoltad volna az első találkozásunkkor hogy így fogunk üldögélni?
• Soha. Tudod akkor szívből gyűlöltelek, mert úgy hasonlítottál Kikyora. De most már éppen ellenk…- Inuyasha itt elharapta a mondatot.
• Igen? – Kagome biztatóan mosolygott rá.
• Éppen ellenkezőleg vagyunk. Sokat veszekszünk ugyan, de legalább már nem gyűlöljük egymást. – Inuyasha mindezt egy szuszra mondta el.

Kagome szemében egy kis csalódottság csillant fel, amit Inuyasha is észrevett, bár nem szólt miatta.

• Tudod én mindig is tudtam, hogy neked ott bent, a kemény burok alatt van szíved. Azért mutatod ezt az oldaladat az embereknek, hogy ne bánthassanak. Tüskéket növesztettél magad köré. De csak megkellett téged puhítani, kedvességgel és szeretettel és máris látszik hogy ki vagy valójában. – Kagome közelebb húzódott a fiúhoz és megérintette a szívét – Igazából neked is van szíved, nem vagy olyan mint ami kívülről látszik.

Inuyasha ekkor teljesen váratlan lépésre szánta el magát, amin még ő is meglepődött. A karjai felemelkedtek, átfonták, majd magához húzták Kagomét. Szorosan ölelte a lányt, aki nem is tudta mit mondjon. Végül csak viszonozta az ölelést.

• Kagome…én szeretlek. – súgta Inuyasha a lány fülébe.
• Hogy micsoda?
• Hallottad…szeretlek. És a viselkedésedből ítélve, te sem vagy közömbös irántam. Ugye? – a hanyou szemében egy kis bizonytalanság tükröződött.
• De…te soha nem figyeltél rám. Mindig csak Kikyo így, Kikyo úgy. Soha nem vettél engem észre…
• De ez most megváltozik…

Ekkor a fiú a kezét Kagome állához tette, finoman felemelte majd megcsókolta. Hosszú és szenvedélyes csók lett. Majd Kagome felállt és utána Inuyasha is.

• Most már ideje kiszállni. El kell kezdenünk a díszítéseket.
• Nem maradhatnánk még egy kicsit? – ölelte át hátulról a lányt Inuyasha és végigcsókolta a nyakát.

Kagome beleborzongott a fiú gyengédségébe, de parancsolt magának.

• Nem. Figyelj, ha nagyon szeretnéd, majd később folytatjuk a

szobámban.

Inuyasha erre megeresztett egy mosolyt, majd mindketten kiléptek a kádból. Inuyasha magára csavarta a törölközőt.

• Kagome kérhetek valamit?
• Persze.
• A ruhám tiszta víz, esetleg nem tudnál egyet kölcsönadni, amíg megszárad?
• De persze.

Besétáltak Souta szobájába és a szekrény mélyén a hatalmas rumliban talált egy-két nagyobb ruhát. Pontosabban farmert, zoknit, egy testhezálló pulóvert és az elengedhetetlen baseball sapit. Aztán ő maga is felöltözött. Egy rövid farmerszoknya, hosszú, csíkos harisnyával és egy hosszujjú felső, ami szabadon hagyta a vállát. Inuyasha természetesen tátott szájjal figyelte a lányt, de erre most nem volt idő. Irány a pince! Hatalmas dobozokat hordtak fel, amiben koszorúk, lámpások, díszek, és egyéb holmik voltak.

• Most már csak egy dolog van hátra. El kell mennünk fát venni. - mondta Kagome miközben eltette a pulton lévő pénzt.
• Ennyi dolog egyetlen nap miatt. – sóhajtott Inuyasha.
• Mehetek egyedül is ha gondolod.
• Dehogyis! Elkísérlek!
• Biztos?
• Igen!
• Akkor menjünk.

Kagome felvette a kabátját és Inuyashának is adott egyet, bár az bizonygatta, hogy neki nem kell. A nagy készülődés után végre elindulhattak. Az egyik parkban nagyon szép fákat árultak. Kagome és Inuyasha hosszasan nézegették, és végül közös megegyezésben (ami elég ritka náluk) választottak egy fát. Kagome pont fizetett, amikor valaki hátulról a vállára tette a kezét.

