Mindenkinek jár a boldogság 




5.rész


2 héttel később:
Kagome épp a szobájában a tükör előtt ült és fésülte a haját,mikor
belépett Naraku.Odament a lányhoz és kivette a kezéből a fésűt és ő
fésülte tovább a lány haját:
-        Immár minden készen áll!Elég erősek vagytok Paylonggal,
hogy legyőzzetek mindenkit!Egyszerűen gyönyörű vagy így, már értem
miért szeretett beléd Kouga is!-majd elkezdte csókolgatni a lány vállát
és haladt felfelé a nyakáig.
-        Mi köze van Kouganak az egészhez?
-        Semmi,csak csupán említettem, hogy oda van érted!Ezért is
te szerzed meg a lábából az égköveket!
-        Értem!-az elmúlt idő alatt Kagome és a szelleme nagyon
megerősödtek és össze is barátkoztak.Naraku beiktatta Kagome
szívébe a gyűlöletet és könyörtelenül végeztek a szellemekkel.
-        Naraku sajnálom, hogy zavarnom kell de… -lépett be a
szobába Kagura.
-        Akkor mért zavarsz?Remélem tényleg fontos amit akarsz! –
felelte dühösen Naraku.
-        Itt van !
-        Máris?Nagy kár!Pedig szívesen játszottam volna vele egy
kicsit!
-        Kiről beszéltek?-kérdezte kíváncsian Kagome.
-        Ó csupán most jött el az idő, hogy a mi kis farkasunk ideadja
a nála lévő égkőszilánkot!
-        Értem,máris indulok!-állt fel a helyéről és indult volna ki, ha
Naraku nem szól rá:
-        Előbb öltözz fel a szekrényedbe tetettem a ruhád!-azzal
kimentek a szobából és Kagome felöltözött.Fekete nyakba
akasztható,mély kivágású, rövid ruha volt rajta, és a derekán
aranyszínű kendő volt kötve.A csuklójára és a felsőkarjára arany ékszer
tett Mivel ehhez a szereléshez nem adott neki cipőt, így felvett egy
fekete színő magassarkú szandált, amit a bokáján kötött meg.Mikor
kilépett a szobából Naraku kiadta a parancsot:
-        Egyszerűen csodálatos vagy, és most csábítsd el Kougat és
vedd el tőle az égkőszilánkokat!Ha nem adja önszántából, akkor öld
meg!Tessék!Ezzel a legyezővel könnyebben irányíthatod a szellemeket!
Doshi talizmánokból készült!
-        Értettem, máris megyek!


*


Eközben a többiek Inuyasha után erettek, mivel Inuyasha megérezte
Kouga szagát.
-        Ha megtalálom azt az átkozott ordast, egyszer és
mindenkorra végzek vele!
-        Nagyon aggódik Kagoméért, és mindenkit provokál, hogy
harcolhasson!-mondta Sango.
-        Csak azért csinálja, mert így egy darabig nem gondol
Kagoméra!Én is ezt tenném a helyében, csak nem Kagome miatt hanem
miattad!
-        Hogy montad?
-        Semmi felejtsd el!Inuyasha érzel még valamit-kérdezte
Miroku.
-        Ezt nem hiszem el hova járkálhat ez az ordas  egyáltalán?Jó
lenne ha egy helyben maradna, hogy jól elintézzem! –motyogta a maga
orra alatt Inuyasha
-        Meg sem hallotta amit kérdeztél!-mondta Sango csodálkozva.
-        Reménytelen, teljesen kiborult!


