|
Szellemírtó vére
kirara-chan 2005.12.04. 11:02
Mikro odaértek a Sárkányhölgy búvóhelyéhez, az már harcolt Sango-val. Szegény lány kicsit elcsépel állapotban volt már. Kagome rögtön berohant Kirarával, Kikyou és Ayame követték. Rint is sodorták magukkal.
- gyere ki, Rin!- szólt rá Sesshomaru. Közben Kouga, megelőzve Mirokut és Inuyashát a lányok után vetette magát, de nekiütközött egy falnak. Ugyanígy járt Inuyasha és Miroku is.
- A fenébe! A pajzson belül csak nőneműek tartózkodhatnak!- morogta.
- Tehát végre megjöttek a többiek! Hölgyeim, kezdődjék a csata!- nevetett a Sárkányhölgy. Tövises kardjával könnyen visszaverte a támadásokat. Szegény Rin, aki nem tudott kimenni, egy szikla mögött bújt meg, és ahányszor valamelyik fegyver a közelébe ért, sikított. Sesshomaru tiszta ideg volt. Kagome és Kikyou egymás után lőtték nyilaikat, de mind eltört. Semmi nem használt. De ekkor már nem a Sárkányhölgy, hanem a Vízi-démontündér harcolt velük. A támadások nem fogtak rajta. Végül a vízcsóváktól már alig kaptak levegőt.
- Valami gyengepontjának kell lenni!- kiabált Kikyou, aztán kapott egy vízcsóvát.
- Igen de mi az?- ugrott el Sango.
- ÁÁÁ!- Kagome nekivágódott volna a szikláknak, ha nincs Kirara.
- A fene essen belé!- morgott Kikyou, és megpróbálta lelőni a szörnyet. Ekkor vett észre valamit. A szellem mindig a fülbevalójához kapott, úgy dobálta a cseppeket.
- Kagome! A szellem ereje a csepp alakú fülbevalókban rejlik!- mondta.
- De hogy szedjük ki a füléből?- kérdezte Ayame.
- Van egy ötletem. Ayame, Kirara és én elvonjuk a figyelmét, ti addig kilőtök egyszerre, egy-egy nyilat- a lányok bólintottak. A támadás megindult. A Vízi-démontündér erős volt ugyan, de egyszerre nem bírta el a sok támadást. A Vízi-démontündér egy pillanatra megállt.
- Most!- kiáltott Sango. Kagome és Kikyou egyszerre lőtték ki a nyilakat. Mindkét nyíl talált. A fülbevalók széttörtek. A vízi-démontündér egy pocsolyává vált.
- Csak egy egyszerű pocsolyaszellem lett volna?- csodálkozott Miroku.
- Igen! Az volt, amíg varázslattal meg nem növeltem az erejét. Mindkettőnk ereje nagyobbá növekedik, ha az utolsó szellemirtó véréből akár egy cseppet is megszerzek!- nevetett a Sárkányhölgy.
- De, most én jövök!- ugrott le, és meglengette a tüskés kardját. A kardból valami energia szállt ki, ami nekivágta a lányokat a burok falának. Rin sikítozott.
- Rin, csend legyen!- szólt rá Sesshomaru.
- De Sesshomaru nagyúr! Gyere értem, és vigyél ki!- kiabált vissza szegény kislány, de a Sárkányhölgy nem kímélte. Felé is meglendítette a kardját. Rinre egy csomó kőtörmelék zúdult.
- Rin!- suttogta Sesshomaru. Kirara kirángatta Rint a törmelékek alól, és egy biztonságosabb helyre rakta le.
- Csonttörő!- kiáltotta Sango.
- Sango-chan! Jobbra!- visította Rin. Sango balra ugrott, és kitért a Sárkányhölgy csapásától.
- Ayame-chan! Balra! Kikyou-chan, jobbra!- pörögtek a lány utasításai.