• Jajj, Inuy….Hoyo?! – rémült meg Kagome.
• Szia! Te is fát veszel? Ha akarod segítek hazavinni.
• Hát….nekem…izé…

Ekkor mellette termett Inuyasha is.

• Ki ez a fiú Kagome? – kezdte a féltékenykedést Inuyasha.
• Ezt én is kérdezhetném! Ki ez Kagome?
• Ő az én….izé….
• Kagome B-A-R-Á-T-J-A vagyok. – mondta Inuyasha kihangsúlyozva minden egyes betűt.

Kagome zavartan nevetett.

• Inuyasha, azt hiszem jobb ha mi megyünk…
• Szerintem is! – mondta a fiú és a vállára kapta a könnyűnek nem nevezhető fát.

Kagome meg igyekezett otthagyni az ámuló Hoyot, aki egy idő után észbe kapott és tisztességes távolságból követte őket.

• Szóval ezért jársz át mindig! Emiatt a fiú miatt! – duzzogott Inuyasha.
• Tudod, hogy téged szeretlek! – bizonygatta Kagome, majd megállt az egyik padnál.

Inuyasha is kénytelen volt, mert egyedül ebbe a “bűzbe” nem talált volna vissza. Kagome megvárta, amíg a fiú leül mellé, majd magához rántotta és megcsókolta. Inuyasha az egyik kezével átölelte a lány derekát, a másikkal meg a fát tartotta.

• Most már elhiszed?
• Igen…de tudod milyen vagyok.
• Igen…nagyon jól ismerlek. – sóhajtott Kagome.

Ezek után egymásba karolva mentek hazafelé. Betuszkolták a fát a házba, majd fel is állították a nappali közepén. Kagome felküldte Inuyashát az emeletre ollóért, közben csengettek. Kagome kapott az alkalmon és kivitte az ajtóra a koszorút is. Nagyon meglepődött, mert az ajtóban Hoyo állt.

• Szia…mit szeretnél?
• Semmit, csak megkérdezni, eljössz e velem holnap este a karácsonyi bálra.
• Hát, az az igazság…
• Kagome megvan az olló! Kagome? Mit csinálsz odakint ezzel a fiúval?!
• Semmit. Hoyo, csak elakart hívni a karácsonyi bálra. Most mennem kell…szia Hoyo! – ezzel Kagome becsukta a fiú előtt az ajtót.
• Méghogy nincs semmi köztetek…keh!
• Tényleg nincs! Ő akar állandóan randizni velem.
• Látod én megmondtam! – Inuyasha leült a sarokba és bevágta a durcát.
• Jaj, Inuyasha ne csináld már…én csak téged szeretlek! Különben is annyi jogom van vele lenni mint neked Kikyoval!
• Az más!
• Nem más!
• De más!
• Áááh! Elegem van! – kiáltott Kagome és felrohant a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót és rádőlt az ágyára.

Inuyasha nem sokáig marad meg a fenekén, ugyan lassan de a lány után lopózott. Hallotta Kagome hangját.

• Nem bízik bennem! Mindig csak Kikyo így, Kikyo úgy! Nekem meg rögtön leharapja a fejem, ha két szót merek váltani bármilyen fiúval! Legyen az Kouga, Hoyo vagy bárki! Már nagyon elegem van!

Inuyasha halkan kinyitotta az ajtót.

• Kagome?
• Nem vagyok itt! – a lány a fejére húzta a párnát.
• Dehogynem, hiszen látlak… - Inuyasha most szokatlanul kedves volt vele.

Kagome azt érezte, hogy Inuyasha leül mellé. Aztán leveszi a fejéről a párnát. A lány belenézett a két aranysárga, bűnbánó szempárba.

