Kagome közben még mindig könnyezett. Közben magának már számtalanszor tette fel ugyanazt a kérdést.

• Akkor ez most bosszú vagy szerelem?

A lány végül álomba sírta magát. Inuyasha csak erre várt, bevetette magát az ablakon. Ám arra nem számított, hogy a lány íróasztalszéke is ott van, így pont azon landolt, ami a lökéstől gurult, gurult és bumm neki a falnak. Kagome fordult egyet az ágyán, Inuyasha meg a kongó fejével megremegett. A lány szerencsére nem ébredt fel. Inuyasha lemászott székről és odatérdelt a lány ágyához.

• Kagome…én tényleg szeretlek. Az nem bosszú, ami ott a fánál történt.

Kagome bizonyára álmában hallhatott valamit, mert elmosolyodott, utána pedig elkezdte suttogni.

• Inuyasha…

Erre az említett felfigyelt.

• Rólam álmodik? Vajon szépet? Biztos mert mosolyog.
• Inuyasha….fekszik!

Ezzel kutyafülű hősünk lefejelte a padlót.

• Vagy talán mégsem?
• Szeretlek, Inuyasha…ha Kikyoval akarsz menni én nem állok közétek… - folytatta tovább Kagome.
• Kagome…én veled akarok lenni. – mondta a fiú majd megcsókolta az alvó lányt.

Kagome álmában visszacsókolt, majd felriadt. Két sárga szempárt látott, valamint egy ajkat érzett ami az övéhez tapadt. Kagome sikítani akart de nem volt hozzá ereje. Mikor Inuyasha elengedte, Kagome rögtön megkérdezte:

• De miért?
• Mert szeretlek. – súgta a lány fülébe.

Utána pedig elkezdte a lány nyakát csókolgatni. Egyre lejjebb és lejjebb haladt. Készségesen kigombolta Kagome blúzát majd a földre dobta. Kagome nagyon élvezte amit kedvese csinált, de az esze azt mondta “Nem szabad, még túl fiatal vagy ehhez.”. A szíve pedig így ellenkezett: “Hiszen szerelmes vagy és szerelemből teszed”. Kagome végülis hagyta, hogy a fiú azt csináljon vele amit akar. És ezt Inuyasha ki is használta. Elkezdte Kagome hátát simogatni, majd megpróbálta leszedni róla a melltartót. De mivel azelőtt soha nem látott ilyet simán letépte a lányról. Kagome közben összeszedte magát és lefejtette Inuyasháról a kimonofelsőt. Aztán a lábával letolta a fiú alsóját mindenestől. Inuyasha gyorsan kibújt belőle, majd Kagoméről most már nem levette, hanem letépte a szoknyát a bugyival együtt. Nem kapkodták el a dolgot, bár már nagyon akarták egymást, de ezt az estét emlékezetesnek akarták, nem csak hipp-hopp meglegyen. Aztán végre Kagome a fiú csípője köré fonta a lábát és megtörtént aminek meg kellett történnie.