- Kis patkány!- morgott a Sárkányhölgy, mivel Rin csak megnehezítette a dolgát.
- Hát persze!- kiáltott Kagome.
- Össze kell fognunk, különben nem győzzük le- helyeselt Sango. És az összefogás megszületett. Kikyou és Kagome egyszerre lőtték ki nyilaikat, Ayame Sango és Kirara is egyszerre támadtak. Rin pedig minden támadást észrevéve, irányította a többieket. A Sárkányhölgy egyre idegesebb lett.
- Már kezd elegem lenni belőletek!- horkant fel, és a kardjával egy hatalmasat csapott a földre, ami elsöpört mindent.
- Kagome!- kiáltott Inuyasha.
- Na, mit szóltok? Bekeményítsünk?- nevetett gúnyosan a Sárkányhölgy és össze-visszacsapkodott a kardjával. Mind szétrepültek, csak Sango maradt állva.
- Most te jössz!- mosolygott, és a legnagyobb erővel lendítette meg a kezét. Sango egy kőnek csapódott. A kardból kiáramló erő sárga gömbökké alakult, amelyek átszúrták Sango testét. A jobb karján pedig lecsöppent egy vércsepp. A Sárkányhölgy diadalmasan nevetni kezdett. A kehely, amelyben a többi összetevő volt, megmoccant, és Sango felé indult. A vércsepp a kehelybe esett. A Sárkányhölgy elment a kehelyért, visszavitte a helyére, és mögé állt.
- A túlvilágon élő, lappangó szellemek,
Kiket szellemirtók fegyvere ölt meg!
Szólítalak, hívlak titeket,
Erőtökkel növeljétek erőmet!
Bűvös kehelybe gyűjtsétek lelketek!
Igyam ki fenékig, hogy erős lehessek!
Szellemirtó nincsen, nem létezik e földön,
Világát veszíti, erőtlen lesz rögtön.
Erejét veszti, én meg éppen nyerem!
Igazságos párbaj ez, NEKEM!- kiabálta a varázsigét, és nevetett. A kehelyből kiszállt a folyadék, és ezt az erőt elnyelte a Sárkányhölgy. Átalakult egy sárkánnyá.
- hahahaha! Végre! A szellemirtók ereje belém szállt! És a kis barátnőtök, már halott- ez úgy hatott társaságra, mint egy hatalmas ütés. Mind üveges szemekkel bámultak maguk elé.
- Mi a baj? Talán féltek határtalan erőmtől?- ebben a pillanatban a Csonttörő szállt felé, és ütötte meg.
- Micsoda?- kérdezte. Sango állt.
- Neked meg kellett volna halnod!
- Lehet, de nem haltam meg!- mosolygott Sango, és újra elhajította a fegyvert. A Sárkányhölgy még mindig nem eszmélt fel.
- Te jó ég!- hörögte, és Sango ellen fordult, csakhogy az összes lány rátámadt. Sango elment a kehelyhez, és kiöntötte a folyadékot.
- Nem!- a Sárkányhölgy összeesett, végül semmivé vált.
- Mi történt?- érdeklődött Inuyasha.
- Egyszerű. A varázserő a kehelyben volt. És az nem Sango vére volt, hanem egy kulacs bor- mondta Sesshomaru. A burok eltűnt.
- Sesshomaru nagyúr!- rohant oda boldogan Rin.
- Rin, nincs semmi bajod?- kérdezte.
- Nincs!
- Tehát semmi nem történt?- hüledezett Miroku.
- Igen- válaszolt Sango.
- A Sárkányhölgy bizonyára azért alkotta ezt a burkot, mert félt a férfiak erejétől!- hősködött Inuyasha.
- Vagy inkább attól, hogy túl egyszerű dolga lett volna velük- helyesbített Kikyou, mire Ayame kuncogni kezdett.
Végül szétváltak, és mindenki ment a maga útján.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