*


-        Érzem már!Ez annak az átkozott Narakunak a szaga!De
várjunk csak!Hiszen ez!
-        Szia!-felelte kedvesen Kagome.
-        Ka..Kagome?Mit keresel itt?
-        Hát, én csak!
-        Az a palotapincsi megbántott igaz?
-        Igen!-borult sírva Kouga nyakába.Kapott a helyzeten és
átölelte az „asszonyát’’.
-        Egy ilyen idióta miatt nem kellene sírnod!-valami nem
stimmel,mért érzem Kagomén Naraku szagát?És mért nem éreztem meg
a közelségét?Olyan ridegnek tűnik és a tekintetében,fájdalmat és
gyűlöletet láttam!-gondolta magában Kouga.
-        Kouga, ha igazán szeretsz, akkor most átadod nekem az
égkőszilánkokat!
-        Te nem Kagome vagy!-lökte el magától Kagomét.
-        De igen, én vagyok!Rengeteget változtam, természetesen
Inuyasha és Kikiyou miatt!Miattuk vesztettem el azt ami a világon a
legfontosabb volt!
-        Micsodát?-kérdezte meglepetten.
-        Itt növekedett a hasamban, mígnem elveszetettem a
gyermekemet!
-        Te gyereket vártál attól a kutyától?És mért nem nekem
szóltál?
-        Ne légy naív!Nem tőle volt, hanem a volt férjemtől!
-        Hogy érted azt, hogy „volt’’?Akkor ez azt jelenti, hogy ismét
szabad vagy?
-        Talán, de most add át az égköveket!Ha nem akkor erőszakkal
elveszem!
-        Ez csakis Naraku műve!És azé az átkozott kutyáé!
-        Milyen okos vagy!De most már elég, volt a csevegésből!
Fordítsuk az időt fontosabb dolgokra!Kíváncsi vagyok, hogy bírsz el a
szellemeimmel! Gyerünk!-kiálltotta és a háta mögül egy egész sereg
szellem indult Kouga felé.
-        Ez így rettentően unalmas!-ásított Kagome.Kouga sorjában
ölte meg a szellemeket.Mígnem az összessel végzett.
-        Hát jó, legyen!Paylong, daodandó csapás!
Kouga félre ugrott.-Nem nagyon fogom bírni!Jól kifárasztott már az
elején!De nem adom fel!Kagome, fel foglak szabadítani!-gondolta
magában miközben védekezett.
-        Mi a baj Kouga!Máskor mindig te támadtál!
-        Csak gyakorlok egy kicsit!
-        Persze, gyakorlod a halálod!
-        Figyelj rám,nem tudom mit tett veled Naraku de…-kezdte el a
mondandóját, miközben védekezett.
-        De ez nekem így tetszik!-vágott a szavába.-De most már
elég, Paylong halál csapás!Vedd el tőle az égkövek…
-        Mi van Kouga, nem bírsz el egy ilyen piti kis szellemmel!-
nevetett és hárította a csapást.
-        INUYASHA!-mondta egyszerre Kouga és Kagome.
-        Már is itt van?Kár, pedig még játszottam volna még egy kicsit!
De most el kell tűnnünk!Paylong, visszavonulunk!-ezzel el is
tűntek.Inuyasha semmit sem vett észre.Nem tudta, hogy Kagome volt
az.
-        Mit keresel itt kutya?És minek avatkozol a csatámba!-
kérdezte dühösen Kouga.
-        Azért jöttem, hogy kiverjem belőled az égkőszilánkokat!
-        Nem nézel ki úgy, mint aki mindent bánna!
-        Te meg miről beszélsz?-kérdezte ártatlanul.
-        Ne hidd, hogy olyan nagylegény vagy, mert miattad kellett
megküzdenem Kagoméval!
-        Hogy mit mondtál?Kagome?Hol láttad őt?-fogta meg Inuyasha
Kouga ruháját.  
-        Ot..Eltűnt?!Pedig az előbb itt volt!Mivel Kouganak súlyosak
voltak a sebei,ezért Sango ellátta,és Miroku tanácsára velük maradt.Bár
Inuyasha ennek nem örült, de amikor mondta neki, hogy „Kagome
miatt’’megnyugodott.Kouga elmesélt mindent,nem is kell mondani, hogy
össze is vesztek Inuyashával. Ott vertek tábort.Mindenki aludt már
kivéve Inuyashát .Folyton, csak Kagome járt a fejében.
-        Kagome volt az aki kiszabadított a fa fogságából, és ő
mentette meg folyton az életemet,rengeteget veszekedtünk és mindig
ő kezdte a békülést is.Kagome volt az első aki könnyeket ejtett értem
és sírt, ha Kikiyouval látott.Naraku elkapta őt és nem tudom mit csinált
vele, de biztos, hogy ellenünk hangolta.Vajon most mit csinálhatsz én
Kagomém?-gondolkodott, majd egy kis idő múlva elnyomta az álom.


* 


-        Értem, szóval megjent!Kouga biztos elmondott mindent, így új
tervet kell kieszelnünk! A fenébe!Mért kell annak a korcsnak folyton
mindenbe beleszólni!
-        Sajnos ilyen heves természetű!De most inkább lefekszem
aludni, majd holnap tmegtámadom és megölöm őt!  Jó éjt!-ezzel
elfeküdt aludni.
-        Kagura, hozd el nekem Kikiyout, tervem van vele!-gúnyos
mosoly 






Folytatása következik