• Most haragszol rám ugye? – kérdezte Inuyasha, akár egy kölyökkutya.
• Dehogy haragszok! – Kagome felült és átölelte a hanyout. – De meg kell tanulnod bízni bennem.
• Ígérem ezután bízni fogok…de miféle karácsonyi bálról beszéltél?
• Á, semmi. Holnap este lesz egy bál a suliban. De nem megyek el…majd hirtelen belázasodok vagy valami.
• Ha akarod…én szívesen elkísérlek…
• Inuyasha? Most komolyan beszélsz?
• Csak egy kósza ötlet…nem kötelező…
• Ez nagyszerű! Tényleg elkísérnél? – Kagome megint Inuyasha nyakában kötött ki.
• Persze…szívesen.
• Inuyasha! Én…én…
• Jó, jó csak nyugi… - Inuyasha nem bírta tovább tartani magát így eldőlt, Kagome meg rá.

Inuyasha végigsimította a lány arcát. Kagome hozzábújt. Még órákig ellettek volna így, ha Kagome anyukájának kiáltása nem zavarja meg őket.

• Kagome! Megjöttünk!
• Máris megyek! – kiáltotta Kagome majd Inuyashát maga után vonszolva lement az anyukájához.
• Áh, szervusz Inuyasha. Te itt? Méghozzá modern ruhákban?
• Segített hazacipelni a fát. Különben még mindig kint vonszolnám a hóba.
• Értem. És mi ez a nagy kupleráj itt?
• Csak veszekedtünk egy sort, mint mindig…de azonnal elkezdem díszíteni a fát, anya.
• Nem azért mondtam…amúgy kész van a ruhád, Kagome.

Kagome édesanyja átadott egy táskát a lányának.

• Ahogy nézem egy öltönyre is szükségünk lesz. – nézett végig Inuyashán az anya. – Souta, hol is van az az öltöny, amit neked tettünk félre, mert túl nagy volt?
• A szekrényemben. Majd én segítek Inuyashának felöltözni!
• A bál csak este lesz. Most pedig díszítsük fel a fát. – mondta ismét anya.

Inuyasha, Kagome és Souta elkezdték a fa díszítését, míg anya bent főzött. Egy idő múlva hatalmas kacagás hallatszott a nappaliból. Anya kifutott, hogy megnézze mi történt és akkor ő sem bírta ki nevetés nélkül. Inuyasha, miközben szedte ki a dobozból az égőket, teljesen beletekeredett, Kagome meg fogta magát és bedugta, így Inuyasha villogott, mint egy discolámpa.

• Úgy látom megvan az élő karácsonyfánk! – nevetett anya.

Inuyasha csak morgott, majd kikászálódott az égőrengetegből. Innen már simán ment és a karácsonyfa teljes pompájában állt. Megebédeltek, majd a délután is gyorsan elrepült. Hamarosan készülődni kellett a bálra, mivel az 5-kor kezdődött. Kagome már 2 órakor bezárkózott a fürdőbe és legalább 1 órát bent volt. Megfürdött, manikűrözött, kozmetikázott, egyszóval mindent megcsinált. Inuyasha már kezdett ideges lenni, hogy miért van ilyen sokáig bent a lány. Pont be akart kopogni, amikor Kagome kilépett egy szál törölközőben. Inu erre rögtön elpirult, Kagome meg rámosolygott, majd bement a szobájába. Ekkor jött Souta és betuszkolta a megilletődött fiút a fürdőbe. Ott aztán nem kegyelmezett. Keményen lecsutakolta a fiút. Aztán kezébe nyomott egy törölközőt és bevitte a szobájába, ahol már készen állt az öltöny. Souta pont kiment a fésűért, amikor Inuyasha a nyakkendővel hadakozott. Ekkor lement a nap és Inuyasha emberré változott.

• A francba…elfelejtettem, hogy ma újhold van. – morgott a fiú.

Souta meg amikor visszaért a fésűvel és a zselével felszerelkezve, majdnem dobott egy hátast.

• Inuyasha! Te ember lettél!
• Igen…
• Az jó! Legalább nem kell a füleidet eltakarni! Így teljesen feltűnés nélkül elmehetsz a bálba!
• Na igen. Ez is egy érv.

