Onigumo szíve
MN 2005.08.13. 10:20
Egy újabb nagyon jó fan MN-től....Első rész...
Onigumo Szíve By MN 1.rész A nyakék
Lassan a nap lenyugodni látszott. A környék fái közül egy alig tíz éves lány botorkált elő. Ruhái szakadtak voltak jobb könyökéről és mindkét lábáról csöpögött a vér. Rövid fekete haja eltakarta az arcát. Sérülései ellenére mégis futásnak eredt, majd eltűnt a fák sűrűjében. Néhány perccel később a fák közül két férfi jelent meg és megálltak a vérnyomok előtt. Páncélzatot viseltek, oldalukon két kardal. Az egyikük arcát egy hosszú forradás csúfította el. Az egyikük lehajolt, közben a másik dühösen beszélni kezdett: -Nem értem! A főnök miért küldött a lány után minket?!! –kérdezte társát a sebhelyes férfi -Kit érdekel! Parancsot adott rá, hogy öljük meg! –felelte a vérnyomokat vizsgáló társa -Mire visszaérünk a többiek teljesen, kifosszák a falut!! Nekünk meg nem marad semmi!! –morgolódott tovább -Lehet, hogy a lány valami fontos tárgyat vitt magával, azért akarja a főnök, hogy megöljük! –állt fel a földről a férfi: -Ezek még frissek! A közelben kell lennie! –mondta -Mmm, nem bánod, ha én végzek vele! –kérdezte -Tégy, amit jónak látsz! –felelte a férfi majd egyenesen tovább haladt -Remek! –mondta ördögi mosollyal majd követte társát Közben a lány tovább futott ahogyan csak bírt. Végül elért egy magas fűvel benőtt ösvényt ekkor hírtelen megcsúszott és egyenesen néhány bokornak esett. De azok nem állították meg és a mögöttük lévő barlangba zuhant. Az eséstől elvesztette az eszméletét. A banditák gyorsan az ösvényhez értek a vérnyomok viszont itt hirtelen eltűntek. -Ez meg hova tűnhetett?! –kérdezte idegesen a sebhelyes bandita -Nem mindegy! Gyerünk keressük tovább!! –felelte a társa közben elmentek a barlangot takaró bokrok előtt. Néhány órával később már korom sötét volt. A lány lassan, kinyitotta a szemeit majd felkelt a földről és körülnézett a barlangban: -Hol vagyok? –kérdezte majd lassan eszébe jutottak a történtek. Szép délutáni nap volt, virágot szedett a közeli mezőről, és hazafelé tartva füstöt látott felszállni a fák, felől ahol a faluja volt. Gyorsan futni kezdett, majd mikor odaért rengeteg bandita támadta meg a falusiakat, akik közül többen vérbe fagyva feküdtek a földön. Hirtelen valaki megragadta a vállát és hátrafordította. Édesapja volt, aki valamit a lány nyakára rakott és elrejtett a ruhája alá, majd rákiáltott hogy rohanjon. Futás közben hátranézett, hogy utoljára lássa édesapját, de hírtelen egy magas férfi a szeme láttára ölte meg apját. A lány könnyes szemmel futott tovább a sűrű erdő felé. Ekkor kizökkentette valami az emlékezésből, hirtelen a nyakához kapott: -Hova lett! A nyaklánc! – gyorsan a magas fűben kezdett tapogatni, hogy ráakadjon, majd észrevette néhány lépésnyire tőle a földön, gyönyörű fekete gyöngyökből állt a közepén, pedig egy fehér kristállyal: -Megvan! –sietett felvenni de lassan megállt. Körülötte mindenhól bokáig érő zöld fű magasodott, egy ember nagyságú részen pedig teljesen sivár volt. Az ékszer pedig pontosan a közepén feküdt. -Ez, hogy lehet?! Itt miért nem nő semmi? –kérdezte közben az ékszer felé nyúlt. Hirtelen a föld sárgán fényleni kezdett ami teljesen betöltötte a barlangot, majd a nyakék átvette a ragyogást, végül minden újból elsötétedett. A lány nem hitt a szemének de gyorsan felkapta a nyakláncot és felvette, majd kimászott a barlangból. Körülnézett de késő éjszaka volt, ezért inkább visszamászott. Majd lekuporodott a földre közben a nyakláncra tette a kezét: -A szüleim, a barátaim mind meghaltak! Csak ennyi maradt nekem, a családi nyaklánc! Néhány könnycsepp gördült le az arcán, majd elnyomta az álom. A nyaklánc halványan fénylett a lány nyakában, majd hírtelen vörössé vált az addig még fehér kristály.
Folytatása következik…
|