2. FEJEZET:         „Ez nem lehet igaz”

Ugyanakkor máshol

Nézzük meg mi van a mi kis rókadémonunkkal.

Valaki a háta mögött közeledik majd hirtelen a vállára rakja a kezét és elkiálltja magát:

- SZIA SIPPO!

Sippo:         - Rin?

Rin:                      - Ki lenne más? Sippo, figyelj jössz játszani? Sessomaru nagyúr azt mondta, hogy ma délután azt csinálok amit szeretnék…

Sippo:         - Persze jövök.

És a két gyerek elkezdett vidáman játszani… Fogócskáztak, kergetőztek, sokat

nevettek. Nagyon jó délutánjuk volt. Alaposan kifáradtak. Így hát leültek egy fa

alá és a délután hátralevő részét végigbeszélgették. De most térjünk vissza az

eredeti helyszínre.

Ugyanakkor máshol

Kagome:      - Te itt? Mit keresel itt? Kikiyo…

Látszott hogy a lány megdermed meglepettségében. Egyre hátrébb kúszott a

fekhelyén. Ezt Yasha és Kikyo is észrevette… Kikiyo meg akarta nyugtatni a

lányt ezért ennyit mondott:

Kikiyo:        - Kagome… Tőlem nem kell félned. Nem akarlak bántani. Csak gyógyfüvekből készült teát hoztam neked. Segít hogy gyógyuljon a szúrás az oldaladon. És arra is jó hogy ne menjen újra fel a lázad. Hallom végre lement. De igazából nem is végre. Nagyon gyorsan gyógyulsz hallod-e?

Kagome:      - Igen. Biztos…

„Mit akar tőlünk?” gondolkozik Kagome „Mit keres itt? Talán Inuyasha hívta?

Hát még mindig szereti? Pedig már azt hittem hogy Kikiyo nem szereti

Inuyashát. Miért? Kikiyo? Miért nem hagysz minket végre békén? Nem

engedem hogy a szerelmemet elvegye egy halott. Te már nem ide tartozol… De

ő igen.”

Kikiyo közben még mindig az ajtóba áll. De most elindul Inuyasha felé. Pár

percig beszélgetnek. De Kagoménak egy örökké valóságnak tűnik. Számára

nagyon lassan vánszorog az idő. Mint ha nem is telne… Aztán Kikiyo átad

Inuyashának egy nagy csomag szárított gyógyfüvet. És leírja egy lapra az

adagolást. Utána kér egy tálat és lefőz egy adagot. Közben Inuyasha is figyel…ű

Aztán Kikiyo elment.

„Végre.” Gondolta Kagome, de tovább nem volt ideje gondolkodni mert

Inuyasha jött és nyújtotta a teát.

Inuyasha:     - Tessék Kagome idd meg.

Kagome:      - Most nem szeretném, majd később.

Nem akarta szerelmét megbántani, de soha semmit nem fogadna el Kikiyotól.

Persze hogy megmérgezzen alapon.

Inuyasha:     - Biztos?

Kagome:      - Biztos. Most fáradt vagyok előbb aludni szeretnék. Majd esetleg utána.

Inuyasha nem tudta hogy a lány nem meri meginni a teát. Ő már megbízott

Kikiyoban. Most hogy Sessumaruval összejött már nem félt attól hogy féltékeny

lesz Kagoméra és ezért megpróbálja eltávolítani a közeléből. Közben Kagome

már el is kezdte az alvást színlelni azt leste mikor megy ki a fiú. Miután

Inuyasha azt hitte elaludt. Várt egy-két percet és kiment. Kagome csak erre várt

amint a fiú kilépet az ajtón. Egyből megfogta a teát iés kiöntötte az ágya alatti

földre. A lelógó lepedők jól takarták a szagtalan tea okozta átnedvesedett földet

az ágy alatt.  Inuyasha meghallotta a mocorgást a szobában és benyitott.

