• De szép napunk van!- Kagome kinyújtóztatta a karjait és ledobta a táskáját. Sango is lerakta a csomagjait, és bólintott.
• Hol vannak a fiúk?- kérdezte Sango. Inuyasha a biciklit cipelve és Mirokuval veszekedve megjelent. Miroku a biciklin ült és a kormányra támaszkodott. Inuyasha csak azért nem dobta le, mert Kagome megölte volna a bicikli miatt. A lányok és Shippou jó nevettek.
• De gyönyörű kristálytiszta a víz!- nézte Kagome- Megmártózzunk benne?
• Tőlem mehet!- kapott az ötleten Miroku.
• Azt lesheted!- kiabálta Sango.
• Ahogy ismerem, fogja is- vetette oda Inuyasha.
• Nem kell meztelenül fürdenünk!- nevetett Kagome- Hoztam két fürdőruhát. Egyet pótba, ha a másik elszakadna.
• És mi?- Miroku kétségbeesetten nézte a lányt.
• Ti majd csak ültök a parton és vigyáztok a cuccokra!- Kagome egy kicsit parancsolóan mondta ezt. A lányok elmentek egy szikla mögé, és átöltöztek. Kagome egy gyönyörű sárga fürdőruhájában magabiztosan lépett ki. A fiúknak nagyon tetszett. Azt a szikla mögé nyúlt.
• Gyere már, Sango!- mondta kedvesen.
• Várj már! Biztos vagyok én ebben?- hallatszott a szikla mögül. Aztán Sango előbújt. Miroku és Inuyasha- főleg Miroku – szájtátva bámultak.
• Csak magabiztosan!- súgta Kagome.
• Így?- Sango kacéran kacsintott és erősen mozgatta a csípőjét jobbra-balra.
• Igen!- nevetett Kagome. A lányok a tóhoz mentek, hogy megnézzék magukat.
• Tényleg jól nézek ki!- mosolygott Sango. Éppen lehajolt, és Kagome meglökte. A hideg vízbe toccsant. A jobb tenyerébe fogott egy kis vizet és Kagoméra fröcsölte. A lányok nevetve ugráltak a vízben és egymásra fröcsköltek. Kirara is beszállt.
• Egy szellem van a dombok mögött!- kiáltotta Inuyasha.
• Pont most!- nyavalygott Kagome.
• Akkor ti ne gyertek!- Miroku máris Inuyasha után eredt. Shippou közben kényelmesen aludt. Egyikük sem tudta, hogy figyelik őket.

• Mi történt itt?- Inuyasha kész volt egy szellemmel harcolni.
• És hol vannak a lányok?- Ekkor felhő támadt. Kouga érkezett meg.
• Mi történt itt? És hol van Kagome?- Shippou jajgatva felült. Kouga megragadta és rázni kezdte.
• Mi történt? Hol van Kagome? Mi ez a sok törmelék? Válaszolj már, te kis söpredék!
• Hagyd szegényt! Valószínűleg egy szellem támadta meg és vitte el őket.
• Nézzétek, egy pergamendarab!- Inuyasha valamit nézegetett a földön. Miroku szerint Holdbetűkkel írtak rá.
• Mik azok a Holdbetűk?- vakargatta a tarkóját Kouga.
• Ezüsttollakkal írják őket, és csak Holdvilágnál olvashatók.
• És ha nem látszanak, hogy tudod őket elolvasni?- vetette föl Inuyasha.
• Látszanak, csak nem olvashatók!- vágott vissza Miroku- meg kell várnunk az estét-, így hát megvárták az estét.
• Ez még mindig nem olvasható!- dühöngött Inuyasha.
• Tiszta időpazarlás volt idejönni! Megyek és megkeresem az én drága Kagomémat.
• Te csak tartsd távol magad tőle!
• Nekem ne dirigáljon egy kotorékeb!
• A jó édes anyád a kotorékeb!
• Az anyámat ne merd a szádra venni, mert megbánod!
• Csitt! Maradjatok már nyugton! Ha meg akarjuk a lányokat menteni, együtt kell dolgoznunk. Amúgy Víz-betűkkel van, azért nem tudod olvasni- Miroku elkezdte olvasni a papírt- ezen nincs semmi, csak az, hogy a Vízi-démontündér felkérésére készítettek egy varázsgömböt- Kouga és Inuyasha egymással versenyezve indultak el. Másnap egy szellem, a Vízi-démontündér tört rájuk. És nála volt Kagome, Sango és Kirara is, megkötözve.
• Kagome!- kiáltotta Inuyasha és Kouga egyszerre. Kagome kinyitotta szemét. Bekötött szájjal sajnos nem tudott visszaszólni, de azért kapálódzott egy sort. Mind harcolni kezdtek. A szellem minden támadást könnyűszerrel visszavert.
• Túl gyors!- morogta Inuyasha.
• Túl erős!- morogta Kouga.
• Nem szívesen mondom, de össze kell fognunk. De erős vagy, én gyors. Csak ketten tudjuk legyőzni- fordult Kouga Inuhoz.
• Igazad van- bólintott Inuyasha. Ketten elvágták a Kagomét és Kirarát tartó köteleket, mert ők voltak egymás mellett. Sango körül valami védőburok képződött. Kouga elkapta Kagomét és biztonságos helyre, vitte. A Vízi-démontündér néhány karcolással elment. Kagome utánaszaladt.
• Gyere vissza!- kiáltotta. De összerogyott. Nem bírta tovább. Kirara gazdája után vinnyogott. A többiek is odaértek.
• Kagome, jól vagy?- kérdezte Inuyasha. Kagome a tenyerébe sírt. Felemelte a fejét.
• Az a szellem megöli Sango-t!- sírta. Miroku pupillái kitágultak, és hátrahőkölt.

• Ne félj! Kiszabadítjuk a Szellemirtót- bíztatóan mosolygott.
• Ide egy női kéz kell!- mondta egy hang. A hátuk mögött Ayame tűnt fel.
• Ayame!- nyögte Kouga.
• Szervusztok! Jaj, Kagome ne sírj, majd kiszabadítjuk- guggolt le Ayame Kagome mellé. Inuyasha mostmár komolyan haragudott Kougára. Ugyanis a farkas támogatta Mirokut, Kagome kibőghette magát a vállán. Inuyasha utálta, ha Kagome bőg. Egyszer Kagome bőgve a nyakába ugrott. Kouga ekkor gúnyosan a hanyou-ra mosolygott.
• Elég! Nem csődítheted ide minden ismerősöd!- fakadt ki.
• Nem hívtak! Jöttem!- mondta Ayame.
• Meghalsz, Inuyasha!- szólt egy hang. Kikyou 10 méterre állt mögöttük, felajzott nyíllal.
• Jaj, Kikyou! Most nem alkalmas! Nem jönnél vissza később?- szabadkozott Inuyasha.
• Mi az, hogy nem érsz rá?- Kikyou a csípőjére tette a kezét és ordibált- Én most megöllek! A bosszúm nem várhat- Kikyounak elmesélték a sztorit.
• Nos, segítek nektek. De csak most- szóval a kis csapat elindult, Kagome tolta a biciklijét, és ott sétáltak, egymás mellett.

Egy üveggömbben látszottak. A gömb egy gyökérre hasonlító egylábas talpon állt. Egy kéz megfogta.

• Úton vannak, úrnőm!- mondta a kéz tulajdonosa.
• Remek!- egy másik kéz, amelyen csuklóig vörös pikkelyek voltak, és éles karmok, összehúzodtak az ujjak. Rémes kacaj hallatszott.