Souta odatolt egy széket a fiúhoz, felmászott rá és megigazította a nyakkendőjét, mert Inuyasha azelőtt soha nem látott ilyet. Aztán feladta rá az öltöny felsőrészét és letessékelte a nappaliba. Inuyasha befészkelte magát az egyik fotelbe és úgy várta Kagomét. A lány ekkor ért le a lépcsőn. Lélegzetelállítóan nézett ki. Mély dekoltázs, ujjatlan felsőrész, a felsőkarig érő kesztyű, ékköves nyaklánc, csillogó fejdísz A krémlila ruha kissé bő szoknyájával, leheletvékony derekával, szép és kecses sziluettet adott Kagomének. Haja fel volt kontyolva és a fejdísz a konty aljában helyezkedett el. Emellett a haja tele volt tűzködve a nyakláncához hasonló kövekkel. A lány odalépett Inuyashához.

• Indulhatunk?
• Persze! – eszmélt fel Inuyasha és odanyújtotta a karját Kagomének.

Kagome édesanyja hívott egy taxit és az szállította a fiatalokat a bál színhelyére. Ott az egész épület tele volt báliruhás lányokkal és öltönyös fiúkkal. Inuyasha kiszállt majd kisegítette Kagomét is. A lány belekarolt a hanyouba, azaz most emberbe. Kagomét amikor a barátnői meglátták Inuyashával azonnal megruhamozták.

• Kagome, ki ez a fiú? Csak nem a barátod? Hol ismerted meg? – öntötte Kagomét kérdésekkel Yuka.
• Ayumi, Yuka, Eri, ő itt Inuyasha. Inuyasha, ők a barátnőim.
• Inuyasha? Milyen érdekes és szép neved van. Mióta jártok Kagomével?

Erre Inuyasha szörnyen zavarba jött. Kagome kimentette.

• Még csak pár napja. De mi most elmegyünk inni valamit. Majd még találkozunk lányok! – ezzel elcibálta onnan Inuyashát.

Az erkélyhez mentek.

• Öhm… Kagome? Mit jelent az, hogy mióta jártok?
• Hát, tudod azt hogy a barátnőd vagyok, te meg az én barátom.
• Milyen értelemben?
• Ilyenben. – felelte Kagome és megcsókolta a fiút.

Inuyasha viszonozta, közben még át is ölelte a lányt. Valaki megköszörülte a torkát, ez szakította félbe a csókot. Hoyo állt az erkély ajtajában.

• Elnézést, ha zavarok. Csak azt szeretném kérdezni, hogy Kagome táncolnál egyet velem?

Kagome a szeme sarkából Inuyashára nézett, aki majdnem felrobbant.

• Persze, Hoyo.

Ekkor Inuyashát elöntötte az epe. De tudta emberként nem láthatná el rendesen a fiú baját, így ha tetszett neki, ha nem beletörődött. Eközben Kagome Hoyo karjaiban suhant át a termen. Bár nem érezte jól magát a fiúval, de nem akart bunkó lenni vele. Hoyo előhúzott a zakójából egy rózsát és Kagomének nyújtotta. Kagome azonban nem fogadta el.

• Sajnálom Hoyo, de nekem barátom van. Nem fogadhatom el. Nem vetted tényleg észre, hogy én Inuyashával vagyok.
• Én csak…

Ekkor vége lett a számnak, Kagome pedig elengedte Hoyot. Most egy sokkal lassabb, romantikusabb szám jött. A legtöbb pár lassúzásba kezdett. Hoyo éppen mondani akarta, hogy táncol e vele még egyet, amikor valaki feltűnt Kagome mögött.

• Most én jövök. – szólalt meg Inuyasha és magához rántotta (persze finoman) a lányt.

Kezeit a lány derekára tette és magához húzta. Kagome átfonta a fiú nyakát karjaival és hozzábújt, majd elkezdtek táncolni. Hoyo nem tudott mit csinálni, így gyorsan elhúzott onnan. Már kb. éjfél is lehetett, amikor úgy döntöttek, hazaindulnak. Fogtak egy taxit, majd a háznál kiszálltak. Halkan felmentek az emeletre, be egyenesen Kagome szobájába. Ott rögtön vad csókolózásba kezdtek, ami az ágyban folytatódott. Végre megtörtént, amiután mindketten már régóta sóvárogtak és testük egyként olvadt össze. A fárasztó éjszaka után, másnak reggel 10 óráig aludtak. Még Inuyasha is, aki köztudott, hogy nem nagyon szokott aludni. A haja már nem fekete volt, hanem ezüstösen csillogott. Kagome anyukájának hangjára ébredtek fel.

