5. fejezet

Kagome nem tétovázik, előkapja a nyílvesszőit és az íját

Rianni, siess, szól Inuyashának!!!! – kiált, miközben kilő egyet, ami hatalmas fény kíséretében suhog.

Eközben Sango a bumerángjával és a karjával harcol, ám Inuyasha nélkül semmi eséjük. Rianni kirántja a hajából a hajtűt és rohan. De nem is rohan, lebeg a levegő felett

- INUYASHA! MIROKU! Egy démon támadta meg Kagoméékat azt kéri, hogy siessetek.

Ekkor a démon suhant egyet és Kagome a földre kerül. Rianni ekkor ért vissza a fiúkkal.

- KAGOME!!!!!!!!!!! – kiált Inuyasha.

- SZÉLBORDA!!!!!!!! – Inuyasha  belevág  és a démonból nem maradt semmi

- Elég jó. De láttam már jobbat is. – mondja Rianni.

Inuyasha nem figyel, rá hanem rohan Kagoméhoz

- Kagome, ugye nincs semmi bajod??? – aggódik Inuyasha.

- Csak egy karcolás. A lábam fáj egy kicsit. – felel Kagome.

- Na szép. – morogja Rianni majd becsukja a hajtűjét és visszakontyozza a haját.

Inuyasha a karjában visszaviszi Kagomét a táborba.

-         Halandók - csóválja a fajét Rianni.

Kagome annyira nincs rosszul, ezért készít vacsorát.

- Tessék egyetek. egy kicsit elhúzódott a fürdő..

Sango még mindig villogó szemekkel néz Mirokura, aki most inkább csendben marad. Rianni közben egy fa tetején nézi őket.

- Te nem jössz, Rianni???

Inuyasha eközben már be is falta az adagját és jóllakottan dől neki egy fának. - -- Köszönöm de nem eszek ilyeneket – feleli Rianni, de még mindig bizalmatlan, pedig már kezdi elfelejteni azt, hogy miket mondott.

- Nem tudod miről maradsz le. - mondja Inuyasha. - Kagome tud a világon a legjobban főzni.

- Köszönöm...- pirul el Kagome.

- Minek egyek? Semmi szükségem nincs rá?

- Azért ha meggondolnád magad, szólj. - felel Kagome és elpakol.

Oké. – feleli Rianni, de nem mer lejönni a fáról.

Bár látszólag nem bántják így ő sem támadó, de minden idegszálával készül az esetleges védekezésre

Kagome közben odamegy Inuyashához és hozzábújik, a fiú pedig átkarolja.

- De most már aludjunk, holnap korán kell kelni, mint mindig. - ásít Kagome.

- Halandók- csóváljaa fejét rianni.

- Kikérem magamnak!! Én nem vagyok halandó!! - kiabál fel Inuyasha.

- Nem te egy félszellem az már egy fokkal jobb. Vagy mégsem? -ironizál a lány

- Hagyd abba!!!!!! - kiabál tovább Inuyasha.

- Miért? Kutyulimutyuli? Úgyse jössz fel... – húzza tovább Rianni Inuyashát.

- Na most már elég legyen!!!! - Inuyasha felugrik a fára, Kagome pedig eldől. - Még nem ütöttem meg nőt, de most közel vagyok hozzá!!!!

Rianni feláll az ágon, amin ült és egyszerűen hátrébb lép egyet. Így pont Inuyasha orra előtt lebeg, ütőtávolságon kívül.

- Ezt meg, hogy csinálod??

Ekkor azonban meghallják Kagome dühös hangját:

- Inuyasha!!! Fekszik!!!!!

Inuyasha lefejeli a földet.

- Jaj, Még mindig nem fogtátok fel? SZELLEM VAGYOK! Persze a barátságosabbik fajtából. - itt lenézz Inuyashára – Egyenlőre…

- Kagome, ezt mos muszáj volt???!! – nyafog Inuyasha.

- Muszáj!! Majdnem lefejeltem azt a gyökeret miattad!!!! – kiált Kagome.

Inuyasha morcosan visszamászik, de azért nem üldözi el Kagomét.

- Igen Kagome vigyázz a kutyuskádra...- böki meg lány oldalát Rianni aki immár mellette ál.

Rájött a démontámadás alatt látta hogy tényleg nem akarják bántani. Mostanra már meg is nyugodott.

- Igen, ő az én kutyuskám! - mosolyog Kagome és megpuszilja Inuyashát, aki erre rávillantja a szemeit a lányra.