Inuyasha nagyon boldog volt, akárcsak Kagome. Mondjuk két gyerek több gond mint egy, de akkor is örültek. Ismét eltelt egy kis idő és Kagome már a terhesség végénél járt. Tudták, hogy a baba, azaz babák bármelyik pillanatban megszülethetnek. Inutaisho, Inuyasha, Sango és Miroku egy percre sem tévesztették szem elől a kismamát. Egy nap Kagome éppen Inutaishoval beszélgetett, amikor a daiyoukai elkezdett szaglászni.

• Ismerős szag…az idősebb fiam közeleg.
• Se-Sesshoumaru? – mondta Kagome egy kicsit túl hangosan, így Inuyasha rögtön mellettük termett.
• Ha hozzád ér egy ujjal is, megölöm. – morgott Inuyasha.
• Nyugi Inuyasha. Azt én sem engedem, hogy kárt tegyen Kagoméban vagy az unokáimban. – nyugtatta fiát Inutaisho.

Inuyasha csak morgott és Kagome elé állt. Ekkor bukkant fel Sesshoumaru.

• Na lám, lám öcsém már megint halandókkal…a-apám? Ez hogy lehet? Te meghaltál! – mondta Sesshoumaru.
• Amint látod mégsem haltam meg. – felelte Inutaisho teljes nyugalommal.
• Mit akarsz itt Sesshoumaru? – morogta Inuyasha.
• Csak pár hónapja volt egy befejezetlen harcunk…Sajnálom, hogy nem tudtam jönni, de csak most sikerült szabaddá tennem magam.
• Jó, akkor küzdjünk meg! – kiáltott Inuyasha és előhúzta a Tessaigát.

Ám ekkor Kagome kifutott Inuyasha mögül és a fiú elé állt.

• Ne Inuyasha! Van fogalmad róla, hogy apátoknak mekkora fájdalom ez? Hogy a két fia harcol egymással? – állította le a fiút, majd Sesshoumaru felé fordult. – És ez rád is vonatkozik. Attól, hogy a te anyád youkai volt, és úgymond “tisztavérűnek” nevezed magad, egy félvér is lehet olyan erős és elismert mint te

A két testvér meg sem tudott szólalni, Inutaishonak pedig könnyek szöktek a szemébe.

• Jól beszél… - mondta végül a hatalmas kutyaszellem.

Sesshoumaru ekkor észrevette Kagome hasát.

• Lám, lám a korcs véredet tovább osztottad? Szánalmas… - gúnyolódott tovább, nem is számított, hogy az apja is ott van.
• Sesshoumaru! Akiket Kagome vár az unokáim és ha egy újjal is hozzájuk nyúlsz, én magam bosszulom meg.
• Képes lennél megölni apám? A saját fiadat?
• Hogy lett belőled ilyen kegyetlen szellem? Hiszen nagyon rendes kisfiú voltál…

Erre Sesshoumaru nem tudott mondani.

• Nézd apám. Téged tisztellek. De azt ne várd tőlem, hogy ezt a félvér öcsémet és a családját is tiszteljem.
• Mindenről az anyád tehet! Istenem miért nem vettelek magamhoz? Minden más lett volna.
• Talán. – mondta Sesshoumaru.

Ekkor Inutaisho odament idősebb fiához.

• Sesshoumaru, még nem késő, hogy megváltozz.
• Hagyjál! Egy szellem mindig legyen kegyetlen! – ellöki magától az apját.

A veszekedést Kagome sikolya szakította félbe.