• Kagome! Most már ideje felébredned! Az öcséd már nem bír magával, ki akarja bontani az ajándékokat de nélkületek nem akarjuk elkezdeni!

Inuyasha ébredt fel először a hangra. Nyújtózott egyet, majd finoman megcirógatta kedvese arcát.

• Ébresztő, álomszuszék. – mondta kedvesen.

Kagome felébredt, majd mosolyogva megcsókolta Inuyashát, aki viszonozta a csókot. Majd rászánták magukat és felöltöztek. Kagome pont a zokniját húzta, amikor benyitott az édesanyja. Inuyasha az utolsó percben kiugrott az ablakon rá a Szent Fára, mintha régóta ott lenne. Szegény anya, ha 5 perccel korábban nyit be…

• Kagome! Hányszor kell szólnom? Azért egész délelőtt nem szándékozol ágyba maradni, ugye? És hol van Inuyasha?
• Dehogy anya… Csak elég későn értünk haza és fáradt voltam. Amúgy kint ül a Szent Fán.
• Akkor hívd be aztán gyertek le. – mondta anya, majd kiment.

Kagome behívta Inuyashát, majd együtt mentek le. A fa alatt mindenkinek volt ajándék. Kagome anyukája egy edénykészletet kapott és egy takarítógépet. Souta természetesen videojátékokat és egyéb kacatokat. Kagome a családtól egy vízforralót és ilyen fedeles kis edényeket, amiben tudja a kajákat hurcolni. Inuyasha meg instant kajákat és pár új modern ruhát. Kagome akkor akarta odaadni inuyashának az ajándékát, amikor kettesben vannak. Inuyasha is effélékre gondolt. Amikor mindenki elvonult megvizsgálni új szerzeményét ketten maradtak a nappaliban. Kagome egy kis dobozt vett elő, Inuyasha viszont egy keskenyet, de nagyon hosszút.

• Kagome…ez az én ajándékom. – átadta a lánynak a dobozt, majd megcsókolta.
• Jaj Inuyasha… - mondta Kagome, közben átnyújtotta neki a kis dobozt. – Ezt pedig én adom neked.

Újra megcsókolták egymást, majd elkezdték kibontani az ajándékokat.

Inuyasha nagyon óvatosan csomagolta ki az aprócska ajándékot. Amikor meglátta, azt hitte rögtön hanyatt esik. A dobozban egy nyaklánc lapult, méghozzá aranyból. A medáljába Kagome és Inuyasha képe volt belegravírozva, a hátulján, apró de azért látható írással a következő állt: “A szerelem olyan, mint az élet, csak a halállal érhet véget”.

Inuyasha meg sem tudott szólalni.

• Ka-Kagome…
• Ne aggódj, ez most nem szelidítő nyaklánc. – mondta a lány mosolyogva.
• De én nem adtam neked ekkora ajándékot.
• Nem baj. Nekem csak ez az egy jutott az eszembe. – ezzel a lány is elkezdte kibontani a fiú ajándékát.

Ő is alig tudott megszólalni. Egy csodaszép, faragott íj volt benne, hozzá pedig kőhegyű nyílvesszők. Ahogy Kagome a kezébe vette, a nyíl hegye kéken felragyogott.

• Egy eredeti miko íj. Ezzel a Szent Nyílvessző még hatalmasabb. – mondta Inuyasha.
• De nem ugyanilyen volt….
• Kikyonak? De. Viszont ő már nem él. Illetve aki él, nem az a Kikyo, akit én hajdanán ismertem. Most már te vagy az Ékkő őrzője és az én igazi szerelmem is. – mondta Inuyasha, majd magához húzta Kagomét és forrón megcsókolta.

Egyikük sem felejtette el ezt a csodás karácsonyt, ami így közelhozta őket egymáshoz. Minden évben nagy mulatságot tartottak ilyenkor, egész addig, amíg gyermekeik nem születtek. Akkor együtt, családi körben emlékeztek meg arról, hogy pár éve mi történt karácsonykor.