Inuyasha:     - Kagome, valami baj van?

Kagome:      - Nem semmi.

Szólt és mosolyt erőltetett az arcára.

Inuyasha:     - Látom megittad a teád. Ennek örülök.

Válaszolt gyanútlanul.

Kagome:      - I-igen. Inuyasha?

Inuyasha:     - Igen.

Kagome:      - Milyen kint az idő? Nappal van egyáltalán?

Inuyasha:     - Éjszaka van. Meleg nyári éjszaka. Nagyon szép. Látni szeretnéd?

Kagome:      - Őszintén szólva igen. De úgy sem bírok kimenni. Így megelégszem azzal amit elmondtál.

Szólt lemondóan.

Inuyasha:     - Ezen ne búsulj. Kiviszlek.

Lágyan a karjába vetteés kivitte a lányt a kedven fájához. Ott leültek.

Kagome:      - Tényleg nagyon szép éjszaka van. Milyen csillagos az ég…

Inuyasha:     - Kagome mi a baj? Olyan szomorú vagy…

Kagome:      - Inuyasha te régen tényleg szeretted Kikiyot?

Inuyasha:     - Igen, de most már mást lányt szeretek… Téged.

Kagome:      - Engem?

Kérdezi meglepődve.

Inuyasha:     - Igen.

Válaszolta és lassan megcsókolta a lányt.

3. FEJEZET:         Nem engedem!

 Másnap Kikiyo újra jött. Út közben találkozott Inuyashával. A  fiú épp

Totoszájjal készült találkozni. Kikiyo pont a csontok kútjánál állította meg egy

két kérdésre.

Kikiyo:        - Megitta a főzetet?

Inuyasha:     - Meg.

Kikiyo:        - Hova készülsz?

Inuyasha:     - Totoszajhoz. És te honnan jössz? Késtél…

Kikiyo:        - Sessumarutól…

Felelte pironkodva.

Inuyasha:     - Akkor. Vedd úgy hogy nem szóltam…

És sokatmondó pillantással Kikiyora akart nézni aki addigra már ott sem volt.

Kikiyo a falu felé indult sietős léptekkel. Érdekelte mi van Kagoméval.

Balsejtelme volt a  lány kapcsán. És beigazolódtak ösztönei amikor odaért

Kagome állva várta kezében a teljes íjfelszerelésével. Félóra múlva Inuyashát is

Balsejtelmek kezdték gyötörni. Még ment egy tizenöt percet előre, aztán inkább

vissza fordult a falu felé.

Közben a faluban

Kikiyo:        - Kagome mit csinálsz? Még nem lett volna szabad felkelned…

És elindult a lány felé. Kagome erre úgy válaszolt hogy kifeszítette az íját. És

miután Kikiyo sakkban volt megszólalt.

Kagoem:      - Állj, ha még egy lépéssel közelebb jössz lelőlek… Hidd el nem fogok célt téveszteni.

Kikiyo már éppen válaszolt volna de ekkor Kagome újra rákiáltott.

 Kagome:     - NEM ÉRDEKEL MIT AKARSZ MONDANI!!

Kikiyo:        - De…

Kagome:      - Semmi, de… Mondtam  nem érdekel. Most menj és szerezz magadnak egy íjat és nyilakat mert…

Itt a fájdalomtól elcsuklott a hangja lábai remegni kezdtek lesápadt úgy nézett

ki, hogy elájul. Kikiyo oda akart menni segíteni, de megint elutasító választ

kapott.

Kagome:      - Ide ne merj jönni!!!!

Kikiyo:        - Csak egy kérdést. Megengeded?

Kagome:      - Mit akarsz?

Kikiyo:        - Te ugye nem ittad meg a gyógyfőzetet…

Kagome:      - Nem fogok mérget elfogadni. Nem fogsz eltenni láb alól… Nem engedem át neked Inuyashát!

