2.Rész
Darazsak
By MN

Fényes reggel a barlangból, álmos szemekkel előjött a kislány, majd
óvatosan elindult a közeli folyóhoz. A fák árnyékában haladt, közben
figyelt minden apró zajra. Végre elérte az erdő szélét. De hírtelen
megállt arca elfehéredett a félelemtől:
-Végre rád találtunk!! –mondta egy ismeretlen hang
A két bandita állt előtte akik üldözték tegnap.
-Elég jól megizzasztottál minket, vakarcs létedre! Egész este téged
kerestünk! De most véged!! –mondta a sebhelyes férfi mosolyogva,
közben előhúzta a kardját.
A lány gyorsan hátrálni kezdett, de elesett egy fadarabban. A katona
addigra a lány előtt állt és készült lesújtani rá.
-Most véged!!
-Kérem segítsen valaki!! –kiáltotta a lány, ekkor hirtelen hírtelen a
nyaklánc sárgán ragyogni kezdett.
A bandita megállt majd hátrébb lépet néhány lépést, a mögötte álló
társa meglepetten nézte a ragyogó ékszert.
-Ez meg mi?! –kérdezte: -Mi a fenét csinált ez a lány!!?
A sebhelyes férfi megállt majd ismét támadott:
-Nem számit akkor is megölöm!! –mondta, mielőtt azonban elérte volna
hirtelen néhány pokoldarázs jelent meg és állták el az útját.
-Ezek meg mik?! Démonok!! –kérdezte társát a férfi: -Te hívtad őket?! –
nézett a darazsak mögötti lányra
A lány nem értett semmit, de gyorsan felugrott és futott ahogy tudott
-Hé azonnal állj meg!! –kiáltotta a sebhelyes férfi de a rovarok nem
engedték tovább őt és társát, majd hírtelen rátámadtak mindkettejükre.
A lány nem állt meg csak futott vissza a sűrű erdőbe. Néha
hátranézett, hogy követi valaki de nem látott senkit, végül megállt.
Hírtelen zümmögő hangot hallott a feje felett, felnézett akkor már késő
volt, a darazsak teljesen körbevették.
-A lány félősen nézett a körülötte repkedő démonokra majd:
-Mit akartok tőlem!! Hagyatok békén!! –kiáltotta, a nyaklánc ismét
felragyogott a darazsak pedig elrepültek. A lány meglepetten nézett a
távolodó démonok után, majd a nyakéket nézte:
-Lehet, hogy ezt én csináltam? –kérdezte magától, közben a
nyakláncot nézegette.
A sűrű bokrok közül hírtelen egy alak körvonalai bontakoztak ki, fehér
páviánbőrt viselt ami teljesen eltakarta a testét. Közben a távolodó
kislányt figyelte.
-Ki vagy te?! Hogyan tudtál parancsolni nekik?! –kérdezte hideg
hangon, közben a körülötte repkedő darazsakat nézte
-Rá fogok jönni!! –mondta majd eltűnt a fák között.

Közben Kaede anyó kunyhójában:
-Kagome! Ez isteni! Van még?! –kérdezte Inuyasha
-Inuyasha! Nem viszed túlzásba?! –kérdezte a mellette ülő lány
-Mire gondolsz? –nézett fel Kagoméra
-Már legalább hatott megettél! -mondta Kagome közben az üres
tésztás dobozokra mutatott
-De nagyon finom! –felelte érvelően
-Na mindegy! –mondta fáradta Kagome
Ez alatt Miroku és Kaede beszéltek egymással:
-Valóban? Nemrég lemészároltak egy falut?! –kérdezte a szerzetes
-Igen! Senkit nem hagytak életben, néhány falusi elment élelemért a
közeli faluba és mikor odaértek csak a halottakat találták mindenütt.
Férfiakat, Nőket és még gyerekeket is! - felelte Kaede anyó szomorúan
-Démonok tették?! –kérdezte Inuyasha
-Nem, a falusiak szerint kardal végeztek velük, és mindent kifosztottak!-
felelte: -Bizonyára rablók tették!
-Szörnyű! Néha elgondolkodom az emberek vagy a démonok a
rosszabbak –mondta szomorúan Kagome
-Kagome! Nem tudod mikor ér vissza Sango? –kérdezte Miroku
-Azt mondta úgy három-négy napon belül még Kirarát és Shippout is
magával vitte –felelte a lány
-Kirarát még értem, de Shippout minek vitte magával? –kérdezte
Inuyasha gondolkodva:
-Megvan! Démon csalinak! –mondta vigyorogva a féldémon
-Inuyasha ne légy gonosz! –mondta mérgesen Kagome a fiúnak
Hirtelen:
-Kaede anyó! Kaede anyó! –kiáltozta néhány falusi közben berontottak
a kunyhóba
-Mi történt? –kérdezte
-Egy lány! Egy lányt találtunk, ájultan az erdőben!- felelte az egyikük
-Gyorsan hozzátok be! –parancsolta
A lányt gyorsan behozták, majd az ágyra fektették. Kaede leült melléje
és közben megvizsgálta az ájult lányt.
-Sok sérülése van, de a legtöbb karcolás, viszont a térdein lévő sebek
elég csúnyák! -mondta 
-De meg fog gyógyulni?! Igaz Kaede anyó? –kérdezte Kagome aggódó
hangon
-Természetesen! –válaszolta közben felállt majd gyógynövényekért
indult: -Miroku segítenél nekem? –fordult a szerzeteshez
-Persze! –felelte és követte a papnőt közben mosolyogva ránézett két
barátjára majd becsukta az ajtót.
Inuyasha és Kagome pedig kettesben maradtak. Kagome leült az alvó
lány mellé és közben alaposan megnézte:
-Vajon honnan jött? –kérdezte Inuyashát
A fiú közben a lány mellé ült:
-Jó kérdés! Lehet ,hogy abból faluból menekült el amit leromboltak a
banditák. –felelte a féldémon 
-Szegény vajon min mehetett keresztül?! –közben a lány nyakláncára
tévedt a szeme: -Milyen szép nyakék! – mondta: -Elég réginek tűnik,
talán család ereklye!
-Kagome, mond észrevetted ,hogy Miroku milyen vigyorgó képet vágott
amikor elment Kaedéval!! –kérdezte Inuyasha: -Biztos valami
disznóságra gondolt! -mondta dühösen
-De..lehet hogy csak kettesben akart hagyni minket! –mondta elpirulva
Kagome
-Oh..tény..tényleg?! –kérdezte (most már ő is kezdett elpirulni): -
Kagome…mondcsak. –közben a lányt figyelte
-Igen? –kérdezte majd a fiú szemeibe nézett
-Van még tészta??! –kérdezte Inuyasha mosolyogva
Kagome hírtelen csak pislogni tudott a meglepettségtől majd néhány
szót válaszolt a fiúnak:
-Inuyasha!! –mondta démoni hangon: -Fekszik!!!
A fiú ettől egyenesen lefejelte a padlót majd úgy maradt néhány percig:
-Ezt most mért kaptam?! -kérdezte
Közben Kagome dühösen kisétált a házból:
-Ekkora idiótát! –mondta mérgesen 

Folytatása következik…