„Tehát innen fúj a szél…” gondolta Kikiyo „ Ő nem tudja? Nem tudja hogy én

Sessumaruval járok? Biztos nem… Jaj, Kagome milyen kis buta vagy.  Hát

engem már nem érdekel Inuyasha. Ez az igazság… És megölni téged? Ezt hogy

találtad ki? Mit tegyek? Elmondom neki ezt amit most gondoltam. Talán ha

szembesítem a tényekkel letesz a tervéről.

Kikiyo:        - Tehát innen fúj a szél… Te nem tudod? Nem tudod, hogy én

Sessumaruval járok? Biztos nem… Jaj, Kagome milyen kis buta vagy.  Hát engem már nem érdekel Inuyasha. Ez az igazság… És megölni téged? Ezt hogy találtad ki?

Kagome:      - HAZUDSZ!!!!!!!! NEM HISZEK NEKED!!!!!!! Szerezd meg a nyilakat.

Így hát nem volt mit tenni párbajozni álltak ki. Kikiyoé kikötötte hogy övé az

első lövés. Kikiyo ennek nem örült. Tudta ha félre céloz a lány gondolkodás

nélkül lelövi amilyen dühös. Nem tudta mit tegyen. De ekkor megkezdődött a

párbaj. Kikiyo lőtt persze úgy hogy a nyila elsuhanjon Kagome mellet. Nem

akarta Kagomét bántani. De nem tudta hogy most mi lesz. Kagome kifeszítette

az íját. Lassan és nem is teljesen mert azt ereje nem engedte. Már épp lőtt volna

amikor elájult. Sessumaru az egyik irányból Inuyasha a másik irányból rontott ki

a bokrok közül. Mind a kettő a kedveséhez rohant. Inuyasha még épp időben

elkapta Kagomét mielőtt a lány feje a földön koppant volna. Legelőször

Sessomaru tért magához.

Sessomaru:  - Kikiyo jól vagy? Mi történt?

Inuyasha:     - Tényleg mi történt?

Kikiyo részetesen elmesélte a két fiúnak mi volt. Döbbenten hallgatták. Ekkor Kagome aki még mindig Inuyasha karjaiban pihent magához tért de senki nem vette észre. Kagome sem szólt még nagyon zúgott a feje. Csak nézett és hallgatott mindent. Legelőször megint Sessumaru tért magához a két srác közül.

Sessumaru:  - De ugye Kikiyo nem lett semmi bajod.

És megfogta kedvese kezét.

Kikiyo:        - Nem.

De mire ezt kimondta Kagome döbbenten látta hogy igaz amit Kikiyo mondott. Inuyasha most vette észere hogy az ő kedvese magához tért.

Inuyasha:     - Most már elhiszed?

Kagome:      - Igen… Most haragszol?

Inuyasha:     - Nem soha nem tudnék rád haragudni.

És megcsókolta a lányt. Mikor vége lett a csóknak Kagome szólalt meg.

Kagome:      - Kikiyo ugye nem haragszol?

Kikiyo:        - Semmi baj. De most már menj vissza pihenni és idd meg végre a teát.

Kagome:      - Igen.

De mire ezt kimondta el is aludt.

Utómese

Egy héttel később Kagome mársokkal jobban volt. Mind testileg, mind lelkileg. Lelke megnyugodott Inuyashával a kapcsolata is sinen volt már barátai is vissza értek. Testileg is jobban volt már tudott járni ha még hosszú utakra nem is volt ereje. De tűnődéséből Sango zökkentette ki amikor belépett.

Sango:         - Szia Kagome. A fiúkat sikerült végre rábeszélnem hogy hagy sétálhassunk egyet. Jössz.

Kagome:      - Igen persze.

Sango:         - Akkor gyere elmegyünk a csontok kútjához. Közbe elmesélsz mindent… ugye?

Kagome:      - Hát persze…

Boldogan indult el barátnőjével és remélte hogy ez mindig így fog maradni.(mármint a boldogság):)

Vége